Fogd a szart és préselj ki belőle egy kis pürét. Szórj rá kakaót.
Jó étvágyat.
JOBBAN ÉRZED MAGAD?
Ajánlom is.
Így kell csinálni. Csak ügyesen.
Az életnek valóban vannak ilyen területei. Például az őszinteség egy jó példa. Igen valóban a barátod páratlan. Nem egyáltalán nem irigykedem az új autódra. Ez az új haj jól áll tényleg. Sajnálom alkoholista csöves bácsi , adnék pénzt, de sajnos nincs nálam.
Van még sok pár ilyen példa a tarsolyomban.
A szeretet is akkor jó ha megfojtod a másikat. Amikor olyan zöld kis szörnyecskék ugrálgatnak a szemed előtt, ha a drága mással beszél. Ha már szerelmed van szerelmes vagy nem kell szabadság. A francnak. Egymásba kell olvadni.
Még egy for example bátorság, amikor nagy arc valóban, Popey is egy kemény fasza gyerek miután benyomta azt a doboz spenótot. Bárki életét megmentjük, mert fontos, aztán jön az autó és hoppá, véletlenül a másikat löktük az úttestre. Elnézést.
De mi túléltük.
Élni. Túl. Lényegként.
S minekutána nem mindegy a hogyan sem. Szórjunk rá még egy kis kakaót.
Kamu királyok vagyunk. Nekünk nagyon jó.
2009. dec. 24.
ün-ne-p
Ó! El is felejtettem mondani.Pedig fél óránként a fejembe sulykolták, kedves emberek-ezúton is köszönöm még egyszer, komolyan- sms.ekkel, meg szóban, átöleltek, emailen is, aztán hívnak. Amit ezen a napon szokás. Már évezredek vagy századok-mit tom én- óta. Azt a tipik mondatot ami a kellemessel, meg a boldoggal kezdődik. És kiver tőle a frász. Mert nem kezdődik itt ezzel semmi.
Küldjetek kitartást. Meg piszt; az jó,békességeset rendben. Én is viszont. Ha nem így tesztek még a hátra lévő három és fél órában, vagy jaj a két napban, akkor csak mosolyogva küldök egy re.t. Azért őszintén.
De részemről csak elégedjetek meg azzal, ami a legvalósabb mondat eme időszakban. Kitartást. A kötelező szeretethez sok erőt. A rokonokhoz nagy levegőt. A kajáláshoz óriás bendőt.
Meg lesz még a böjtje.
Mindenki magából rajt.
Küldjetek kitartást. Meg piszt; az jó,békességeset rendben. Én is viszont. Ha nem így tesztek még a hátra lévő három és fél órában, vagy jaj a két napban, akkor csak mosolyogva küldök egy re.t. Azért őszintén.
De részemről csak elégedjetek meg azzal, ami a legvalósabb mondat eme időszakban. Kitartást. A kötelező szeretethez sok erőt. A rokonokhoz nagy levegőt. A kajáláshoz óriás bendőt.
Meg lesz még a böjtje.
Mindenki magából rajt.
kész passz
Mondjuk legyen a neve Veronika. Veronika, aki a padon ül. Nem, ő nem az a fajta Coelhos lány, aki egyszer csak ott ülve ráébred az élet szükségszerűségére, arra a tényre hogy élni kell, élni muszáj sőt talán élni jó. Veronika csak Veronika. Aki ül. Egyszerűen. Órájára tekint. Délután kettő. Keresztbe vetett lábakkal, olvas. Egy említésre sem méltó könyvet. Bár nemis. Egy könyv mindíg említésre méltó, maximum gyenge. Úgyhogy ez a könyv tartalmát tekintve egy szerelmi könyv. Egy felnövést megcélzó könyv. Ezt a könyvet, emlékszik, Ő vette le otthon a polcról. Jókai mellett ült. És ő levette. És most Ő ül. És olvas. Belemerül. Nem is érzékeli a körülötte levőket. Jobb is. Nem kéne azzal szembesülni, hogy ő a külvilágba merül, emberek sokaságát kémleli s őt nem lesi senki. Mert Veronika egyszerű. Hisz ő csak egy padon ül. Mindezt még mindig. Hat órával késöbb. Egy negyed nap. Ennyi idő alatt mások világot váltanak meg, megint mások veszekszenek és kibékülnek, futnak egy jót, alszanak, pénzt keresnek, vacsorát főznek. Ennyi időt alatt emberek tucatjai ismerkednek, és beszélgetnek, S vele nem beszélgetett senki. Nem ismerkedett senki. Ennyi idő alatt a pad másik fele érintetlen maradt. Az önállóság, bocsánat ülőség mintaképe. Hisz Ő még ennek tudatában sincsen. Mert a betűkben és a fejében lévő főhős és szerelme számára a világ. Este tíz. Az utolsó bekezdés. És a vége felirat. Finoman ráhajtja a kemény hátlapot a történetre. Körbenéz. Megérkezik. Csak azt nem tudja hova. Nyolc óra alatt odabent több lett, idekint kevesebb. S tudja ez így megy. Mindíg mikor leül arra a piros padra. Vajon, most ez motoszkál benne, van-e ennek értelme. Örül az új főhősnek. Tudja ő elkiséri, ha majd feláll, buszra vár. Ő ott lesz. De a buszon mellé nem ülhet.
Veronika egyszerű. Egyedül ül a buszon is. Ő az a fajta ember, aki mosolyog, ha tolakodnak. Elfordítja fejét, ha civakodnak. Vállal neki mennek az utcán. Megbékél. Mindenki azt hiszi árnyékként él.
Pedig ő az aki igazán él.
Csak ezt nem láthatod.
Veronika egyszerű. Egyedül ül a buszon is. Ő az a fajta ember, aki mosolyog, ha tolakodnak. Elfordítja fejét, ha civakodnak. Vállal neki mennek az utcán. Megbékél. Mindenki azt hiszi árnyékként él.
Pedig ő az aki igazán él.
Csak ezt nem láthatod.
2009. dec. 21.
dártvéder?!
...Mert talán egy jó nagy adag szarság, félelem, felfordulás kell hozzá hogy felállj.
Átélni a rosszat, megtapasztalni a legnehezebbet. Egyszer, aztán újra. És ismét megint.
Tovább lépni, csak is.
Félelemből? Nem egyáltalán nem.
-Ha sötétet látsz, ott a rés, előbb vagy utóbb abból erős fény lesz. Ez kötelező hit.
Persze van egy verzió, a nem. Akkor meg elmúlik.
-Minél nagyobb pofon, annál nagyobb dicsőség. Ez evidencia.
Persze ha nem. Akkor majd begyógyul.
-Egyszerűen túléled. TE túléled. Mert ÉN túléltem. És túlélem.
Persze hogy nincs de.
Nevetve felfogni. Vagy sírva közeledni.
Sehogy sem hiba. Mert felfogni és közlekedni...már maga...a megpróbáltatások sorozata.
És a győzelem mámora.
Na akkor ez így: az ERŐ szaga.
Átélni a rosszat, megtapasztalni a legnehezebbet. Egyszer, aztán újra. És ismét megint.
Tovább lépni, csak is.
Félelemből? Nem egyáltalán nem.
-Ha sötétet látsz, ott a rés, előbb vagy utóbb abból erős fény lesz. Ez kötelező hit.
Persze van egy verzió, a nem. Akkor meg elmúlik.
-Minél nagyobb pofon, annál nagyobb dicsőség. Ez evidencia.
Persze ha nem. Akkor majd begyógyul.
-Egyszerűen túléled. TE túléled. Mert ÉN túléltem. És túlélem.
Persze hogy nincs de.
Nevetve felfogni. Vagy sírva közeledni.
Sehogy sem hiba. Mert felfogni és közlekedni...már maga...a megpróbáltatások sorozata.
És a győzelem mámora.
Na akkor ez így: az ERŐ szaga.
Ön és a másik.
SUM:
Narkisszosz egy gyönyörű fiú volt a görög mitológiában. Ékhó nimfa megcsodálta és beleszeretett. De Narkisszosz nem viszonozta a nimfa-félisten- szerelmét. Erre a főistenek megharagudtak,s azzal bűntették, hogy szeressen bele saját magába. Ettől kezdve Narkisszoszt megszállta a sóvárgás.Naphosszat üldögélt a tóparton, bámulva a vizet, és epekedett a tó tükréből visszatekintő ember után. Önmaga után.
Ez a fajta szeretet mindvégig beteljesületlen maradt. Narkisszosz bele is pusztult a reménytelenségbe. A mérges főistenek , a testét virággá változtatták
...Van is egy ilyen virágunk: a nárcisz.
...Van is egy ilyen leírásunk. Nevezetesen nárcizmus. Így hívjuk az önimádatot, azt a jelenséget, ha valaki örökké a saját szépségében gyönyörködik.
...A fiú belehalt az önimádatba. Ebbe az elérhetetlen érzésbe. Testileg-lelkileg megsemmisült.
...A XXI. század nem hordozza a görög mitológiából ismert hősöket. Sem istenek, sem félistenek nem veszik kézbe az irányítást, mert a ma élő ember ezt megoldja. S be ugyan nem valja de lelkileg önmagát elássa.
...Az egészséges embernek alapjában véve szeretni-e kell önmagát. De van egy határ ami után már veszélyes!...
A többit vond le Te!
S közben vigyázz a tó tükrére!
Bár jobban teszed ha közben forogsz társaságod körébe.
Narkisszosz egy gyönyörű fiú volt a görög mitológiában. Ékhó nimfa megcsodálta és beleszeretett. De Narkisszosz nem viszonozta a nimfa-félisten- szerelmét. Erre a főistenek megharagudtak,s azzal bűntették, hogy szeressen bele saját magába. Ettől kezdve Narkisszoszt megszállta a sóvárgás.Naphosszat üldögélt a tóparton, bámulva a vizet, és epekedett a tó tükréből visszatekintő ember után. Önmaga után.
Ez a fajta szeretet mindvégig beteljesületlen maradt. Narkisszosz bele is pusztult a reménytelenségbe. A mérges főistenek , a testét virággá változtatták
...Van is egy ilyen virágunk: a nárcisz.
...Van is egy ilyen leírásunk. Nevezetesen nárcizmus. Így hívjuk az önimádatot, azt a jelenséget, ha valaki örökké a saját szépségében gyönyörködik.
...A fiú belehalt az önimádatba. Ebbe az elérhetetlen érzésbe. Testileg-lelkileg megsemmisült.
...A XXI. század nem hordozza a görög mitológiából ismert hősöket. Sem istenek, sem félistenek nem veszik kézbe az irányítást, mert a ma élő ember ezt megoldja. S be ugyan nem valja de lelkileg önmagát elássa.
...Az egészséges embernek alapjában véve szeretni-e kell önmagát. De van egy határ ami után már veszélyes!...
A többit vond le Te!
S közben vigyázz a tó tükrére!
Bár jobban teszed ha közben forogsz társaságod körébe.
2009. dec. 20.
objektumokból kérnék
Szeresd a melankolikus embereket! Várd a depressziós művészeket!
..Erre figyelünk oda. Erre kapjuk fel a fejünket.
Nekem le van szegve. Most.
Na ezért nem tudok mit is mondani mit is mit is.
Le van zsibbadva az agyam.
Ezért nem tudok létezni, hogy is hogy is hogy is.
Vicc és köz röhej tárgya és nem is igazán mert természetes folyamatnak mondható mert ha kell akkor kell nincs mit tenni, aztán meg az hogy megbánod az a normális ha nem bánnád meg akkor még a végén azt hinnéd hogy jót kértél. De csodák nincsenek. Izé azt mondják vannak. Csak azt mondják még, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni rá, mert akkor nem jön. Az majd csak úgy ha nem várod. De akkor meglep.
Mondjuk mint engem a hal ízű paradicsom. Az például egy csoda. Erre még én is lesek.
De egy paradicsom nem indít el agy tekervényeket.
Ez a bib.
Rá kell jönnöm mennyire érdekel a paradicsom. Hogy mennyire tudok róla beszélni. Arról hogy piros, az illatáról. meg arról, hogy az olaszoknak az tulajdonképpen desszert, nem alacsonyítják le, hogy tessék itt egy kis zsíros kenyér mellé meg paradicsom. NEM NEM. Külön álló objektum.
Ez kell ide. Sok sok külön álló objektum.
Ha nem jön külön, akkor a másik verzió, a már előbb említett bús meg komor. Akkor jön a szó csőstül.
lásd:
Az ember olyan anatómiailag össze rakott lény, akinek folyton mozgásban kel lennie, mert ha nem a teste elernyed.
Az ember olyan léleknek nevezett piros szív alakú dobogóval van megáldva ami egyébként a fejtetőbe megy bele, amitől mindig minden érzése változik.
Az ember olyan kitalált különálló objektum amiről vagy jó esetben akiről folyton lehet beszélni, mert ennek az objektumnak soha semmi nem jó.
Hát akkor most egy ember hiányzik jobban, vagy egy paradicsom?
..Erre figyelünk oda. Erre kapjuk fel a fejünket.
Nekem le van szegve. Most.
Na ezért nem tudok mit is mondani mit is mit is.
Le van zsibbadva az agyam.
Ezért nem tudok létezni, hogy is hogy is hogy is.
Vicc és köz röhej tárgya és nem is igazán mert természetes folyamatnak mondható mert ha kell akkor kell nincs mit tenni, aztán meg az hogy megbánod az a normális ha nem bánnád meg akkor még a végén azt hinnéd hogy jót kértél. De csodák nincsenek. Izé azt mondják vannak. Csak azt mondják még, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni rá, mert akkor nem jön. Az majd csak úgy ha nem várod. De akkor meglep.
Mondjuk mint engem a hal ízű paradicsom. Az például egy csoda. Erre még én is lesek.
De egy paradicsom nem indít el agy tekervényeket.
Ez a bib.
Rá kell jönnöm mennyire érdekel a paradicsom. Hogy mennyire tudok róla beszélni. Arról hogy piros, az illatáról. meg arról, hogy az olaszoknak az tulajdonképpen desszert, nem alacsonyítják le, hogy tessék itt egy kis zsíros kenyér mellé meg paradicsom. NEM NEM. Külön álló objektum.
Ez kell ide. Sok sok külön álló objektum.
Ha nem jön külön, akkor a másik verzió, a már előbb említett bús meg komor. Akkor jön a szó csőstül.
lásd:
Az ember olyan anatómiailag össze rakott lény, akinek folyton mozgásban kel lennie, mert ha nem a teste elernyed.
Az ember olyan léleknek nevezett piros szív alakú dobogóval van megáldva ami egyébként a fejtetőbe megy bele, amitől mindig minden érzése változik.
Az ember olyan kitalált különálló objektum amiről vagy jó esetben akiről folyton lehet beszélni, mert ennek az objektumnak soha semmi nem jó.
Hát akkor most egy ember hiányzik jobban, vagy egy paradicsom?
2009. dec. 18.
BANÁN HÉJ!
. .... ...... ...... ..., ... ...... .., ... ...... ..... ...... ......., .... . .......... ........!!!
.. ........ ...... .... ...... ........, .... ....... .........!!!!
Tessék szívből. A felvett habitus, amitől meg vagy kímélve nyomdafesték, mert cenzúra van, de jáccál szerencsekereket, hátha kitalálod azt a két soros káromkodást, ami lassan három sorra fog redukálódni, s azáltal a lista is egyre csak nőni, akik valamilyen oknál fogva, tehetnek egy s más szívességet. Valamint egy hatalmas köszönet, és most már valódi óriás virágcsokor a hóhérnak, egyet a sorsnak, jó nagy bűzlőt, olyan igazit. Mélyre hatót, amitől fullad.
Na ilyen napok ezek.
Arról volt szó hogy 2009 JUCUS éve! Jó meg volt, vagy inkább lesz.Nem foglalok össze, gyűlik még, hehe!
Aztán addig is van a "már nem érdekel" meg amit tudok írni "hogy leszarom." és egyéb inycsiklandozó nyalánkságok.
Brühhü brühhü.
Már nevetés kínból. A nyomoron az a legjobb.
Ha ez nem változik, akkor is fog!
Jó, ez lesz a mottó. Mondjuk a hónap per második fele mottója.
ÉS a végére még biztos jár egy puszi is , így nektek, akik csináljátok a teszteket odafönt, hogy én ki töltsem idelent.
Kifogy a tollam! Bumburnyákok!
.. ........ ...... .... ...... ........, .... ....... .........!!!!
Tessék szívből. A felvett habitus, amitől meg vagy kímélve nyomdafesték, mert cenzúra van, de jáccál szerencsekereket, hátha kitalálod azt a két soros káromkodást, ami lassan három sorra fog redukálódni, s azáltal a lista is egyre csak nőni, akik valamilyen oknál fogva, tehetnek egy s más szívességet. Valamint egy hatalmas köszönet, és most már valódi óriás virágcsokor a hóhérnak, egyet a sorsnak, jó nagy bűzlőt, olyan igazit. Mélyre hatót, amitől fullad.
Na ilyen napok ezek.
Arról volt szó hogy 2009 JUCUS éve! Jó meg volt, vagy inkább lesz.Nem foglalok össze, gyűlik még, hehe!
Aztán addig is van a "már nem érdekel" meg amit tudok írni "hogy leszarom." és egyéb inycsiklandozó nyalánkságok.
Brühhü brühhü.
Már nevetés kínból. A nyomoron az a legjobb.
Ha ez nem változik, akkor is fog!
Jó, ez lesz a mottó. Mondjuk a hónap per második fele mottója.
ÉS a végére még biztos jár egy puszi is , így nektek, akik csináljátok a teszteket odafönt, hogy én ki töltsem idelent.
Kifogy a tollam! Bumburnyákok!
2009. dec. 16.
A hét asszonya
Már vagy egy hete és még mindig nem szóltam semmit.
Szánom bánom bűnömet.
Gyorsan neki is kezdek. Lassan ki is fejtek.
Egy pici Nemzeti Színház. Kellemes társaság. Félrenézett idő. Tolongás (jogosan) Első sor (ügyesen) 90 perc indul.
Alap koncepció. Tessék SzépRóza monológok, Parti Nagy Lajos már megalkotta. Kit is, Kit is?
Hát majd a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ előadja. Egyedül. Olyan egyedül, mint a kisujjam. Hallod. Először még csak, mert az elmét indítja be, hogy lecsendesítse a közeget, felkeltse a már amúgy is pattanásig feszült figyelmet. És előjön. Nem telik bele két perc s törlöd a könnyed a nevetéstől. Aztán megint sötét és a hangok, Más ruha, változás, kis komolysággal, néhol 'ámerikai' akcentussal, rágót nyújtva, vodkát öntögetve, káromkodva.Fotózik, mesél, regél. Ja és van strucc. Nem homokba, betonba dugja a fejét, mert az fáj. Meg a strucc puszi, na az is fáj, a homlokra. Mert úgy koppan. Tudod, így ni...cupp. ill. kopp.
Mindezt egy térben. Egy színésznő. Másfél óra alatt hét szerepben. Valódi tudathasadás, és valódi tehetség.
Valóban nő. Villamos kalauz nő -Mé, van aki még villamos vezető nő se-, és sikeres üzlet asszony, vagy éppen bárzenész aki azt a zenét amit játszik a második albumán kiadja-bár első sincs. Aztán még kézimunkaelőrajzoló-akinek Gagarin van a párnájára hímezve-, és és és...Ő maga a színésznő.
Csákányi Eszter. -Aki talán a depresszióra túrós tésztát eszik.
Látod ahogy a végén eléd áll, hisz nem tehet mást, meghajol, s te tapsolsz, hisz te sem tehetsz mást, bár tennél.
Valahogy kikiáltanád arra a nagy messzeségbe, hogy itt vagy, és hogy ő is itt van. És az előbb még ők volt, aki most már egy, és most már tudod hogy ő mindig is ők marad, egy olyan ők aki csak ő, mert akkora egy nő, egy illető, aki úgy betölt, teret, estét, hetet, hogy az meghökkentő.
"Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi. Csákányi kíváncsi ki az a SzépRóza. Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza? "
...Az ember kigondolja a poénokat, pedig legszivesebben beleordítaná a mikrofonba: hogy tessék mindenki leszállni. Addig nem indulok, amig mindneki le nem száll Van lába, menjen gyalog, jó idő van, nem ám Budai hídfő meg a sunnyogás...
Szánom bánom bűnömet.
Gyorsan neki is kezdek. Lassan ki is fejtek.
Egy pici Nemzeti Színház. Kellemes társaság. Félrenézett idő. Tolongás (jogosan) Első sor (ügyesen) 90 perc indul.
Alap koncepció. Tessék SzépRóza monológok, Parti Nagy Lajos már megalkotta. Kit is, Kit is?
Hát majd a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ előadja. Egyedül. Olyan egyedül, mint a kisujjam. Hallod. Először még csak, mert az elmét indítja be, hogy lecsendesítse a közeget, felkeltse a már amúgy is pattanásig feszült figyelmet. És előjön. Nem telik bele két perc s törlöd a könnyed a nevetéstől. Aztán megint sötét és a hangok, Más ruha, változás, kis komolysággal, néhol 'ámerikai' akcentussal, rágót nyújtva, vodkát öntögetve, káromkodva.Fotózik, mesél, regél. Ja és van strucc. Nem homokba, betonba dugja a fejét, mert az fáj. Meg a strucc puszi, na az is fáj, a homlokra. Mert úgy koppan. Tudod, így ni...cupp. ill. kopp.
Mindezt egy térben. Egy színésznő. Másfél óra alatt hét szerepben. Valódi tudathasadás, és valódi tehetség.
Valóban nő. Villamos kalauz nő -Mé, van aki még villamos vezető nő se-, és sikeres üzlet asszony, vagy éppen bárzenész aki azt a zenét amit játszik a második albumán kiadja-bár első sincs. Aztán még kézimunkaelőrajzoló-akinek Gagarin van a párnájára hímezve-, és és és...Ő maga a színésznő.
Csákányi Eszter. -Aki talán a depresszióra túrós tésztát eszik.
Látod ahogy a végén eléd áll, hisz nem tehet mást, meghajol, s te tapsolsz, hisz te sem tehetsz mást, bár tennél.
Valahogy kikiáltanád arra a nagy messzeségbe, hogy itt vagy, és hogy ő is itt van. És az előbb még ők volt, aki most már egy, és most már tudod hogy ő mindig is ők marad, egy olyan ők aki csak ő, mert akkora egy nő, egy illető, aki úgy betölt, teret, estét, hetet, hogy az meghökkentő.
"Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi. Csákányi kíváncsi ki az a SzépRóza. Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza? "
...Az ember kigondolja a poénokat, pedig legszivesebben beleordítaná a mikrofonba: hogy tessék mindenki leszállni. Addig nem indulok, amig mindneki le nem száll Van lába, menjen gyalog, jó idő van, nem ám Budai hídfő meg a sunnyogás...
csukot szemmel...áá nem látni
Akkor mondom:
Bár drága nővérkém már úgy kezdené, hogy ne nézz nyugdíjas műsorokat!, de ezt a hangot most elcsendesítjük, és szembeszállunk.
Van egy műsor, tök8 melyik (záróra) és ott napról napra ül egy nő, egy hölgy...kinek hogy tetszik, nevezetesen Veiszer Alinda. Visszafogott, mélységesen egyszerű és a maga nemében páratlan, naprakész, széleskörben tájékozott, intelligens, s ami mindközül most a legfontosabb, tökéletes kérdező, remek figyelő.
Na ezt kéne tanítani.
Elődeink írtak erről megannyi könyvet, régebben nyelvtan órán felhívták rá a figyelmet, a szüleink intettek felé, barátainknak csak oldalba böknek érte, mi meg csak bambulunk.
Kommunikáció és FIGYELEM!
Nem kell nézni a nyugdíjas műsort-csak hogy vissza tegyem a volumét .
S felsorolás nélkül lehet mellőzni az előbbi praktikákat, nincs egy adott út.
Mert tulajdonképpen a hogyan az mindegy.
De ilyesztő nem de bár?
Hogy fogalmad sincs ki alszik az ágyacskádban.
Ki eszik a tányérkádból.
Ki ül melletted a padban.
vagy -egy kis 21. századi metaforát nesztek- Ki a fene van a messenger listádon.
Kire mondod hogy ismerős ha nem ismersz senkit?
Kire mondod hogy barát, ha nem ismer senki?
Bár drága nővérkém már úgy kezdené, hogy ne nézz nyugdíjas műsorokat!, de ezt a hangot most elcsendesítjük, és szembeszállunk.
Van egy műsor, tök8 melyik (záróra) és ott napról napra ül egy nő, egy hölgy...kinek hogy tetszik, nevezetesen Veiszer Alinda. Visszafogott, mélységesen egyszerű és a maga nemében páratlan, naprakész, széleskörben tájékozott, intelligens, s ami mindközül most a legfontosabb, tökéletes kérdező, remek figyelő.
Na ezt kéne tanítani.
Elődeink írtak erről megannyi könyvet, régebben nyelvtan órán felhívták rá a figyelmet, a szüleink intettek felé, barátainknak csak oldalba böknek érte, mi meg csak bambulunk.
Kommunikáció és FIGYELEM!
Nem kell nézni a nyugdíjas műsort-csak hogy vissza tegyem a volumét .
S felsorolás nélkül lehet mellőzni az előbbi praktikákat, nincs egy adott út.
Mert tulajdonképpen a hogyan az mindegy.
De ilyesztő nem de bár?
Hogy fogalmad sincs ki alszik az ágyacskádban.
Ki eszik a tányérkádból.
Ki ül melletted a padban.
vagy -egy kis 21. századi metaforát nesztek- Ki a fene van a messenger listádon.
Kire mondod hogy ismerős ha nem ismersz senkit?
Kire mondod hogy barát, ha nem ismer senki?
2009. dec. 15.
nem szabadból
Végre mai is valami amitől összetörik a tükör.
Szuper megállapítás 20:18 körül: Nem vagyok jó ember. Illetve, ahogy ki lettem javítva. Az ember nem jó. Én meg ember vagyok ezért nem vagyok jó.
Akkor egy szabály az életemben, amit nem kell betartani , mert nem kell.
Nem kell elfogadni, mert ilyet mindenki megtart belül a sötét bugyorban. Ki írod, aztán megéget. Buta buta.
Őszinte . És buta.
Ha én boldog vagyok akkor más is nyugodtan lehet boldog. Ellenben ha nem akkor aztán az a lényeg hogy nekem legyen a legszarabb másnak annyira nem kell. De boldog ne legyen semmiképp se mert akkor irigyére talál.És hogyha szarban van akkor is csak úgy lehet szarban, hogy mondjuk engem nem nagyon érint. Vagy esetleg érint, de úgy hogy ha menő akkor nekem szarabb, ha nem menő akkor neki.
Tulajdonképpen a lényeg annyi, hogy mindent magamhoz mérek, és még annyi hogy vannak kivételek akik nem tartoznak a baromságaimba bele.
Lehet Te pont bele tartozol, bár nem biztos. DE az ember a buszon. A váróban. A boltban. Az aluljáróban. Mind mind ide.
Ettől tartunk ott ahol. Gén hiba. Öröklött. Nemtom. Valaki változtasson.
De nekem már az is elég hogyha annyi van hogy jó.
Mert mint mondottam ha nekem jó, minden jó.
Ehhez tartsuk magunkat.
Pisz láv hepinesz!
Szuper megállapítás 20:18 körül: Nem vagyok jó ember. Illetve, ahogy ki lettem javítva. Az ember nem jó. Én meg ember vagyok ezért nem vagyok jó.
Akkor egy szabály az életemben, amit nem kell betartani , mert nem kell.
Nem kell elfogadni, mert ilyet mindenki megtart belül a sötét bugyorban. Ki írod, aztán megéget. Buta buta.
Őszinte . És buta.
Ha én boldog vagyok akkor más is nyugodtan lehet boldog. Ellenben ha nem akkor aztán az a lényeg hogy nekem legyen a legszarabb másnak annyira nem kell. De boldog ne legyen semmiképp se mert akkor irigyére talál.És hogyha szarban van akkor is csak úgy lehet szarban, hogy mondjuk engem nem nagyon érint. Vagy esetleg érint, de úgy hogy ha menő akkor nekem szarabb, ha nem menő akkor neki.
Tulajdonképpen a lényeg annyi, hogy mindent magamhoz mérek, és még annyi hogy vannak kivételek akik nem tartoznak a baromságaimba bele.
Lehet Te pont bele tartozol, bár nem biztos. DE az ember a buszon. A váróban. A boltban. Az aluljáróban. Mind mind ide.
Ettől tartunk ott ahol. Gén hiba. Öröklött. Nemtom. Valaki változtasson.
De nekem már az is elég hogyha annyi van hogy jó.
Mert mint mondottam ha nekem jó, minden jó.
Ehhez tartsuk magunkat.
Pisz láv hepinesz!
2009. dec. 14.
izibe
Mindig meglepődök, hogyha a saját blogomra nem írok semmit , akkor nem változik semmi. Vajon hogy a matyiba lehet ez? Ki érti...
Közben meg valóban nem változik semmi. Negatív: Minden fos. Pozitiv: Minden nem fos.
Ezt az univerzumnak szójjá és ő majd hozza dolgot mostmár tényleg el kéne sajátítani. Ez lesz az új heppem. Bár izé. Hinni köll. Erősen. Ja mellőzzük a görcsölést.
Figyeld már. Le van írva. Amit leírtál nem szedi ki semmi. Nincs virtuálisrubber. Ja de . dilitnek hívják.
Tök mind1. Mert ha le, ha nem, van.
Ez a szívás ebben.
Meg az hogy eléd dobnak recepteket. Hogy így, na nesze. Te meg jó, így na nosza. Aztán asszed mindenből annyit tettél amennyit. Előírás. Aztán nem lesz olyan. Mégse nem.
Akkor valaki itt hazudik. Mert egyébként azt nem mondta senki az alján megjegyzésben, hogy nem is igy kell, csak érzésre.
Akkor meg? Na ne fárassz.
Rengeteg receptből így lesz füst. Mert bepipulok és rá szeretkezem a tűzre.
..Na magamtól ezt is. Már megint ...
Kösz a támpontot.
Közben meg valóban nem változik semmi. Negatív: Minden fos. Pozitiv: Minden nem fos.
Ezt az univerzumnak szójjá és ő majd hozza dolgot mostmár tényleg el kéne sajátítani. Ez lesz az új heppem. Bár izé. Hinni köll. Erősen. Ja mellőzzük a görcsölést.
Figyeld már. Le van írva. Amit leírtál nem szedi ki semmi. Nincs virtuálisrubber. Ja de . dilitnek hívják.
Tök mind1. Mert ha le, ha nem, van.
Ez a szívás ebben.
Meg az hogy eléd dobnak recepteket. Hogy így, na nesze. Te meg jó, így na nosza. Aztán asszed mindenből annyit tettél amennyit. Előírás. Aztán nem lesz olyan. Mégse nem.
Akkor valaki itt hazudik. Mert egyébként azt nem mondta senki az alján megjegyzésben, hogy nem is igy kell, csak érzésre.
Akkor meg? Na ne fárassz.
Rengeteg receptből így lesz füst. Mert bepipulok és rá szeretkezem a tűzre.
..Na magamtól ezt is. Már megint ...
Kösz a támpontot.
pfff
Az elmúlt időszaki eseményekről nem fogok beszélni. Meg tisztelem drága egyetememet azzal, hogy nem csorbítom állítólagos tündöklését az én mondhatni erős gunyoros megjegyzéseimtől.
A körém cseszett csoportról sem ejtek szót, annyit mondok hogy ZOO. Nem lehet egyszerűen emberként emberek között élni. Vagyis helyesbítek: Nem lehet emberként "emberek" között élni. Na igy már pöpec.
Elég az hozzá, hogy úgy indulok neki az ötödik vizsgaidőfucknak hogy csak az utolsó szótőre koncentrálok.
Kellemes két hónapot.
A körém cseszett csoportról sem ejtek szót, annyit mondok hogy ZOO. Nem lehet egyszerűen emberként emberek között élni. Vagyis helyesbítek: Nem lehet emberként "emberek" között élni. Na igy már pöpec.
Elég az hozzá, hogy úgy indulok neki az ötödik vizsgaidőfucknak hogy csak az utolsó szótőre koncentrálok.
Kellemes két hónapot.
2009. dec. 8.
nesze neked négy óra
7.11 van még nagyjából 19 percem. Nem érdekel.
Ja és tegnap hatalmasat nevettem kacagtam elgondolkodtam tapsoltam majd meghatódtam Drága Csákányi Eszteren. Most már tény: Ő egy fenomén. Parti Nagy Lajos szintúgy.
7.12 inkább muse-sick. Ebből jövőhét kedd lesz. Hát végtére az ember tűrés határa is véges. Végesen véges. Én most a végesen-nél tartok.
7.14 nem kell drukkolni, nincs rá szükség. Erre mondják hogy az esélytelenek nyugalmával.
Szép napot. Ha túléltem a keddet jelzek. Vagy nem.
Mondanám hogy pisz. De olyan snassz lenne.
Ja és tegnap hatalmasat nevettem kacagtam elgondolkodtam tapsoltam majd meghatódtam Drága Csákányi Eszteren. Most már tény: Ő egy fenomén. Parti Nagy Lajos szintúgy.
7.12 inkább muse-sick. Ebből jövőhét kedd lesz. Hát végtére az ember tűrés határa is véges. Végesen véges. Én most a végesen-nél tartok.
7.14 nem kell drukkolni, nincs rá szükség. Erre mondják hogy az esélytelenek nyugalmával.
Szép napot. Ha túléltem a keddet jelzek. Vagy nem.
Mondanám hogy pisz. De olyan snassz lenne.
2009. dec. 2.
tükör a tükörben
Előre nem számolt segítség. Egy kategória. Véletlenek már pedig vannak.
Kiszámított fejben legyártott számító cselekvés. Adjon Isten fogadj Isten . Már csak fogadni kell. Megbocsájtható reakció. Kategória kettő.
Kérsz és megadatik. Önzetlen jó cselekedetek léteznek. Kis hányadban.Hármas számú.
Meg fogják a kezed. Csiszolnak rajtad. Van ok? Van számítás? Van türelmetlen fogadás? Nincs. Ezek a szeretet tökéletes példái. Páratlan. Kategóriába nem illő.
A sokszor emlegetett szimbiózisra, a jó jobbat szül elvre, ha Te a kisujjadat nyújtod Én a karomat adom képre ;emelem poharam! És persze kalapom.
igen
igen
igen
IGEN
Csatlós ihlette! Szép tőle.
( immár sokadjára)
Kiszámított fejben legyártott számító cselekvés. Adjon Isten fogadj Isten . Már csak fogadni kell. Megbocsájtható reakció. Kategória kettő.
Kérsz és megadatik. Önzetlen jó cselekedetek léteznek. Kis hányadban.Hármas számú.
Meg fogják a kezed. Csiszolnak rajtad. Van ok? Van számítás? Van türelmetlen fogadás? Nincs. Ezek a szeretet tökéletes példái. Páratlan. Kategóriába nem illő.
A sokszor emlegetett szimbiózisra, a jó jobbat szül elvre, ha Te a kisujjadat nyújtod Én a karomat adom képre ;emelem poharam! És persze kalapom.
igen
igen
igen
IGEN
Csatlós ihlette! Szép tőle.
( immár sokadjára)
kerge
Kedves Tiszteletre méltó felebarátaim, felnőtt emberek akik szoríjjátok a hurkot a nyakam körül, hatalmas lábú élet aki kiteszi eléb a lábát és mindenki aki...
Azt nem is mesélem hogy mi vár rám, pláne azt ami egyáltalán nem is. A jelen helyzet meg nagyon érdekes komikus agresszív bármi más.
A hét 'jó' volt. Én kedden kezdem és csütörtökön zárom. A kihagyott pár nap az nem hét, az lebegő idő ami hasznosan telő. Bár nem igaz, de kit érdekel hogy hazudok. Zavar van. És?
Lényeg:
Gólyafos vagyok a levegőben. Halmaz állapotot tekintve, irányt és célt figyelve is.
Ezek a betűk is ide most mi a fenének kerülnek?! Ahelyett hogy mérnöki tervet írnék. Vagy hát elkezdeném.
...Nem pipáljuk ki a szenvedő géneket. Mert nem.
Asszem kelekótya kis kakas vagyok. Azt se tudta mi van, mikor kijött a tojásból. Kutyát játszott. Kinevették. Macskát játszott. Elüldözték. Lóként lenézték. Kacsaként kirekesztették.Elveszett. Aztán egyszer csak ráérzett. Jött az a nevezetes napfelkelte és bimm. El kezdett kukorékolni. Nem mutatta neki senki. Csak megérezte.
Hátha nekem is jön az a napfelkelte. Csak ki kell várni.
Illetve azt az időt amíg a jelet megtalálom ki kell bekkeltni.
Hisz ezt már Márai bácsi is megmondta hogy ami elkezdődött annak vége is lesz, ha egyszer betelt az ideje, hát akkor éppen vége lesz. A feladat mindössze annyi, hogy túl kell élni. És ez a mindössze nem olyan emberfeletti mint képzelte az ember.
Hát igaz is.
A saját pályám körüli keringést majd le állítom. Beleugrom magába a pályába.
Keresem a módját és a miértjét.
Ja meg a hurkot leveszem, azért az úgy mégis csak kényelmetlen. Meg átugrom a lábakon.
Meg százas mosollyal virítok.
Me' megéri!!
...Na nézd már, megint milyen optimista vég lett ebből. Pedig de nem így indult.
Mondom hogy zavar van.
S mondom hogy zavar.
Azt nem is mesélem hogy mi vár rám, pláne azt ami egyáltalán nem is. A jelen helyzet meg nagyon érdekes komikus agresszív bármi más.
A hét 'jó' volt. Én kedden kezdem és csütörtökön zárom. A kihagyott pár nap az nem hét, az lebegő idő ami hasznosan telő. Bár nem igaz, de kit érdekel hogy hazudok. Zavar van. És?
Lényeg:
Gólyafos vagyok a levegőben. Halmaz állapotot tekintve, irányt és célt figyelve is.
Ezek a betűk is ide most mi a fenének kerülnek?! Ahelyett hogy mérnöki tervet írnék. Vagy hát elkezdeném.
...Nem pipáljuk ki a szenvedő géneket. Mert nem.
Asszem kelekótya kis kakas vagyok. Azt se tudta mi van, mikor kijött a tojásból. Kutyát játszott. Kinevették. Macskát játszott. Elüldözték. Lóként lenézték. Kacsaként kirekesztették.Elveszett. Aztán egyszer csak ráérzett. Jött az a nevezetes napfelkelte és bimm. El kezdett kukorékolni. Nem mutatta neki senki. Csak megérezte.
Hátha nekem is jön az a napfelkelte. Csak ki kell várni.
Illetve azt az időt amíg a jelet megtalálom ki kell bekkeltni.
Hisz ezt már Márai bácsi is megmondta hogy ami elkezdődött annak vége is lesz, ha egyszer betelt az ideje, hát akkor éppen vége lesz. A feladat mindössze annyi, hogy túl kell élni. És ez a mindössze nem olyan emberfeletti mint képzelte az ember.
Hát igaz is.
A saját pályám körüli keringést majd le állítom. Beleugrom magába a pályába.
Keresem a módját és a miértjét.
Ja meg a hurkot leveszem, azért az úgy mégis csak kényelmetlen. Meg átugrom a lábakon.
Meg százas mosollyal virítok.
Me' megéri!!
...Na nézd már, megint milyen optimista vég lett ebből. Pedig de nem így indult.
Mondom hogy zavar van.
S mondom hogy zavar.
2009. nov. 28.
2009. nov. 26.
mottó ottó ttó tó ó
Hatszor elkezdve is egy a lényeg.
Az az úgy nevezett csalódás. Újra és újra. A másikban, magadban. Másnak okozott. Magadból kiindult, mást elért. Bármelyik megközelítés. Fájdalommal jár.
Ez erő függő. Hajlamra okot adó. Szeretetre vágyó.
Társ. A másik ember. Az a valaki. Az a helyzet. Az az életút.
Ez már nem is a fizikai taccs. Ez annál mélyebbre vág.
Hát leesett??? Le bizony.
Mekkora durvaságról tesz tanúbizonyságot. Mekkora szívtelelenség. Lélekjelenlét. Vagy éppen annak a hiánya.
A kör: Más csalódik magában miattad. S a maga tudja a más magára vonatkoztatja a maga másra vonja. Másnak szar magának szar.
Hogy ezt miért? Nagyobb kép, még mindig nem sírok bár könnybe már lábad.
Ne felelj meg. Nem szabad. Nem elrettentő. Felhívó. Óvatosan.
Nem kell.
Kispállal stilusosan:
Szeress nyugodtan én nem figyelek oda.
Ez honnan jön? Merre tart? Van ennek oka. Van ennek célja.
...És a végén hatszor átgondol ismét, hogy rányomjon-e a szép színes gombra.
De mint jelek mutatják megteszi.
Az az úgy nevezett csalódás. Újra és újra. A másikban, magadban. Másnak okozott. Magadból kiindult, mást elért. Bármelyik megközelítés. Fájdalommal jár.
Ez erő függő. Hajlamra okot adó. Szeretetre vágyó.
Társ. A másik ember. Az a valaki. Az a helyzet. Az az életút.
Ez már nem is a fizikai taccs. Ez annál mélyebbre vág.
Hát leesett??? Le bizony.
Mekkora durvaságról tesz tanúbizonyságot. Mekkora szívtelelenség. Lélekjelenlét. Vagy éppen annak a hiánya.
A kör: Más csalódik magában miattad. S a maga tudja a más magára vonatkoztatja a maga másra vonja. Másnak szar magának szar.
Hogy ezt miért? Nagyobb kép, még mindig nem sírok bár könnybe már lábad.
Ne felelj meg. Nem szabad. Nem elrettentő. Felhívó. Óvatosan.
Nem kell.
Kispállal stilusosan:
Szeress nyugodtan én nem figyelek oda.
Ez honnan jön? Merre tart? Van ennek oka. Van ennek célja.
...És a végén hatszor átgondol ismét, hogy rányomjon-e a szép színes gombra.
De mint jelek mutatják megteszi.
2009. nov. 25.
éhezni tudni kell
A korunk ugyanaz.
Az alakunk egy.
A méretünk hasonló.
Egyetlen különbséggel:
Ő folyamatosan odafigyel hogy mit eszik.
Én folyamatosan leszarom.
A különbség érzéseket szül.
Látásmódot kreál.
Mosolyt formál.
Laktat.
Az alakunk egy.
A méretünk hasonló.
Egyetlen különbséggel:
Ő folyamatosan odafigyel hogy mit eszik.
Én folyamatosan leszarom.
A különbség érzéseket szül.
Látásmódot kreál.
Mosolyt formál.
Laktat.
2009. nov. 23.
félre értés ne essék
Nekem nincs kulcsom alternatív helyekre Régi gyár épületekbe, elhagyott háztömbökbe.
Én nem hordok a sapimon húsz centis rózsát. . Nem szoktam szimplán ülni szimplába. Azt sem tudom hogyan kell cosmopolita sminket az arcomra rakni. És fogalmam sincs arról hogyan élnek a bölcsészek. Nem szeretem a sört, nem vágyom Balaton Soundra. Utóbbi kettő miatt nem élem át azt a nevezetes életérzést, hogy műanyag sörös poharat fogva állok térdig a Balatonban s koncertet hallgatok. Aztán ha vége tovább ballagok. Csocsozok. Bár 'üvegtetős' focizni sem tudok. Zenét sem az Mtiviről hallgatok. Nyáron strandra sem járok.
DE ÉN MA ÉLŐ KORTÁRS LÁNY VAGYOK.
Például a forralt borért oda vagyok. És szabadtéri koncertre elő szeretettel járok. Éjjel nappal empéhármat hallgatok. Bénán fotózok de nagy kedvvel. Ritkán de lelkesen bicajozok.Rengeteg könyvet olvasok. Szépet is szórakoztatót is. Lektürt. Szingli irodalmat. 50 és 500 oldalasat. Közkedvelt Tisza cipőt hordok. Mert mániákus vagyok. Szívesen beszélgetek. Sokat, keveset. Bohóckodok. Komoly is vagyok. Metron utazok. Mások által alternatív köcsögnek titulált sálakat hordok. Meg szeretem a körömlakkot. Ha arra vágyom mekis kaját zabálok.
Jó jó...na világos, de mi a lényeg??
Hogy a korosztályom és köztem nincs sok különbség. És nincs sok egyezés sem.
Örülök hogy mindezek ellenére, vagy éppen mind ezek mellett hisznek és hiszek. Bennem. Magamban.
Hogy lehetnek olyan céljaim amik most éppen a legtávolabb vannak.
Hogy tele vagyok hiányosságokkal. És tele vagyok tartalommal.
Egyszerűen részese vagyok, és kívül állok.
Jó ennyi a lényeg??
Nem. Igazad van. Az a lényeg hogy...
Én nem hordok a sapimon húsz centis rózsát. . Nem szoktam szimplán ülni szimplába. Azt sem tudom hogyan kell cosmopolita sminket az arcomra rakni. És fogalmam sincs arról hogyan élnek a bölcsészek. Nem szeretem a sört, nem vágyom Balaton Soundra. Utóbbi kettő miatt nem élem át azt a nevezetes életérzést, hogy műanyag sörös poharat fogva állok térdig a Balatonban s koncertet hallgatok. Aztán ha vége tovább ballagok. Csocsozok. Bár 'üvegtetős' focizni sem tudok. Zenét sem az Mtiviről hallgatok. Nyáron strandra sem járok.
DE ÉN MA ÉLŐ KORTÁRS LÁNY VAGYOK.
Például a forralt borért oda vagyok. És szabadtéri koncertre elő szeretettel járok. Éjjel nappal empéhármat hallgatok. Bénán fotózok de nagy kedvvel. Ritkán de lelkesen bicajozok.Rengeteg könyvet olvasok. Szépet is szórakoztatót is. Lektürt. Szingli irodalmat. 50 és 500 oldalasat. Közkedvelt Tisza cipőt hordok. Mert mániákus vagyok. Szívesen beszélgetek. Sokat, keveset. Bohóckodok. Komoly is vagyok. Metron utazok. Mások által alternatív köcsögnek titulált sálakat hordok. Meg szeretem a körömlakkot. Ha arra vágyom mekis kaját zabálok.
Jó jó...na világos, de mi a lényeg??
Hogy a korosztályom és köztem nincs sok különbség. És nincs sok egyezés sem.
Örülök hogy mindezek ellenére, vagy éppen mind ezek mellett hisznek és hiszek. Bennem. Magamban.
Hogy lehetnek olyan céljaim amik most éppen a legtávolabb vannak.
Hogy tele vagyok hiányosságokkal. És tele vagyok tartalommal.
Egyszerűen részese vagyok, és kívül állok.
Jó ennyi a lényeg??
Nem. Igazad van. Az a lényeg hogy...
2009. nov. 22.
piros lámpa
Vigyázat omlás veszély! Olvassa az utca embere. Következő mozzanatként értelmezve a mondatot félre lép jobbra vagy balra felirat helyezétől függően. Hál' Isten ezt is megúsztuk.
Én személy szerint most kívánnám a napi három életveszélyes helyzetet. Tessék engem elengedni, hadd lépjek a járdára le, hadd kockáztassam meg hogy belekóstolok az élet vég szagába. Bizony kóstolni a szagába.
Intenzív végiggondolás minden egyes halálközeli élmény. Nem öngyilkos hajlamú kijelentés ez, talán élet artista de legfőképpen az élet imádója. Abban az egy percben okosok elmesélik, hogy mi minden pörgött le a szemük előtt. Hogy mi mindent véghez vinnének, vittek volna még, Bárcsak-bárcsak mééééég.
Jön egy kép. Rég megtagadott szülő. A megbántott barát. Az elhagyott szerető. A felébredés.
Így kell elesni NAGYON .
Így kell változtatni NAGYOT.
De snassz. De ironikus ha elszámolom. Ezt a hibát inkább nem is gondolom.
Holnap megint a zebra mellett megyek. Ígérem.
Vagy talán a zöldet a pirosra felcserélem.
Megteszem ezt még százszor ezerszer, játszom az élettel. A vég közeledtével. Aztán visszafordulok, fejet hajtok. Mosolygok és amit szívből akarok eztán megváltok.
Élet Game?!
Én személy szerint most kívánnám a napi három életveszélyes helyzetet. Tessék engem elengedni, hadd lépjek a járdára le, hadd kockáztassam meg hogy belekóstolok az élet vég szagába. Bizony kóstolni a szagába.
Intenzív végiggondolás minden egyes halálközeli élmény. Nem öngyilkos hajlamú kijelentés ez, talán élet artista de legfőképpen az élet imádója. Abban az egy percben okosok elmesélik, hogy mi minden pörgött le a szemük előtt. Hogy mi mindent véghez vinnének, vittek volna még, Bárcsak-bárcsak mééééég.
Jön egy kép. Rég megtagadott szülő. A megbántott barát. Az elhagyott szerető. A felébredés.
Így kell elesni NAGYON .
Így kell változtatni NAGYOT.
De snassz. De ironikus ha elszámolom. Ezt a hibát inkább nem is gondolom.
Holnap megint a zebra mellett megyek. Ígérem.
Vagy talán a zöldet a pirosra felcserélem.
Megteszem ezt még százszor ezerszer, játszom az élettel. A vég közeledtével. Aztán visszafordulok, fejet hajtok. Mosolygok és amit szívből akarok eztán megváltok.
Élet Game?!
2009. nov. 18.
Közeli Judi vagyok, nagyon közeli
Anyuuu, szeretnék különc lenni!
Anyuuu, hogyan csináljam???
Anyu, képzeld ma ugyan olyan ruha volt Messzi Erzsin és Közeli Judin. És képzeld anyu, Erzsi átöltözött.
Anyuu, miért van ez?? Hát most baj az hogyha ugyanolyan ruhánk van? Engem nem zavart, nem éreztem azt, hogy fuccs az egyéniségemnek. Anyu, ha ugyanolyan ruhánk van , akkor már nem is vagyunk egyéniségek?
Mi számít itt, ennyire igazán?
Kinek mutatjuk a különbözőségünket?
Volt már ilyen máskor is, akkor is mosolyogtam, aranyosnak tartottam. Rosszul tettem?
Nekem eszembe sem jutott hogy más ruhát vegyek fel, szép ruhát, báli ruhát.
Neki eszébe jutott.
Messzi Erzsi váltott, Anyu, váltott.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Én maradhatok??? Szeretnék. Mert ez vagyok. Így vagyok. Most már talán magam vagyok.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Ez nem copy. Nem volt copy. Kihasználom a lehetőségeket, úgy ahogy én érzem. Anyu jól teszem?
Igen. Ugye. Jól érzem. Jól teszem.
Anyu, Én Judi vagyok. Közeli.
Anyu, Ő Erzsi . Messzi.
Majd integetek neki. Közelről. Messzire.
Visszainteget. Ha kényelembe érkezett. Látod az arcán a könnyebbséget?
Anyuuu, hogyan csináljam???
Anyu, képzeld ma ugyan olyan ruha volt Messzi Erzsin és Közeli Judin. És képzeld anyu, Erzsi átöltözött.
Anyuu, miért van ez?? Hát most baj az hogyha ugyanolyan ruhánk van? Engem nem zavart, nem éreztem azt, hogy fuccs az egyéniségemnek. Anyu, ha ugyanolyan ruhánk van , akkor már nem is vagyunk egyéniségek?
Mi számít itt, ennyire igazán?
Kinek mutatjuk a különbözőségünket?
Volt már ilyen máskor is, akkor is mosolyogtam, aranyosnak tartottam. Rosszul tettem?
Nekem eszembe sem jutott hogy más ruhát vegyek fel, szép ruhát, báli ruhát.
Neki eszébe jutott.
Messzi Erzsi váltott, Anyu, váltott.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Én maradhatok??? Szeretnék. Mert ez vagyok. Így vagyok. Most már talán magam vagyok.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Ez nem copy. Nem volt copy. Kihasználom a lehetőségeket, úgy ahogy én érzem. Anyu jól teszem?
Igen. Ugye. Jól érzem. Jól teszem.
Anyu, Én Judi vagyok. Közeli.
Anyu, Ő Erzsi . Messzi.
Majd integetek neki. Közelről. Messzire.
Visszainteget. Ha kényelembe érkezett. Látod az arcán a könnyebbséget?
2009. nov. 16.
háromszázhatvanfokos tükör
Ajjajj.
Azonolosulás a köbön. Szellemes kellemes jellemes.
Megint egy délután a sorok között. Valóban a szó szoros és átvitt értelmében.
Ibsen a Henrik tudta hogy ma őt fogom lencsevégre venni. S.-nek köszönhetően. Tehát céllal irány horány.
De aztán sort sorra s ilyenkor a szabályok. Rengeteg négy ennyit kapsz egy délutánra. Ennyit a több ezer közül. Rengeteg négyet válassz ki, amit hónod alá csapsz s elindulsz rejtett izgalommal hogy mit is választottál.
Ibsen így maradt legközelebbre. S helyette kettő ismeretlen ismerős. Egy aki bravúrozik, annak ellenére hogy efekív nem tudja mit jelentenek a szavak -elnézést tőled kedves Karfiáth - S valaki aki most azon mereng hős-e vagy jelentéktelen, megint ember bújik Joyce mögé. Mind e mellett jött két új. S olyan véletlenek sokasága amitől az államat még most is ragaszthatom vissza anatómiai helyére.
Azt várod hogy eggyé válj. TE és Ő. A történet a gondolat és azon keresztül a MINDEN. Sokszor illetve kivétel nélkül mindig megtörténik, amitől lesz a jól hangzó agy orgazmus, s lélek gyönyör. Most valami lüktetőbb. Most valami másabb.
Tegnap volt egy vágyam. Nevezetesen, kívántam valami olyat,( újra és ismét ) ami fejbe kólint, s azt mondom tőle. Basszus milyen igaz, eddig én erre miért nem gondoltam?
Na kérj és megadatik. Csaplárral távoztatik. Este Csatlósnak meséltetik. S Online kerestetik. Aztán találtatik.
És akkor az ijedtség. A meglepődöttség. A kacaj.
Milyen piciny apró világocska van itt erre felé.
Ráadásul üröm mentes öröm Olvasva semmit, örökké ..olyan mint az előttem kitaposott út.
Várva várt, váratlan.
Van Inspiráló.
Meg vannak Töredékek.
Meg így egybe, szembeötlő Inspiráló töredékek.
Azonolosulás a köbön. Szellemes kellemes jellemes.
Megint egy délután a sorok között. Valóban a szó szoros és átvitt értelmében.
Ibsen a Henrik tudta hogy ma őt fogom lencsevégre venni. S.-nek köszönhetően. Tehát céllal irány horány.
De aztán sort sorra s ilyenkor a szabályok. Rengeteg négy ennyit kapsz egy délutánra. Ennyit a több ezer közül. Rengeteg négyet válassz ki, amit hónod alá csapsz s elindulsz rejtett izgalommal hogy mit is választottál.
Ibsen így maradt legközelebbre. S helyette kettő ismeretlen ismerős. Egy aki bravúrozik, annak ellenére hogy efekív nem tudja mit jelentenek a szavak -elnézést tőled kedves Karfiáth - S valaki aki most azon mereng hős-e vagy jelentéktelen, megint ember bújik Joyce mögé. Mind e mellett jött két új. S olyan véletlenek sokasága amitől az államat még most is ragaszthatom vissza anatómiai helyére.
Azt várod hogy eggyé válj. TE és Ő. A történet a gondolat és azon keresztül a MINDEN. Sokszor illetve kivétel nélkül mindig megtörténik, amitől lesz a jól hangzó agy orgazmus, s lélek gyönyör. Most valami lüktetőbb. Most valami másabb.
Tegnap volt egy vágyam. Nevezetesen, kívántam valami olyat,( újra és ismét ) ami fejbe kólint, s azt mondom tőle. Basszus milyen igaz, eddig én erre miért nem gondoltam?
Na kérj és megadatik. Csaplárral távoztatik. Este Csatlósnak meséltetik. S Online kerestetik. Aztán találtatik.
És akkor az ijedtség. A meglepődöttség. A kacaj.
Milyen piciny apró világocska van itt erre felé.
Ráadásul üröm mentes öröm Olvasva semmit, örökké ..olyan mint az előttem kitaposott út.
Várva várt, váratlan.
Van Inspiráló.
Meg vannak Töredékek.
Meg így egybe, szembeötlő Inspiráló töredékek.
2009. nov. 11.
2009. nov. 9.
igen apu
Cipeled a saját kereszted.Nem tehetsz mást, ezt a hendikepet neked adták, a legtöbb amit megtehetsz hogy jóra fordítod. A visszahúzásból előnyt kovácsolsz.
De ha megtorpansz........
Egy röpke pillanat és elszakad. Düh. Harag. Lusta türelem. Megoldás keresés. Mit és hogyan. Ordítás. Nem jön ki. Az elmondás semmit nem ér. Nincs száj. Nincs fül. Semmi sincs. Csak TE.
A környezet tovább fakaszt. Még a rosszul levágott pajesz is idegesít. Kényelmetlen nézni is a rossz ruhákat, arcokat. A kapaszkodást. Az egy helyben állást.
Leghátul a buszon. Már csak a zene. Már csak a könyv. Ami egyszerre jó választásnak tűnik. Minden klappol, ami előre legyártott. Az olvasás és a zene hallgatás nem barát, nem társ. Levegő. Szívdobbanás. És megérzed a sebességet. Várod a gyorsítást.Nem jön. Leszállsz. És egyszer csak neki indulsz. Mert egyenes az út. Nem számít hol van a vég, nem is láthatod, csak nyomod. Addig míg fáj. Míg feszít. Izzadásig és kifulladásig.
Kanyar.
Stop.
Lihegsz és örülsz. Hogy végre fizikailag is érzed. A gyötrelmet. Ez volt a cél.
Így leszel könnyebb. Így lesz minden könnyebb.
Hát tovább cipeled a keresztet.
De ha megtorpansz........
Egy röpke pillanat és elszakad. Düh. Harag. Lusta türelem. Megoldás keresés. Mit és hogyan. Ordítás. Nem jön ki. Az elmondás semmit nem ér. Nincs száj. Nincs fül. Semmi sincs. Csak TE.
A környezet tovább fakaszt. Még a rosszul levágott pajesz is idegesít. Kényelmetlen nézni is a rossz ruhákat, arcokat. A kapaszkodást. Az egy helyben állást.
Leghátul a buszon. Már csak a zene. Már csak a könyv. Ami egyszerre jó választásnak tűnik. Minden klappol, ami előre legyártott. Az olvasás és a zene hallgatás nem barát, nem társ. Levegő. Szívdobbanás. És megérzed a sebességet. Várod a gyorsítást.Nem jön. Leszállsz. És egyszer csak neki indulsz. Mert egyenes az út. Nem számít hol van a vég, nem is láthatod, csak nyomod. Addig míg fáj. Míg feszít. Izzadásig és kifulladásig.
Kanyar.
Stop.
Lihegsz és örülsz. Hogy végre fizikailag is érzed. A gyötrelmet. Ez volt a cél.
Így leszel könnyebb. Így lesz minden könnyebb.
Hát tovább cipeled a keresztet.
megadás
Szabadságot akartál?
Érzed, fáradsz. Látod homályba vész. A köd, a távolodás, olyan erővel beléd hasít, hogy megrökönyödsz. Elmúlik. Már hirtelen nem is látod. Csak halvány derengés. Ezt jelentené az elmúlás? Vagy ezt jelentené a tétlenség? A türelem. Ez nem más. Várakozás.Lüktető bizonyosság. A pulzus a hasadban. Az érzékek mit sem érnek. Vannak, de nem kellenek. Akkor nyúlsz. Ahhoz ami segít vagy inkább átsegít. Hídnak tekinted válaszfalnak. Igazi megtestesülés. Komoly irónia. Csak semmit őszintén. Mindent titokban. Az agyadra ül, keményen szorít, nyom. A szemed is fárad. A kezed is akad. Visszautasítás. Befogadás. A szíved dobog. Üti , veri a bordádat, a mellkas emelkedik. Megtelik a tüdő. Nagy levegő. A víz alatt ismét. Megkaptad.
2009. nov. 3.
Te is? Te nem mi? Te nem
Ha nem akarod nem kell.
Mosolygok.
Nem megy. Nem erőltetem. Kiakadhatnék. Kiakadtam. Elszomorodhatnék. Elszomorodtam.
Jó lesz. Jó most. Nincs is veszve. Én léptem. Én lépek.
Ne féljetek tőlem. Ne féljek magamtól. Túl nagy az erő. Meghökkentő.
Nap végén homály köd. Az most nincs. Megint. Fény van.
Csak annyi van, hogy mégis van. Nem is az van, hogy nincs. Az van hogy ott a remény. Az orromon ül. Vibrál. Ezt ragadom.
Sírni kéne. Kéne? Dehogy. Nem teszem. Örülök. Minek? Jó ez. Most tetszik. Mi? Az álló víz. Az? Megy. Most megy.
Hát menjen.
Nesztek.
Mosolygok.
Nem megy. Nem erőltetem. Kiakadhatnék. Kiakadtam. Elszomorodhatnék. Elszomorodtam.
Jó lesz. Jó most. Nincs is veszve. Én léptem. Én lépek.
Ne féljetek tőlem. Ne féljek magamtól. Túl nagy az erő. Meghökkentő.
Nap végén homály köd. Az most nincs. Megint. Fény van.
Csak annyi van, hogy mégis van. Nem is az van, hogy nincs. Az van hogy ott a remény. Az orromon ül. Vibrál. Ezt ragadom.
Sírni kéne. Kéne? Dehogy. Nem teszem. Örülök. Minek? Jó ez. Most tetszik. Mi? Az álló víz. Az? Megy. Most megy.
Hát menjen.
Nesztek.
2009. okt. 28.
a legnemesebb szándékkal
Bármire képesek vagyunk hogy szeressenek minket. Egy ölelésért, egy csókért, egy régen várt szóért a fél karunkat odaadnánk.
Trásas lényként akármivel megküzdünk. Ha kell önmagunkkal is, hogy legyőzzük az agyat a szívért cserébe. Pár pillanat amire mindet felteszünk. Csak ez éltet. Csak ez hajt. Háttérbe szorítjuk az önbecsülést, a józan észt. Nem tanulunk a hibákból, nem olvasunk a jelekből. Mert belehalhatunk.
Ha olyan kör közepén állunk, ahol a körbevevők száma elenyésző kisebb az átmérő, megfulladunk, ezért tágítunk, odavonzuk, azt akit a valós énünk a hátunk közepére se kíván. Csak sűrítünk. Észre sem vesszük hogy ezalatt kizárjuk azt aki őszíntén és tisztán közeledne. Mert már rég elvakultunk.
Félünk. Rettegünk. Szorítunk. Sokszor pofára esünk. Felállunk. Leporolunk. Tovább nyelünk.
Hol a határ????
Meddig élünk vegetálva? Meddig ámítjuk a világot? S meddig csapjuk be önmagunkat?
Meddig mondod: hogy Te csak szeretni akarsz?!
Ha jönne a régen várt, azt észre vennéd?
Szerinted innen valóban elérnéd?
Trásas lényként akármivel megküzdünk. Ha kell önmagunkkal is, hogy legyőzzük az agyat a szívért cserébe. Pár pillanat amire mindet felteszünk. Csak ez éltet. Csak ez hajt. Háttérbe szorítjuk az önbecsülést, a józan észt. Nem tanulunk a hibákból, nem olvasunk a jelekből. Mert belehalhatunk.
Ha olyan kör közepén állunk, ahol a körbevevők száma elenyésző kisebb az átmérő, megfulladunk, ezért tágítunk, odavonzuk, azt akit a valós énünk a hátunk közepére se kíván. Csak sűrítünk. Észre sem vesszük hogy ezalatt kizárjuk azt aki őszíntén és tisztán közeledne. Mert már rég elvakultunk.
Félünk. Rettegünk. Szorítunk. Sokszor pofára esünk. Felállunk. Leporolunk. Tovább nyelünk.
Hol a határ????
Meddig élünk vegetálva? Meddig ámítjuk a világot? S meddig csapjuk be önmagunkat?
Meddig mondod: hogy Te csak szeretni akarsz?!
Ha jönne a régen várt, azt észre vennéd?
Szerinted innen valóban elérnéd?
stop szünet forog
Elsajátítom a telepátiát. Eldöntöttem, én nem agy kontrollozok, vagy lehet majd meglátom, de előbb TELEpátia AUTOdidakta.
A lustaság miatt. Fizika miatt.
Nézem meredten a villogó kurzort, s gondolatban beterítem a képernyőt betűkkel gondolatokkal.
De ujjamból nem jön ki. Lezsibbadt. Hanggal akadozik.
Hú mennyi mindenről maradsz most így le.....úgyhogy rád is gondolok mikor elhatározom, elsajátítom.
Szerbusz hello!
A lustaság miatt. Fizika miatt.
Nézem meredten a villogó kurzort, s gondolatban beterítem a képernyőt betűkkel gondolatokkal.
De ujjamból nem jön ki. Lezsibbadt. Hanggal akadozik.
Hú mennyi mindenről maradsz most így le.....úgyhogy rád is gondolok mikor elhatározom, elsajátítom.
Szerbusz hello!
2009. okt. 26.
a holnap tegnapja
Ma irigy vagyok.
Mindenre ami szebben mozog. Mindenre ami szebben néz.(ki). Mindenkire aki alkot, mindenkire aki nem. Arra aki szeret, arra aki keres, arra akit keresnek. Bárkire aki lát. Bárkire aki vak. Valakire aki a tömegben van. Akárkire aki magányban van. Akinek csörög a telefonja, akinek nincs mobilja. Aki éhes, aki jól lakott.
Tegnap őszinte voltam.
Mindenre ami szebben mozog. Mindenre ami szebben néz.(ki). Mindenkire aki alkot, mindenkire aki nem. Arra aki szeret, arra aki keres, arra akit keresnek. Bárkire aki lát. Bárkire aki vak. Valakire aki a tömegben van. Akárkire aki magányban van. Akinek csörög a telefonja, akinek nincs mobilja. Aki éhes, aki jól lakott.
Tegnap őszinte voltam.
nyam de jó illata van ennek az íznek
Az intimitás, négy szótagú szó, jelentése: itt a szívem és a lelkem csinálj belőlük hamburgert. És jó étvágyat.
Vágyunk is rá, de félünk is tőle, nehéz hozzá szokni, de még nehezebb hanyagolni.
A megszokás meg amúgy is kemény dió, választhatod az uralkodást, abba meg lehet belegebedsz. Mind ezek mellett beengedem, mert anélkül nem tudok élni, érzések kellenek, nem pedig csak egy üres váza.
Bár jól mutat így is, de ha virág is van benne, fú, megnyalod mind a tíz ujjad.
Aztán lehet elkap az allergia, elszárad a növény, kidobod a kukába.
Nem bagatelizálom el a vázámat és a virágomat, mert sokszor tettem a könyv lapjai közé száradni szép szirmokat. Meg is lett az eredménye. Színtelen vagy éppen fakó, szagtalan törékeny néhai emléke a valaha pompázó virágnak.
Talán ezt jelenti a fölösleges ragaszkodás. Az érthetetlen cselekedetek sorozatát. És itt hányod ki a hamburgert. Nesze neked intimitás. Amiben eddig keringtél, az felülemelkedik s a fejedre pottyan.
Említsük azért meg a pozitív példát, amikor az intimitás egyenesen mámorossá válik közted s közte. Történetesen a bizalommal élés. Az szép példa. Az őszinte szeretet az meg egyszerűen tökély metafora.
Na és az az intimitás ami közted és közted van, az leírhatatlan, az az igazi.
De megenni saját magad, nem túl groteszk?
Gyorsan futás ki a rétre.
Nekem friss levegő kell.
Neked friss legelő kell.
Megoldva, útközben meg elmajszolunk egy hamburgert.
Vágyunk is rá, de félünk is tőle, nehéz hozzá szokni, de még nehezebb hanyagolni.
A megszokás meg amúgy is kemény dió, választhatod az uralkodást, abba meg lehet belegebedsz. Mind ezek mellett beengedem, mert anélkül nem tudok élni, érzések kellenek, nem pedig csak egy üres váza.
Bár jól mutat így is, de ha virág is van benne, fú, megnyalod mind a tíz ujjad.
Aztán lehet elkap az allergia, elszárad a növény, kidobod a kukába.
Nem bagatelizálom el a vázámat és a virágomat, mert sokszor tettem a könyv lapjai közé száradni szép szirmokat. Meg is lett az eredménye. Színtelen vagy éppen fakó, szagtalan törékeny néhai emléke a valaha pompázó virágnak.
Talán ezt jelenti a fölösleges ragaszkodás. Az érthetetlen cselekedetek sorozatát. És itt hányod ki a hamburgert. Nesze neked intimitás. Amiben eddig keringtél, az felülemelkedik s a fejedre pottyan.
Említsük azért meg a pozitív példát, amikor az intimitás egyenesen mámorossá válik közted s közte. Történetesen a bizalommal élés. Az szép példa. Az őszinte szeretet az meg egyszerűen tökély metafora.
Na és az az intimitás ami közted és közted van, az leírhatatlan, az az igazi.
De megenni saját magad, nem túl groteszk?
Gyorsan futás ki a rétre.
Nekem friss levegő kell.
Neked friss legelő kell.
Megoldva, útközben meg elmajszolunk egy hamburgert.
2009. okt. 22.
2009. okt. 21.
nagyon erős
Újra és újra elkövetem, amit minden éjjel lefekvés elött megfogadok hogy többé nem teszem. Mellőzöm az online kapcsolat tartást, mert az őrületbe kerget, mellőzöm a csak lelkemben élő kapcsolatot, amire már egy lego kockát tenni sem lehet. Még sem engedem szó szerint vágyom, várom. Elfogadom azt az alapszemélyiséget, amire folyton építek. Tehát elképzelt változással az eszemben a szívemben zárok 24 órás korszakot.
Aztán a rohadt reggel ráébreszt, hogy amit előtte fixen elterveztem, azt úgyse viszem végig. Reggel ismét első gondolatok egyike a már múltnak nevezett nem egy emberke. Fellépés messengerre amitől még inkább magányosságot érez a társadalom minden egyes emberkéje. Pár óra múlva pedig, ismét hagyom hogy azt és úgy vegyenek el belőlem amit csak lehet. S én csendben tűrök. Előveszem empátiámat. Ja és a tisztelet tudásomat. Mert ugye fontos hogy a másiknak mindig jó legyen. Ezt a másik is így gondolja. Ezért is hagyja, vagy éppen ezért is veszi. Mindent amit lehet s mindent amit ér. Aztán szép lassan besötétedik. Este megint megtelek. Mert a k***a sok segítség nyújtás közben megint háttérbe szorultam. Megint háttérbe szorítottam magam.
Talán ezért sem találom a helyem. Vagy talán ezért is van a céltalanság. A hülyeség miatt. Amiatt mert támasztottam, vagy mert vártam hogy saját magamat támasszam. Aztán nem sikerült egyik sem.
Rendben van drága fele barátaim. Tudjuk én milyen vagyok. Tudjuk hogy én ott vagyok. Szó nélkül ott termek. Kérdezek. Megfelelek. Aki közel van mindenkinek. Egyet kivéve. Magamnak nem. Ó s persze az ilyenkor felelősséget levevő mondat részedről: 'hát én nem kértem'. Na neee.....
Akkor minden rendben van. Akkor most csak én kérek. Úgy is csak ezzel érek bármit is.
Tudod, kedves Judit hogy milyen kapcsolatok kellenek. Hogy mik nem veszik el idődet. Akkor?
Ő elmondom kösz, hogy kérdezed. Nem, az online-t valóban nem-igen szeretem, szemtől szembe azt igen, azt kedvelem. És igen valóban feszít nem egy igazságtalanság ami engem ér. Nem egy hülyeség amit magamnak okoztam.
De attól én még jelen pillanatban nem ilyen lovat akartam.
Hagyjál azzal hogy akkor változtassak, hagyjál azzal ha megbántottalak. Most az önzetlenségem elszaladt a bozótba, a kedvességem meg elfogyott. Nem okos sem vagyok. S nem jó ember sem vagyok.
Dühös. Igen. Kimért. Igen. Szemét. Lehet. Magányos. Inkább. Nem egyedül. Tudom. Leszarom. Fizikailag látom.
Na most az van: ha éppen magadra vennéd amit itt látsz, valamit nem jól csinálsz. Ha azt érzed, én nem csinálok valamit jól , szóljál, majd máskor, most az önző énem durciba. Nem figyel a lelkedre oda.
Oké hogy azt kapod amit adsz. Most megfordítom s azt adom amit kapok.
Jó? Tetszik?
Akkor most Te változtass. Ha akarsz. Hidegen hagy.
Én addig élőt keresek. Máshol vagyok ha kellek.
S leírom hogy ne hazudtoljam meg magam: Online kapcsolatokat felfüggesztek, múlt árnyait kirekesztek.
Jövőre s önző jómagamra figyelek.
Jó szórakozást. Jó bűntudatot. Jó sértődést.
Aztán a rohadt reggel ráébreszt, hogy amit előtte fixen elterveztem, azt úgyse viszem végig. Reggel ismét első gondolatok egyike a már múltnak nevezett nem egy emberke. Fellépés messengerre amitől még inkább magányosságot érez a társadalom minden egyes emberkéje. Pár óra múlva pedig, ismét hagyom hogy azt és úgy vegyenek el belőlem amit csak lehet. S én csendben tűrök. Előveszem empátiámat. Ja és a tisztelet tudásomat. Mert ugye fontos hogy a másiknak mindig jó legyen. Ezt a másik is így gondolja. Ezért is hagyja, vagy éppen ezért is veszi. Mindent amit lehet s mindent amit ér. Aztán szép lassan besötétedik. Este megint megtelek. Mert a k***a sok segítség nyújtás közben megint háttérbe szorultam. Megint háttérbe szorítottam magam.
Talán ezért sem találom a helyem. Vagy talán ezért is van a céltalanság. A hülyeség miatt. Amiatt mert támasztottam, vagy mert vártam hogy saját magamat támasszam. Aztán nem sikerült egyik sem.
Rendben van drága fele barátaim. Tudjuk én milyen vagyok. Tudjuk hogy én ott vagyok. Szó nélkül ott termek. Kérdezek. Megfelelek. Aki közel van mindenkinek. Egyet kivéve. Magamnak nem. Ó s persze az ilyenkor felelősséget levevő mondat részedről: 'hát én nem kértem'. Na neee.....
Akkor minden rendben van. Akkor most csak én kérek. Úgy is csak ezzel érek bármit is.
Tudod, kedves Judit hogy milyen kapcsolatok kellenek. Hogy mik nem veszik el idődet. Akkor?
Ő elmondom kösz, hogy kérdezed. Nem, az online-t valóban nem-igen szeretem, szemtől szembe azt igen, azt kedvelem. És igen valóban feszít nem egy igazságtalanság ami engem ér. Nem egy hülyeség amit magamnak okoztam.
De attól én még jelen pillanatban nem ilyen lovat akartam.
Hagyjál azzal hogy akkor változtassak, hagyjál azzal ha megbántottalak. Most az önzetlenségem elszaladt a bozótba, a kedvességem meg elfogyott. Nem okos sem vagyok. S nem jó ember sem vagyok.
Dühös. Igen. Kimért. Igen. Szemét. Lehet. Magányos. Inkább. Nem egyedül. Tudom. Leszarom. Fizikailag látom.
Na most az van: ha éppen magadra vennéd amit itt látsz, valamit nem jól csinálsz. Ha azt érzed, én nem csinálok valamit jól , szóljál, majd máskor, most az önző énem durciba. Nem figyel a lelkedre oda.
Oké hogy azt kapod amit adsz. Most megfordítom s azt adom amit kapok.
Jó? Tetszik?
Akkor most Te változtass. Ha akarsz. Hidegen hagy.
Én addig élőt keresek. Máshol vagyok ha kellek.
S leírom hogy ne hazudtoljam meg magam: Online kapcsolatokat felfüggesztek, múlt árnyait kirekesztek.
Jövőre s önző jómagamra figyelek.
Jó szórakozást. Jó bűntudatot. Jó sértődést.
2009. okt. 20.
hallod a ritmust? mer' én nem.
A vég közeledtével keresed, elcseszed ha ma teszed.
Bárcsak lenne bennem annyi sötétség, hogy eltakarnám életem értelmét, saját magam tétlenségét;
Hogy semmit nem ér a napom ha elpazarlom, vagy ha megalkotom ,de nem szívvel lélekkel akarom.
Semmit nem ér a holnapom, ha a tegnapomra már nincs alkalom.
Melyiktől vagyok én most szomorú?
A vég apró kezdetétől, vagy a kezdet hirtelen végétől?
Az önkifejezéstől. Az értelmetlen léttől.
Most akkor ha körbenézek megint mit látok?
Azt hogy a hitem megingott.
Gyávaságból kérek, kényelemből akarok.
Orrom előtt a mézesmadzagot.
Erre akarok?
Ja! akkor megint változtatok. Állandóan csak azt tudok.
Nem kiállok, maradok. Fixen tapogatózok.
Szarba nyúlok. Kezet mosok.
Körbe járok. Életet imitálok.
Hát jó éjszakát kívánok! Én most félelemből elsunnyogok.
Ezután talán pozitívan dalolok.
Bárcsak lenne bennem annyi sötétség, hogy eltakarnám életem értelmét, saját magam tétlenségét;
Hogy semmit nem ér a napom ha elpazarlom, vagy ha megalkotom ,de nem szívvel lélekkel akarom.
Semmit nem ér a holnapom, ha a tegnapomra már nincs alkalom.
Melyiktől vagyok én most szomorú?
A vég apró kezdetétől, vagy a kezdet hirtelen végétől?
Az önkifejezéstől. Az értelmetlen léttől.
Most akkor ha körbenézek megint mit látok?
Azt hogy a hitem megingott.
Gyávaságból kérek, kényelemből akarok.
Orrom előtt a mézesmadzagot.
Erre akarok?
Ja! akkor megint változtatok. Állandóan csak azt tudok.
Nem kiállok, maradok. Fixen tapogatózok.
Szarba nyúlok. Kezet mosok.
Körbe járok. Életet imitálok.
Hát jó éjszakát kívánok! Én most félelemből elsunnyogok.
Ezután talán pozitívan dalolok.
2009. okt. 19.
A távolság íze
A nap végére a sajtos meg az almatorta mindig csontra elfogy. A barackos és a csokihabos úgy kb. félig. Míg az áfonyatorta gyakorlatilag érintetlenül megmarad.
Miért mi a baja az áfonyásnak?
Annak semmi baja. Csak az emberek mást választanak. Nem az áfonyatorta rossz, csak nem kell senkinek.
Hm.
Van amivel még nekem is meg kell birkóznom. Az ízlésekkel s a velük járó pofonokkal.
Realizálni hogy van akinek áfonyatorta vagyok.
S azt is hogy nem az én hibám. Vagy igen.
Észrevenni hogy voltam már barackos.
Amiért én tettem. Vagy nem.
S reménykedni hogy lehetek almatorta.
Ha minden összejön. Vagy igen. Vagy nem.
Miért mi a baja az áfonyásnak?
Annak semmi baja. Csak az emberek mást választanak. Nem az áfonyatorta rossz, csak nem kell senkinek.
Hm.
Van amivel még nekem is meg kell birkóznom. Az ízlésekkel s a velük járó pofonokkal.
Realizálni hogy van akinek áfonyatorta vagyok.
S azt is hogy nem az én hibám. Vagy igen.
Észrevenni hogy voltam már barackos.
Amiért én tettem. Vagy nem.
S reménykedni hogy lehetek almatorta.
Ha minden összejön. Vagy igen. Vagy nem.
2009. okt. 18.
kiwi
Az álomvilággal az az egyetlen baj, hogy arra ösztökél legyen csukva a szemed. Na azzal meg az a bibi, hogy úgy nem lehet közlekedni, mert neki mész minden szir szarnak. Lemaradsz mindenről. Akkor nyilván az a megoldás, hogy kinyitod a szemed. Ott meg az van, hogy neked mennek a csukott szeműek. S meglátod merre kóricáltál, míg aludtál. Sehogy sem jó.
Mindennek meg van a maga helye s ideje. Ez a kedvvel élőknek nem igazán ízletes mondat. Nekem is keserű.
Na megízesítjük.
Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Sutba a csukott szeműekkel. Kukába az eddigi kóricálásokkal. Majd én kinyitom, becsukom ahogy akarom.
Az elképzelés megvalósul.
Mázlimra önfejűség. Fantasztikus intuitív alkati megoldás.
Nincs késő és nincs korán. Amit elvesztegettem azt megvesztegetem.
Na valóban élet artista. Nagyon mozog a kötél. Mekkorákat bukfencezek a szakadék szélén. Mégis mindig átérek. Miért vagyok annyira biztos ebben?
Mert egyszer már eljátszottam. Álomvilágban. Most eljátszom a valóságban.
Figyelem! Nincs de.
Figyeled, hogy nincs?
Köszi .S ! :)
Mindennek meg van a maga helye s ideje. Ez a kedvvel élőknek nem igazán ízletes mondat. Nekem is keserű.
Na megízesítjük.
Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Sutba a csukott szeműekkel. Kukába az eddigi kóricálásokkal. Majd én kinyitom, becsukom ahogy akarom.
Az elképzelés megvalósul.
Mázlimra önfejűség. Fantasztikus intuitív alkati megoldás.
Nincs késő és nincs korán. Amit elvesztegettem azt megvesztegetem.
Na valóban élet artista. Nagyon mozog a kötél. Mekkorákat bukfencezek a szakadék szélén. Mégis mindig átérek. Miért vagyok annyira biztos ebben?
Mert egyszer már eljátszottam. Álomvilágban. Most eljátszom a valóságban.
Figyelem! Nincs de.
Figyeled, hogy nincs?
Köszi .S ! :)
anyu érted már?
Egyszer kiskoromban kirándulás alatt elvesztünk tesómmal. A János hegyi kilátó volt a cél, ahová két úton lehet eljutni. Az egyik egy hangulatos kis ösvény, a másik meg a szuperül lebetonozott, asszem' autók által is használt 'fő' út. Na hát kitalálható, hogy Én melyik úton is akartam elindulni testvéremmel együtt. Sajnos anyu más véleményen volt. Mindenki makacsul ragaszkodott az elképzeléséhez, aminek következménye az lett, hogy Ő balra, Mi jobbra indultunk el. Elszántan tettük meg azt az ösvényt, mégis határozatlanul. Aztán mikor felértünk anyut sehol sem találtuk. Kétségbeestem. Nem volt bennem türelem, nem volt győzelem csak a nagy nagy bizonytalanság. S a hiány. Eszünkbe sem jutott , hogy anyu azért nincs még ott, mert az Ő általa választott út hosszabb, mint a Mi kis kaland túránk. Félelemtől vezérelve elindultunk vissza, oda ahonnan indultunk, hátha összetalálkozunk. De leérve ismét semmi. Akkor már valóban elveszve éreztem magam, S hibásnak, miért nem tudtunk kompromisszumot kötni. Újra neki, ezúttal a 'fő' úton. Fogalmam sincs mennyi idő telt el ezalatt, arra viszont emlékszem, hogy egyszer csak szembe mentünk egymással. Anyun is a félelem látszott, s a nagy megkönnyebbülés mikor ránk talált. Később elmesélte, hogy Ő is ugyanazt a teóriát követte mint Mi.S lelkünkre kötötte, hogy soha többet nem teszünk ilyet. Talán arra gondolt, soha többé nem megyünk külön úton. Talán arra hogy soha többé nem ingunk meg a választásainkat követően. Bármelyik is , ne gondold hogy pár évre rá nem kerültem hasonló kalamajkába. Hogy nem követtem el újra ezt a 'hibát'' s nem indultam el az általam választott úton. Persze más volt a díszlet, mások voltak a körülmények de a történet ugyanaz. Egyetlen különbséggel, hogy tartottam magam a döntésemhez. Amikor célba értem, nem fordultam vissza. Nem estem kétségbe, nem foglalkoztam megbánással. S nem számoltam a -mi van ha? - elvvel. Szerencsére a hegy végül megtalálta Mohamedet. S szerencsére nem lett belőle leszidás, csak megnyugvás, s a feleszmélés , hogy van aki tényleg tanul a hibájából.
Nehéz lehetett akkor anyunak, valóban egy egész kerületet át kellett fésülnie hogy rám találjon, de az Ő szemével nem látom ezt a storyt csak az enyémmel. Nekem is tapasztalat és neki is.
Most már világosan látom, hogy ha kell elindulok kétszer ugyanazon az úton, megteszem azokat a lépéseket amiket egyszer már eljátszottam, de a végeredmény garantáltan más lesz.
Nem tudsz elveszni, csak akkor , ha valóban képtelen vagy kitartani magad mellett. S nem számít ki hisz elveszettnek, akkor amikor Te tudod hol is vagy valójában.
Nehéz lehetett akkor anyunak, valóban egy egész kerületet át kellett fésülnie hogy rám találjon, de az Ő szemével nem látom ezt a storyt csak az enyémmel. Nekem is tapasztalat és neki is.
Most már világosan látom, hogy ha kell elindulok kétszer ugyanazon az úton, megteszem azokat a lépéseket amiket egyszer már eljátszottam, de a végeredmény garantáltan más lesz.
Nem tudsz elveszni, csak akkor , ha valóban képtelen vagy kitartani magad mellett. S nem számít ki hisz elveszettnek, akkor amikor Te tudod hol is vagy valójában.
2009. okt. 16.
.....durva papírra nyomott prózai mű....
Ezekiel 25:17
Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága.
Áldott legyen az, ki az irgalmasság és jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert Ő valóban testvérének örizője és az elveszett gyermekek meglelője.
Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Testvéreim ármányos elpusztítására törnek!
És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!
Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Testvéreim ármányos elpusztítására törnek!
És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!
Ámen néked ponyva regény.
Szaladok hamburgert enni s bibliát olvasni:)
Szaladok hamburgert enni s bibliát olvasni:)
2009. okt. 15.
természetesen
Önzetlen jó cselekedet már pedig nem létezik. Vagy mégis.
Alapvetően félbe lehet vágni, hajrá itt a balta tessék. Ketté is estem.
Egyik részem segít, azért mert támaszt akar nyújtani. Ledobom a kötelet ha kútban vagy, nem ugrom le hozzád , azt elfelejtheted, de minden tőlem telhetőt megteszek ha engeded hogy kihúzzalak onnan. Megfogom a kezed ha csúszik a jég. Nem mászom rá a fagyott vízre, nem kell együtt eltanyálnunk, de ha kell öngyújtóval melegítem fel hogy biztos talajt érj. Egyszóval bármit. Bármit Neked! Mert barát vagy! Mert jót akarok, mert boldogságot akarok Neked! Mert neked az jár! Vagy egyszerűen csak egy változást akaró ember vagy, aki jót kíván, s nálam van egy kanálnyi akkor adok. Sőt a kanalat is. Önzetlenül.
Annyira szép is ez, hogy most azt mondod JÓ EMBER vagyok.
De hoppá van egy másik rész.
Aki bármit megtesz, azért mert kérsz rá világ, de önzőségből teszem. Mert ebből tanulok. Leszűröm, hogy mit tettem, mit tudtam megtenni. Azért cselekszem, hogy utána Te is cselekedj értem, kedves! Átsegítelek az úttesten, ha Te közben megállítod a forgalmat. Kimentelek a tóból, ha cserébe megszárítod a ruháimat. Felépítem a sátrad, ha cserébe alhatok benne. Azért mert fontos vagyok magamnak. Mert a lehető legjobbat szeretném, mert tudom amit kívánok azt megérdemlem.
Mennyire önző is ez, annyira hogy most azt mondod EMBER vagyok.
...Azt mondasz amit akarsz. Annak látsz aminek akarsz. Egyetlen fontos dolog hogy tudd a balta melyik oldalán állsz. Halkan megsúgom ha kérdezed. De ha kérdezed, félve tedd.
Mire respektáltam? A mára.
Bevezettem a nagy hálát.
Hogy azt mondhassam LÉTEZIK.
Itt mozog...figyelj csak....a JÓ az orrod előtt!
Alapvetően félbe lehet vágni, hajrá itt a balta tessék. Ketté is estem.
Egyik részem segít, azért mert támaszt akar nyújtani. Ledobom a kötelet ha kútban vagy, nem ugrom le hozzád , azt elfelejtheted, de minden tőlem telhetőt megteszek ha engeded hogy kihúzzalak onnan. Megfogom a kezed ha csúszik a jég. Nem mászom rá a fagyott vízre, nem kell együtt eltanyálnunk, de ha kell öngyújtóval melegítem fel hogy biztos talajt érj. Egyszóval bármit. Bármit Neked! Mert barát vagy! Mert jót akarok, mert boldogságot akarok Neked! Mert neked az jár! Vagy egyszerűen csak egy változást akaró ember vagy, aki jót kíván, s nálam van egy kanálnyi akkor adok. Sőt a kanalat is. Önzetlenül.
Annyira szép is ez, hogy most azt mondod JÓ EMBER vagyok.
De hoppá van egy másik rész.
Aki bármit megtesz, azért mert kérsz rá világ, de önzőségből teszem. Mert ebből tanulok. Leszűröm, hogy mit tettem, mit tudtam megtenni. Azért cselekszem, hogy utána Te is cselekedj értem, kedves! Átsegítelek az úttesten, ha Te közben megállítod a forgalmat. Kimentelek a tóból, ha cserébe megszárítod a ruháimat. Felépítem a sátrad, ha cserébe alhatok benne. Azért mert fontos vagyok magamnak. Mert a lehető legjobbat szeretném, mert tudom amit kívánok azt megérdemlem.
Mennyire önző is ez, annyira hogy most azt mondod EMBER vagyok.
...Azt mondasz amit akarsz. Annak látsz aminek akarsz. Egyetlen fontos dolog hogy tudd a balta melyik oldalán állsz. Halkan megsúgom ha kérdezed. De ha kérdezed, félve tedd.
Mire respektáltam? A mára.
Bevezettem a nagy hálát.
Hogy azt mondhassam LÉTEZIK.
Itt mozog...figyelj csak....a JÓ az orrod előtt!
Forma van. Nincs tartalom?!
Manapság már nem is csodálkozom azon hogy mindenki 'stílusos'. Olyan időket élünk, ahol a cipő, a nadrág a felső ruházat a mérvadó. A haj a smink, az ékszerek. A külcsíny. Szó se róla szemnek jól eső. Valóban jó látni igényes, pöpec, tip-top emberkéket szaladgálni erre-arra. Látszik a gondos megformálás. Az idő amit arra szánt reggel kicsi szentem, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Nem perceket, órákat töltött szekrény előtt hogy kiválassza az aznapi időjárásnak, kornak, hangulatnak megfelelő anyaghalmazt. S ugyanennyi időt a fürdőszobában, tükör előtt. Finomított, igazított, alkotott. Tisztaság fél egészség. Ruhát magára. Ó hajjal szöszmötölés. A festés; szempilla, szemhéj, alapozó, a szájfény a maszk gyártása kreatívan , hogy kitűnő legyen, hogy Ő KItűnő legyen. Aztán mikor elkészült, minden a helyén, gyorsan lakkot az egészre tetőtől talpig hogy egész nap olyan fess legyen mint kora reggel. Még táska magára a divatos újság, a könyvtáros ajánlata által olvasott könyv, vagy a gyors éttermekből jól ismert kávé útközben s bele a mókuskerékbe.
Tudom hogy megy ez, nekem is vannak hasonló kliséim. Fontos a kényelem. Szeretem én is jól érezni magam a bőrömben. Szeretem a szépen megmunkált látványt. Az igényességet. Az összhangot. Mindemellett, én szeretek még valamit, amit nem lehet márkákkal hangsúlyozni, vagy kenceficékkel eltakarni, csak rettentő nagy odafigyeléssel kezelni. Napról napra, óráról órára.
Ezt a 'valamit 'belbecsnek hívják.
...Erre mennyi időt szánsz?
Tudom hogy megy ez, nekem is vannak hasonló kliséim. Fontos a kényelem. Szeretem én is jól érezni magam a bőrömben. Szeretem a szépen megmunkált látványt. Az igényességet. Az összhangot. Mindemellett, én szeretek még valamit, amit nem lehet márkákkal hangsúlyozni, vagy kenceficékkel eltakarni, csak rettentő nagy odafigyeléssel kezelni. Napról napra, óráról órára.
Ezt a 'valamit 'belbecsnek hívják.
...Erre mennyi időt szánsz?
2009. okt. 13.
jobb comb
Ha negyed ötkor nem alszol, az nem véletlen. De legalább már nem kell pisilni nem vagyok szomjas s kész az angolom is, ami úgy tűnik hajnalban vág.
Na és mi még? Kitekintés. Netvizit. Upload film. Érdekesség. Kis világ. Minden összeér.
Ilyenkor lehet. Ilyenkor lehetek.
Szori hajt az ásítás. Ahoj!
Na és mi még? Kitekintés. Netvizit. Upload film. Érdekesség. Kis világ. Minden összeér.
Ilyenkor lehet. Ilyenkor lehetek.
Szori hajt az ásítás. Ahoj!
2009. okt. 12.
A nagyúr
Van valami ami hajtja az embereket. Azért kelnek fel ha kell hajnalok hajnalán, érnek haza késő este, áldozzák érte a szabadidejüket. Ez alapján választanak MINDENT. Ennek hiányában halnak éhen, élnek nagyképűen, tipornak el bárkit és bármit, idomulnak száz százalékig.
Nekem más kapcsolatom van vele. Én megrándítom a vállam ha hallok róla. Nem tud izgatni. Mert megéltem mind kettőt, azt hogy a társam volt s azt hogy a hiánya a szakadék szélére sodort. Ez utóbbit többször. Tudom hogy szükségem van rá, tudom hogy anélkül nem tudok boldogulni, de van egy határ. Egy egészséges vonal, amit úgy érzem sikeresen tudok tartani.
Most mégis kiborított. Dühöt s elkeseredést váltott ki belőlem. És rettentő nagy feszültséget.
Nem úgy mint kiskoromban. Nem igazságtalanságot érzek a helyemet illetően. Most nem. Ez más.
Úgy gondolom az az egészséges egyensúly, ha minden kölcsönösen előnyös cserében realizálódik. Ez egy szép közgazdasági mondat ám, de igaz. Illetve csak annak kéne lennie. S minden bizonnyal az is lenne, hogyha nem néznének idiótának, akit át lehet verni. Most tényleg. Miért kell nekem ezt átélni?
A tisztelet hiánya miatt. Embertelenség miatt.
Nem fogok visszavágni nem kell félni, hogy én is embertelen leszek, kapzsi, tiszteletlen. Nem fogok kihasználni senkit ezentúl sem. S tudom ebben a helyzetben nem kérhetek kölcsönösséget, mert nem olyan társadalomban élünk.. És abban is biztos vagyok hogy ez a felfogásom még megkeseríti az életemet ha nem leszek résen. De van egy mondat ami nem megy ki a fejemből. Amit még a szakadék szélén is hangoztattam a leggroteszkebb pillanatban is:
Hogy a pénz nem boldogít! ( De elszomorítani azért tud :) )
Nekem más kapcsolatom van vele. Én megrándítom a vállam ha hallok róla. Nem tud izgatni. Mert megéltem mind kettőt, azt hogy a társam volt s azt hogy a hiánya a szakadék szélére sodort. Ez utóbbit többször. Tudom hogy szükségem van rá, tudom hogy anélkül nem tudok boldogulni, de van egy határ. Egy egészséges vonal, amit úgy érzem sikeresen tudok tartani.
Most mégis kiborított. Dühöt s elkeseredést váltott ki belőlem. És rettentő nagy feszültséget.
Nem úgy mint kiskoromban. Nem igazságtalanságot érzek a helyemet illetően. Most nem. Ez más.
Úgy gondolom az az egészséges egyensúly, ha minden kölcsönösen előnyös cserében realizálódik. Ez egy szép közgazdasági mondat ám, de igaz. Illetve csak annak kéne lennie. S minden bizonnyal az is lenne, hogyha nem néznének idiótának, akit át lehet verni. Most tényleg. Miért kell nekem ezt átélni?
A tisztelet hiánya miatt. Embertelenség miatt.
Nem fogok visszavágni nem kell félni, hogy én is embertelen leszek, kapzsi, tiszteletlen. Nem fogok kihasználni senkit ezentúl sem. S tudom ebben a helyzetben nem kérhetek kölcsönösséget, mert nem olyan társadalomban élünk.. És abban is biztos vagyok hogy ez a felfogásom még megkeseríti az életemet ha nem leszek résen. De van egy mondat ami nem megy ki a fejemből. Amit még a szakadék szélén is hangoztattam a leggroteszkebb pillanatban is:
Hogy a pénz nem boldogít! ( De elszomorítani azért tud :) )
Te adsz tüzet a sárkánynak, haver?
Tegnap este egy beszélgetés:
Na jó nem tudom mi van, de teljesen feszült vagyok, saját magamat zavarom lassan a dolgaimmal. Kedves barátom erre csak annyit mondott:Ez fura. De szedd rendbe magad, s a körülötted lévő világot, zuhany, friss levegő, zene aztán a kötelesség.
Megfogadtam a tanácsát, szépen elkövettem mindent amit lehetett s utána valóban ment a kötelesség teljesítése. Ideig óráig. Most megint visszazuhantam a gerjesztett állapotba. Valóban ez olyan hogy Te csak vagy s pusztán már attól a hajadat téped, hogy ott van a fejed tetején....
Azt hiszem a tudatalattim zaklatja az énemet. Jogosan, szó se róla, de nem tetszik. Pálcát akar törni felettem. Nem kéne. Neki magyarázkodom. Neki találom ki a kifogásokat, hogy miért csinálom szarul amit nem is csinálok. Ő meg hagyja, s hülyének néz. Én meg tudom hogy hülyének néz, s ettől zavarba ejtem magam.
Értelmetlen amit mi művelünk itt ketten. Úgyhogy most az lesz, hogy Te szépen hagyjál békén, Én meg kitalálom hogy mi legyen, ismét rendet teszek a világomban, de most nagytakarítás lesz, és hideg zuhany s miegymás, aztán majd utána értekezünk. Neked addig off. Csak picit, csak szuszanásnyit, ennyit igazán megtehetsz, hogy hátradölsz s néző leszel.
Hát azért mégis csak....Én vagyok a fontos. Ha akarod cserélhetünk, de akkor ám minden a Tied, a fizikai világ is. Ezt akarod? Na látod.
Akkor meg maradjon a suszter a kaptafánál.
Na jó nem tudom mi van, de teljesen feszült vagyok, saját magamat zavarom lassan a dolgaimmal. Kedves barátom erre csak annyit mondott:Ez fura. De szedd rendbe magad, s a körülötted lévő világot, zuhany, friss levegő, zene aztán a kötelesség.
Megfogadtam a tanácsát, szépen elkövettem mindent amit lehetett s utána valóban ment a kötelesség teljesítése. Ideig óráig. Most megint visszazuhantam a gerjesztett állapotba. Valóban ez olyan hogy Te csak vagy s pusztán már attól a hajadat téped, hogy ott van a fejed tetején....
Azt hiszem a tudatalattim zaklatja az énemet. Jogosan, szó se róla, de nem tetszik. Pálcát akar törni felettem. Nem kéne. Neki magyarázkodom. Neki találom ki a kifogásokat, hogy miért csinálom szarul amit nem is csinálok. Ő meg hagyja, s hülyének néz. Én meg tudom hogy hülyének néz, s ettől zavarba ejtem magam.
Értelmetlen amit mi művelünk itt ketten. Úgyhogy most az lesz, hogy Te szépen hagyjál békén, Én meg kitalálom hogy mi legyen, ismét rendet teszek a világomban, de most nagytakarítás lesz, és hideg zuhany s miegymás, aztán majd utána értekezünk. Neked addig off. Csak picit, csak szuszanásnyit, ennyit igazán megtehetsz, hogy hátradölsz s néző leszel.
Hát azért mégis csak....Én vagyok a fontos. Ha akarod cserélhetünk, de akkor ám minden a Tied, a fizikai világ is. Ezt akarod? Na látod.
Akkor meg maradjon a suszter a kaptafánál.
2009. okt. 8.
az élet sója vagy az élet show-ja?!
El is mesélem mit jelent számomra a semmi....Hogy lásd hogyan is van a rendszer, s hogyan is vagyok benne én, hogyan vagyok én magam a rendszer. Ez valóban íme:
-Hát akkor mi történt veled ma?
-Ő semmi extra, tényleg.
Valóban annyira említésre sem méltó; Megint fúrásra keltem, vagy verték szét a falat, oly mindegy a lényeg hogy felkeltett, aztán szervezés. Mit csináljak merre menjek, mi a fontosabb. Jaj időben érjek már oda. Oké nem tudok reggelizni. Na szépen elkészülünk. Indulás. Buszon hogyan kapaszkodjak, könyvvel a kezemben a másikon meg bibi van, senki nem állna fel, senki nem akar ilyenkor leszállni? Ó persze de ha sietnék, akkor le-föl minden megállónál. Jól van végállomás. Jön a metro, ott megint beragadt a cipőm a mozgólépcsőbe, hogyan (?) fene se tudja, de már nagyon a saját agyamra megyek ezzel az állandó bénázással.. Aztán ügy elintéz kicsit sok ajtó nyitogatás után, de végre. Hazajövök. Eszem. Túl sokat, amitől nem akarok megmozdulni sem. De ismét visszaindulok, találkozóra. Ott kevés az idő mihez kapjak, mit meséljek, mit hallgassak, jó vége. Elköszönök. Utazom megint haza, ma már sokadjára utazom, elég volt.. Buszon egy ismerős. Jaj minek, fáradt vagyok mit meséljek. Vigyorgok, bólogatok, unatkozok. Itthon elnyom az álmosság, nagy nehezen felkelek, kába vagyok, szétesek, de megyek kutyát sétáltatok, véletlen összetalálkozom egy újabb ismerőssel, mit kezdjek a helyzettel, valamit mégis, s végül ennek is finish.
Napnak is finish. ...
-Na és mi jó történt ma veled?
-Semmi különös, valóban.
El sem tudom mesélni, szavakba sem tudom foglalni, lehet át sem érzed, akkor nem is kezdek bele. Végre nem aludtam át a délelőttöt, nem kellett órát beállítani a felkeléshez, a szomszédok szívükön viselték a sorsomat, s keltettek, komolyan elszántan. Oly jól esett a törődés. Összetudtam szedni magam pikk-pakk minden ment a maga útján, letisztáztuk mikor hányra menjek céltudatosan határozottan. A busz is zökkentő mentesen haladt, nem kellett arra sem várni hogy ki akar le s fel szállni, teljes ritmus, s még álló helyem is volt hogy olvashassak, nem heringet imitálva utazzak. A metro meg megint elszórakoztatott. Ez a mozgólépcső egy vicc.A papir ami kellett kipipálva, ügy elintézve, szuper, marad időm hazamenni s enni egy jót. Azután találkozni egy kedves baráttal. Igyekszem meghallgatni amit mondd, figyelek, adunk kapunk, jól szórakoztunk, nem voltam éhes, nem voltam frusztrált, kiegyensúlyozott, jól lakott kisember. A találkozásnak vége.A buszon hazafelé egy ismerős arc megállit, Ó. hát szia, régen találkoztunk, mesél, mi tötént, mesél pár percben, s én is pár percben. Leszáll, aztán én is. Mennyire társadalmi tér a tömegközlegekés. Elképesztő. Elgondokodtat, a nap utána már csak relaxálás, s átgondolás, vagy elöbb inkább alszom egyet, pihenek, s utána mondjuk sétálás közben emésztek. Hopp ismét ismerős arc. Na akkor csevegjünk vele is egy csöppet. Örülök neki hogy összefutottunk, érdekes arc, érdekes tovább gondolás.S tovább haladás.
... Ejj, ez a mai, ami az őszben nyár volt. Szép volt, jó volt.
-Hát akkor mi történt veled ma?
-Ő semmi extra, tényleg.
Valóban annyira említésre sem méltó; Megint fúrásra keltem, vagy verték szét a falat, oly mindegy a lényeg hogy felkeltett, aztán szervezés. Mit csináljak merre menjek, mi a fontosabb. Jaj időben érjek már oda. Oké nem tudok reggelizni. Na szépen elkészülünk. Indulás. Buszon hogyan kapaszkodjak, könyvvel a kezemben a másikon meg bibi van, senki nem állna fel, senki nem akar ilyenkor leszállni? Ó persze de ha sietnék, akkor le-föl minden megállónál. Jól van végállomás. Jön a metro, ott megint beragadt a cipőm a mozgólépcsőbe, hogyan (?) fene se tudja, de már nagyon a saját agyamra megyek ezzel az állandó bénázással.. Aztán ügy elintéz kicsit sok ajtó nyitogatás után, de végre. Hazajövök. Eszem. Túl sokat, amitől nem akarok megmozdulni sem. De ismét visszaindulok, találkozóra. Ott kevés az idő mihez kapjak, mit meséljek, mit hallgassak, jó vége. Elköszönök. Utazom megint haza, ma már sokadjára utazom, elég volt.. Buszon egy ismerős. Jaj minek, fáradt vagyok mit meséljek. Vigyorgok, bólogatok, unatkozok. Itthon elnyom az álmosság, nagy nehezen felkelek, kába vagyok, szétesek, de megyek kutyát sétáltatok, véletlen összetalálkozom egy újabb ismerőssel, mit kezdjek a helyzettel, valamit mégis, s végül ennek is finish.
Napnak is finish. ...
-Na és mi jó történt ma veled?
-Semmi különös, valóban.
El sem tudom mesélni, szavakba sem tudom foglalni, lehet át sem érzed, akkor nem is kezdek bele. Végre nem aludtam át a délelőttöt, nem kellett órát beállítani a felkeléshez, a szomszédok szívükön viselték a sorsomat, s keltettek, komolyan elszántan. Oly jól esett a törődés. Összetudtam szedni magam pikk-pakk minden ment a maga útján, letisztáztuk mikor hányra menjek céltudatosan határozottan. A busz is zökkentő mentesen haladt, nem kellett arra sem várni hogy ki akar le s fel szállni, teljes ritmus, s még álló helyem is volt hogy olvashassak, nem heringet imitálva utazzak. A metro meg megint elszórakoztatott. Ez a mozgólépcső egy vicc.A papir ami kellett kipipálva, ügy elintézve, szuper, marad időm hazamenni s enni egy jót. Azután találkozni egy kedves baráttal. Igyekszem meghallgatni amit mondd, figyelek, adunk kapunk, jól szórakoztunk, nem voltam éhes, nem voltam frusztrált, kiegyensúlyozott, jól lakott kisember. A találkozásnak vége.A buszon hazafelé egy ismerős arc megállit, Ó. hát szia, régen találkoztunk, mesél, mi tötént, mesél pár percben, s én is pár percben. Leszáll, aztán én is. Mennyire társadalmi tér a tömegközlegekés. Elképesztő. Elgondokodtat, a nap utána már csak relaxálás, s átgondolás, vagy elöbb inkább alszom egyet, pihenek, s utána mondjuk sétálás közben emésztek. Hopp ismét ismerős arc. Na akkor csevegjünk vele is egy csöppet. Örülök neki hogy összefutottunk, érdekes arc, érdekes tovább gondolás.S tovább haladás.
... Ejj, ez a mai, ami az őszben nyár volt. Szép volt, jó volt.
2009. okt. 7.
a mai
Nem tudok elvonatkoztatni a saját világomtól amibe Én kevertem saját magam, szóval megihatom a levét. Egy szóval; borzasztó. Nem húzok tulajdonságokat a mai estére, de mindenesetre elgondolkodtató. Én nem ez vagyok! Ebből nem kell több, mert most is itt ülök s szörnyű érzés. Nem török pálcát, nem vonok le következtetéseket, mert mindenki a saját életét irányítja, DE! ez nekem nem kell! végérvényesen és határozottan.
Szar. Üres. Szánalmas.
Kinőttelek titeket ti lények.
További jó szórakozást.
..Csúnya és éles lezárás, nem is érdekel, visszatérek rá, vagy talán nem.
Pont.
Szar. Üres. Szánalmas.
Kinőttelek titeket ti lények.
További jó szórakozást.
..Csúnya és éles lezárás, nem is érdekel, visszatérek rá, vagy talán nem.
Pont.
2009. okt. 3.
ajjaj
A távolság nem lehet akadály. Idő hiányra fogni a nem keresést mentegetőzés. Ha azt mondod 100 felé áll a fejed, akkor kapard össze. Akármit is elég volt! Mentegetőzésből, álkifogásokból Én sem kérek, akkor adjam meg a lehetőséget a másiknak is, hogy elzárkózzon ezek elöl, mi több kikérje magának.Ez így teljesen korrekt. És ez ebből kifolyólag most bűntudatos. S változásra sarkalatos.
Tudom, szívből élek, sokszor, legtöbbször, ami helytelen egy olyan világban ahol azt választottam hogy tanuló vagyok, dolgozó, családtag ( jó ez utóbbit nem pont én választottam, de mivel nem szaladtam el, mondhatjuk választásnak) de attitűdöt kell-ből akkor sem lehet változtatni. Mindemellett az is világos, hogy mindenkinél van sorrend, amibe nem lehet beleszólni, s biza ez a sorrend a tiedtől gyakran különbözhet. Ugyanakkor nekem is van ilyenem - prioritásom - amit viszont én döntök el és ha azt számon kérik, akkor kellemetlenül érzem magam, még ha jogosnak titulált is. Hisz ilyenkor elveszik a szabadság. A tér, ami kell, mert anélkül nincs lehetőség élni. Tisztában vagyok vele, hogy van olyan homosapiens akinél ez nem számít, aki máshogy vélekedik, aki tud szemrehányó lenni, aki kikéri magának az elhanyagolást, a hátrébb csúszást, a bármit. Tudom mert volt rá példa hogy én is hasonlóképpen viselkedtem, de dereng még hogy akkor nem éreztem jól magam mikor azon az oldalon álltam, s láttam, a másik meg egyenesen pocsékul van tőle(m) , ezért kellett egy felismerés, s kellett egy mély levegő hogy átússzak a túlpartra. Innen valóban más a kilátás, most már tudom, s nem fogok senkit akarata ellenére átcibálni ide, de akkor ő se akarjon engem visszalökni, vízbe folytatni, mert nem esik jól. Ha jogos nyomja le a fejem a víz alá, de azt is csak jelzésképpen, hisz felelősségem teljes tudatában én vagyok az aki eldönti, hogy meddig lesz a víz alatt.
Épp ezért most szólok is. Mert megtehetem. Tükörbe nézek, s fejbe kólintom magam. Lehet sok minden előrébb amitől boldog vagyok, az attól még nem jogosít fel arra hogy figyelmetlen legyek, hanyag, lusta, nem törődöm.
Valóban ara kellett ma rájönnöm, hogy én vonzok. Én 'húzom' ide közelembe az egyiket s én taszítom a másikat.
S arra (ismét), hogy amit én teszek azt teszik velem. Ergo amit te teszel azt meg veled fogják Egy hatalmas ördögi kör. Már megint. Amiből nem tudsz kiszállni, max forgás irányt lehet változtatni.
Én változtatok mert ebbe az irányba lassan beleszédülök, s nem lesz akkor jó vége.
Igyekszem megtartani az egyensúlyt, ott lenni, jó családtag lenni, jó barát , jó diák, jó munkaerő, bármi ami fontos a világunknak, a világomnak, de a lehetőség az elhatározás és a kivitelezés az én kezemben legyen!
Másképp nem megy!
Köszönöm, és a kellemetlenségekért ezúton is elnézést!
Tudom, szívből élek, sokszor, legtöbbször, ami helytelen egy olyan világban ahol azt választottam hogy tanuló vagyok, dolgozó, családtag ( jó ez utóbbit nem pont én választottam, de mivel nem szaladtam el, mondhatjuk választásnak) de attitűdöt kell-ből akkor sem lehet változtatni. Mindemellett az is világos, hogy mindenkinél van sorrend, amibe nem lehet beleszólni, s biza ez a sorrend a tiedtől gyakran különbözhet. Ugyanakkor nekem is van ilyenem - prioritásom - amit viszont én döntök el és ha azt számon kérik, akkor kellemetlenül érzem magam, még ha jogosnak titulált is. Hisz ilyenkor elveszik a szabadság. A tér, ami kell, mert anélkül nincs lehetőség élni. Tisztában vagyok vele, hogy van olyan homosapiens akinél ez nem számít, aki máshogy vélekedik, aki tud szemrehányó lenni, aki kikéri magának az elhanyagolást, a hátrébb csúszást, a bármit. Tudom mert volt rá példa hogy én is hasonlóképpen viselkedtem, de dereng még hogy akkor nem éreztem jól magam mikor azon az oldalon álltam, s láttam, a másik meg egyenesen pocsékul van tőle(m) , ezért kellett egy felismerés, s kellett egy mély levegő hogy átússzak a túlpartra. Innen valóban más a kilátás, most már tudom, s nem fogok senkit akarata ellenére átcibálni ide, de akkor ő se akarjon engem visszalökni, vízbe folytatni, mert nem esik jól. Ha jogos nyomja le a fejem a víz alá, de azt is csak jelzésképpen, hisz felelősségem teljes tudatában én vagyok az aki eldönti, hogy meddig lesz a víz alatt.
Épp ezért most szólok is. Mert megtehetem. Tükörbe nézek, s fejbe kólintom magam. Lehet sok minden előrébb amitől boldog vagyok, az attól még nem jogosít fel arra hogy figyelmetlen legyek, hanyag, lusta, nem törődöm.
Valóban ara kellett ma rájönnöm, hogy én vonzok. Én 'húzom' ide közelembe az egyiket s én taszítom a másikat.
S arra (ismét), hogy amit én teszek azt teszik velem. Ergo amit te teszel azt meg veled fogják Egy hatalmas ördögi kör. Már megint. Amiből nem tudsz kiszállni, max forgás irányt lehet változtatni.
Én változtatok mert ebbe az irányba lassan beleszédülök, s nem lesz akkor jó vége.
Igyekszem megtartani az egyensúlyt, ott lenni, jó családtag lenni, jó barát , jó diák, jó munkaerő, bármi ami fontos a világunknak, a világomnak, de a lehetőség az elhatározás és a kivitelezés az én kezemben legyen!
Másképp nem megy!
Köszönöm, és a kellemetlenségekért ezúton is elnézést!
2009. okt. 1.
Tavasz utcából Te vagy a cél
...Majd jön egy érzés belülről, hogy ez vagyok én. Jó, de mit fogok érezni?
Mindenki mást. Van aki leél egy egész életet enélkül az érzés nélkül. S biztos van aki nem egyszer úgy érzi újjá született.
Bárhogy is alakul, egy biztos. Hogy merőben megváltoztatja majd az addigi életedet. A hozzáállást magadhoz, világhoz, társadalomhoz.
Egyszerű hasonlattal élve, olyan ez, mint mikor a tömött buszról, beülhetsz a régen áhított autódba. Abba az autóba, aminek a képét már időtlen idők óta a far zsebedben hordod. Ott van a kulcsa a kezedben. Küzdöttél, tettél érte s meglett a munkád gyümölcse.
Azt érzed irányítasz. Van hatalmad. Vannak elveid , elvárásaid, szabályaid, s nagy szabadságod, választásod, lehetőséged. Minden egy nagy csokorban. Ezek után pedig jöhetnek az új szituációk, emberek, tudod már mi kell.
Ülsz egy általad csodált társaságban , s már nem jössz zavarba. Kinyílsz, társalogsz, érvelsz, nevetsz., ott vagy.
Tudod hogy jöhetnek az élmények mert meg birkózol vele. Van erőd.Van kedved.
Először talán meglepő, a hirtelen váltás de szép lassan élvezni kezded, azután már akarod, nem engeded.
És ekkor tükörbe nézel s meglátod MAGAD. Elmosolyodsz és tovább indulsz.
Mindenki mást. Van aki leél egy egész életet enélkül az érzés nélkül. S biztos van aki nem egyszer úgy érzi újjá született.
Bárhogy is alakul, egy biztos. Hogy merőben megváltoztatja majd az addigi életedet. A hozzáállást magadhoz, világhoz, társadalomhoz.
Egyszerű hasonlattal élve, olyan ez, mint mikor a tömött buszról, beülhetsz a régen áhított autódba. Abba az autóba, aminek a képét már időtlen idők óta a far zsebedben hordod. Ott van a kulcsa a kezedben. Küzdöttél, tettél érte s meglett a munkád gyümölcse.
Azt érzed irányítasz. Van hatalmad. Vannak elveid , elvárásaid, szabályaid, s nagy szabadságod, választásod, lehetőséged. Minden egy nagy csokorban. Ezek után pedig jöhetnek az új szituációk, emberek, tudod már mi kell.
Ülsz egy általad csodált társaságban , s már nem jössz zavarba. Kinyílsz, társalogsz, érvelsz, nevetsz., ott vagy.
Tudod hogy jöhetnek az élmények mert meg birkózol vele. Van erőd.Van kedved.
Először talán meglepő, a hirtelen váltás de szép lassan élvezni kezded, azután már akarod, nem engeded.
És ekkor tükörbe nézel s meglátod MAGAD. Elmosolyodsz és tovább indulsz.
2009. szept. 30.
akkor pisz láv hepinesz...
Újra!! Ha nagyon akarod megy ez.
Ismét beindult az olvasás. Roppant nagy öröm. Tágul a fejtető. Szélesedik a látókör.
Vonaton fejeztük be azt hiszem egy péceli fasor mellett a legutolsót, ami még ülepedik mert fantasztikus kortárs íróhoz volt szerencsém. Csak ajánlani tudom, ha elborult vagy, ha elvont vagy, vagy éppen csak vagy.
Tisza Kata. S akitől kedvet kaptam hozzá, nem más mint Tisza Kata.
Na ezt hívják művészinek. S szép ördögi körnek.
S hogyha nem fogod kezedbe eme könyvet, akkor is adok egy csöpp képet , mert nekem hatott, hasson neked is! ( S így borul meg a ctrl c ctrl v nem csinálunk ilyet többet felkiáltás)-De mentségemre legyen szólva, nem gondolatot lopok, csak ajánlok!
"Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében. Hogy fogékony legyél rá. Hogy megéld az apró dolgokban is. Hogy ne csak mélységekbe süllyedj, hanem magasságokig is emelkedhess. Hogy ezt a szabad végtelenségérzést átadhasd mindazoknak, akik várnak tőled valamit. Akik hisznek benned. Akik bizalmukkal, szeretetükkel, törődésükkel visszaadták elveszett életed. A szüleid, a barátaid, a közönséged. Ami elmúlt, vége. Igen, akarj szeretni. Mosolyogni. Újra adni. És végre: elfogadni. Mint amikor sírni tudtál még a mindenedet elárasztó szeretet érzésétől."
221 oldalból pár sor... a'sszem ez az ingyen reklám:)
Analízis ebbe fogjál bele!...Ó Szabó Magda olvasó Te is! ha idő engedi....
Én kezdem az újat....
pá
Ismét beindult az olvasás. Roppant nagy öröm. Tágul a fejtető. Szélesedik a látókör.
Vonaton fejeztük be azt hiszem egy péceli fasor mellett a legutolsót, ami még ülepedik mert fantasztikus kortárs íróhoz volt szerencsém. Csak ajánlani tudom, ha elborult vagy, ha elvont vagy, vagy éppen csak vagy.
Tisza Kata. S akitől kedvet kaptam hozzá, nem más mint Tisza Kata.
Na ezt hívják művészinek. S szép ördögi körnek.
S hogyha nem fogod kezedbe eme könyvet, akkor is adok egy csöpp képet , mert nekem hatott, hasson neked is! ( S így borul meg a ctrl c ctrl v nem csinálunk ilyet többet felkiáltás)-De mentségemre legyen szólva, nem gondolatot lopok, csak ajánlok!
"Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében. Hogy fogékony legyél rá. Hogy megéld az apró dolgokban is. Hogy ne csak mélységekbe süllyedj, hanem magasságokig is emelkedhess. Hogy ezt a szabad végtelenségérzést átadhasd mindazoknak, akik várnak tőled valamit. Akik hisznek benned. Akik bizalmukkal, szeretetükkel, törődésükkel visszaadták elveszett életed. A szüleid, a barátaid, a közönséged. Ami elmúlt, vége. Igen, akarj szeretni. Mosolyogni. Újra adni. És végre: elfogadni. Mint amikor sírni tudtál még a mindenedet elárasztó szeretet érzésétől."
221 oldalból pár sor... a'sszem ez az ingyen reklám:)
Analízis ebbe fogjál bele!...Ó Szabó Magda olvasó Te is! ha idő engedi....
Én kezdem az újat....
pá
2009. szept. 29.
Analizálónak érdemes lenne. Hát tessék...
Mert szeretnéd hogy az elképzeléseid magvalósuljanak.
Ezért mész. Ezért élsz.
Aztán jön a : MINEK? fáradtságból, kudarcból, panaszból. Csak-ból. Elég-ből.
Minimalista keresi a legjobbat. Maximalista el is éri.
Teljes csalódottság. Hátra nézel semmi. Előre nézel semmi.
Értelem keresés veszi át a helyét.
(.....na ekkor jön a kisbetűs rész.)
Aztán persze ez is elmúlik. Megtanulod, kialszod, elfelejted. Nem tudsz mást tenni.
Menni kell tovább.
Küzdeni. Erőből. Lelkesedésből. Szeretetből.
Értelem keresés eredménye: mert VAGY.
Remélsz.Hiszel. Bízol.
Magadban,másokban, a helyedben, a helyükben.
Érzésekben, cselekedetekben.
Teljes szívből.
Nagyon....
Ezért mész. Ezért élsz.
Aztán jön a : MINEK? fáradtságból, kudarcból, panaszból. Csak-ból. Elég-ből.
Minimalista keresi a legjobbat. Maximalista el is éri.
Teljes csalódottság. Hátra nézel semmi. Előre nézel semmi.
Értelem keresés veszi át a helyét.
(.....na ekkor jön a kisbetűs rész.)
Aztán persze ez is elmúlik. Megtanulod, kialszod, elfelejted. Nem tudsz mást tenni.
Menni kell tovább.
Küzdeni. Erőből. Lelkesedésből. Szeretetből.
Értelem keresés eredménye: mert VAGY.
Remélsz.Hiszel. Bízol.
Magadban,másokban, a helyedben, a helyükben.
Érzésekben, cselekedetekben.
Teljes szívből.
Nagyon....
2009. szept. 27.
tőlem nekem
mindig is foglalkoztató kérdés amit felteszek magamnak meg felteszek költőin, gondolás utána bánom is én.
a vöröstől: "ha én eltünnék , azt észrevenné egyáltalán valaki?"
a vöröstől: "ha én eltünnék , azt észrevenné egyáltalán valaki?"
költészetre respektálva
Ennek az ambivalenciának mégis van értelme. Mi több nem csak hogy értelme még képe is. Nagy. Ady jól megragadta a vezér fonalat, ( innen hátba veregetés Endre tényleg grat. :) ) áldott, átkos, ez veszi körbe mindennapjainkat. Jól teszi-e hogy nagy karokkal ölel, szorosan magához húz, hol egyik hol másik, az nézőpont kérdése. Mindenesetre homlokráncoló.
Mindezt az éjszakában, otthon felé sietve állapítottam meg. A nappali arcukat átváltják a kulturált helyenként birkamódjára élők, egy sokkal veszedelmesebb ördögien kacagó magatartássá.
Elhagyod a meleg barátságos környezetet, a lüktető jókedvet, kis illuminált közeget, kilépsz a mámoros világba a rohanó 21. századba , ahol a rendőr nagy vigyorral rugdossa a földön fekvő magáról nem tudó fiatalembert, miközben egy busznyi állat szurkol....átkos. Kitalálható az előbbi pedig az áldott.
Kibontva a csomagot, látod ugyanez vonatkozik a kapcsolatokra, a családra, a munkára.
A LÉTRE.
Átkosra állnék. Áldottba kapaszkodnék.
Taposd és fogd.
Hangulatfestés.
Mindezt az éjszakában, otthon felé sietve állapítottam meg. A nappali arcukat átváltják a kulturált helyenként birkamódjára élők, egy sokkal veszedelmesebb ördögien kacagó magatartássá.
Elhagyod a meleg barátságos környezetet, a lüktető jókedvet, kis illuminált közeget, kilépsz a mámoros világba a rohanó 21. századba , ahol a rendőr nagy vigyorral rugdossa a földön fekvő magáról nem tudó fiatalembert, miközben egy busznyi állat szurkol....átkos. Kitalálható az előbbi pedig az áldott.
Kibontva a csomagot, látod ugyanez vonatkozik a kapcsolatokra, a családra, a munkára.
A LÉTRE.
Átkosra állnék. Áldottba kapaszkodnék.
Taposd és fogd.
Hangulatfestés.
2009. szept. 24.
A hippire. Az artistára. A követőire.
És akkor egyet sóhajból.
Pont úgy kergeti kutya a farkát, mint 'ember' az egyediséget. Annyi értelemmel s végeredménnyel. Csak megharapja egyszer a saját testrészét. Ha pedig ez megtörténik, gyorsan uzsgyi az állatorvos. Persze ettől még más nem tanul, legjobb esetben is csak 1 élőlény vonja le azt amit le kell. Ezt a párhuzamot követve lassan nem látunk mást pici Földünkön csak tölcsérrel a nyakukon szaladgáló lényeket.
Mintha egyébként máshogy nem venném észre az evidenciát. A valódi (lehet így fogalmazni) egyéniség, és az ő nyomában osonó görcsösség között. Látni is borzasztó, belegondolni meg egyenesen fárasztó, hogy mi játszódik le ilyenkor haladó és követő között.
Kedves Görcs? Téged nem zavar hogy egy hátat látsz magad előtt az üres út helyett? Le se esik mekkora látókörből maradsz igy ki?
Mi van ezzel a szabadság izével? Nem egy túlértékelt szó ez. Hidd már el. Picit se vonz?
Tudod zsigerből, érzésre, őszintén, önmagad.
Külön testet kapott mindenki. Külön vérárammal, végtagokkal,aggyal, lélekkel.
Nem véletlenül!
..Bárcsak eljutna ez hozzád...s megragadna...
Változna...legalább benned...
...Bárcsak tudnád hogy rád gondolok...
Pont úgy kergeti kutya a farkát, mint 'ember' az egyediséget. Annyi értelemmel s végeredménnyel. Csak megharapja egyszer a saját testrészét. Ha pedig ez megtörténik, gyorsan uzsgyi az állatorvos. Persze ettől még más nem tanul, legjobb esetben is csak 1 élőlény vonja le azt amit le kell. Ezt a párhuzamot követve lassan nem látunk mást pici Földünkön csak tölcsérrel a nyakukon szaladgáló lényeket.
Mintha egyébként máshogy nem venném észre az evidenciát. A valódi (lehet így fogalmazni) egyéniség, és az ő nyomában osonó görcsösség között. Látni is borzasztó, belegondolni meg egyenesen fárasztó, hogy mi játszódik le ilyenkor haladó és követő között.
Kedves Görcs? Téged nem zavar hogy egy hátat látsz magad előtt az üres út helyett? Le se esik mekkora látókörből maradsz igy ki?
Mi van ezzel a szabadság izével? Nem egy túlértékelt szó ez. Hidd már el. Picit se vonz?
Tudod zsigerből, érzésre, őszintén, önmagad.
Külön testet kapott mindenki. Külön vérárammal, végtagokkal,aggyal, lélekkel.
Nem véletlenül!
..Bárcsak eljutna ez hozzád...s megragadna...
Változna...legalább benned...
...Bárcsak tudnád hogy rád gondolok...
nincsen utas a taxiban, (vagy csak alszik?)
Ami a ragadózónak a zsákmány hiánya, az mondjuk a festőnek az alkotói válság. Az építésznek tervezési képtelenség.
Milan Kunderának pedig 'csak' a lét elviselhetetlen könnyűsége. (!)
Na és Nekem? Vagy talán Neked?
Átszaladva szemmel az oldalon, ezen AZ oldalon mondhatom a vastag betűs szössz (most) a profil, a többi pedig a tudat változás. Idomulás a történésekhez testben és lélekben egyaránt.
Akkor most van a tudathasadás. A mély lélegzetvételek sokasága, az érthetetlen arcmimikák tömkelege.
Tisz iz dö üresjárat.
Drága húsevő emlősünk elpusztul táplálék hiányában. ( egy ideig vegetál)
Piktorunk bolonddá válik, ha nem vetíti lelkét képekben/színekben a világ felé. (csak vegetál)
Tervrajz nélkül építész nem építhet. (addig vegetál)
Kundera pedig még mindig 'CSAK' szenved az elviselhetetlenségtől. DE!! távolról sem vegetál.
Na és Én? Vagy talán Te?
Vegetálsz?
Ó anyám vegetálok?
Hát nem.
Mélabú a köbön.
Büszkeség és melankólia.
Ettől még ember vagyok. Érző és cselekvő. Most ilyetén érzéseket élő.
Hogy mitől, miért, hogyan? hmmmm....mit'tom Én. Idővel úgyis rájövök.
Mert Én rájövök!
..Lehet már megint ez a fránya fizikai tér....A társadalom meg ami vele jár. Sőt mi több, az ÉLET meg ami vele jár. S az agy ami nem jár.
Most bár ne járna.
(Konfrontálódhatsz, barátom, hisz a helyedben Én is ezt tenném. Sőt teszem is.
De ne a tett okán, esetleg az érzés nem tetszése miatt.)
Milan Kunderának pedig 'csak' a lét elviselhetetlen könnyűsége. (!)
Na és Nekem? Vagy talán Neked?
Átszaladva szemmel az oldalon, ezen AZ oldalon mondhatom a vastag betűs szössz (most) a profil, a többi pedig a tudat változás. Idomulás a történésekhez testben és lélekben egyaránt.
Akkor most van a tudathasadás. A mély lélegzetvételek sokasága, az érthetetlen arcmimikák tömkelege.
Tisz iz dö üresjárat.
Drága húsevő emlősünk elpusztul táplálék hiányában. ( egy ideig vegetál)
Piktorunk bolonddá válik, ha nem vetíti lelkét képekben/színekben a világ felé. (csak vegetál)
Tervrajz nélkül építész nem építhet. (addig vegetál)
Kundera pedig még mindig 'CSAK' szenved az elviselhetetlenségtől. DE!! távolról sem vegetál.
Na és Én? Vagy talán Te?
Vegetálsz?
Ó anyám vegetálok?
Hát nem.
Mélabú a köbön.
Büszkeség és melankólia.
Ettől még ember vagyok. Érző és cselekvő. Most ilyetén érzéseket élő.
Hogy mitől, miért, hogyan? hmmmm....mit'tom Én. Idővel úgyis rájövök.
Mert Én rájövök!
..Lehet már megint ez a fránya fizikai tér....A társadalom meg ami vele jár. Sőt mi több, az ÉLET meg ami vele jár. S az agy ami nem jár.
Most bár ne járna.
(Konfrontálódhatsz, barátom, hisz a helyedben Én is ezt tenném. Sőt teszem is.
De ne a tett okán, esetleg az érzés nem tetszése miatt.)
2009. szept. 23.
1:1
.... Hatalmas lendülettel rohanok kifelé abból a nemrég említett tokból, a realizált valóságból, a világból amely körülvesz. Valami ismeretlen felé, valami nagyon szürreális nemlétező térbe, ahol isten tudja mi lakozik....
S ha szerencsém lesz , nagyobb mint eddig bármikor, nyakon csíp remegő végtagokkal a józan ész. Visszaránt az "életbe", megmentve ezzel az örök lebegés tényétől....
..Ha ezek után a fizikai térben láttok, az lehet csak egy hologram. A képzelet játéka.
S ha szerencsém lesz , nagyobb mint eddig bármikor, nyakon csíp remegő végtagokkal a józan ész. Visszaránt az "életbe", megmentve ezzel az örök lebegés tényétől....
..Ha ezek után a fizikai térben láttok, az lehet csak egy hologram. A képzelet játéka.
2009. szept. 21.
mumin
Kis csomaggal, fénnyel a szemében, erővel a szívében. Na ez Ő.
Vagy ez vagyok Én?
Vándor vagyok mások életében? Vándorok vannak az Én életemben? Kis apró lábnyomot hagyok világot járva? Lelkemben mély nyomot hagynak a vágtató utazók?
Az vagyok aki befogad. Kedves kis odújában helyet ad; hogy fejet hajtson az arra tévedő. Jól lakjon, hálát adjon.
Az vagyok aki elfogad. A helyet foglaló. Fejet hajtó mások odújában. Jól lakó, hálát adó.
Nincs kulcs.
Nem zárom az ajtót. Várok . Csendben.
Nincs megállás.
Kopogok az ajtón. Remélek. Titkon.
Ha valaki keres az odúban vagyok.
Ha valakit keresek az odúban találom.
..hmm ez ilyen.
Vagy ez vagyok Én?
Vándor vagyok mások életében? Vándorok vannak az Én életemben? Kis apró lábnyomot hagyok világot járva? Lelkemben mély nyomot hagynak a vágtató utazók?
Az vagyok aki befogad. Kedves kis odújában helyet ad; hogy fejet hajtson az arra tévedő. Jól lakjon, hálát adjon.
Az vagyok aki elfogad. A helyet foglaló. Fejet hajtó mások odújában. Jól lakó, hálát adó.
Nincs kulcs.
Nem zárom az ajtót. Várok . Csendben.
Nincs megállás.
Kopogok az ajtón. Remélek. Titkon.
Ha valaki keres az odúban vagyok.
Ha valakit keresek az odúban találom.
..hmm ez ilyen.
2009. szept. 20.
minden értés félreértés
Nem írok.
Túl sokat agyalok. Bocsánat : túl sokat AGYalok
Egoista vagyok. Ha nem akkor leszek. Az agy miatt . A szív miatt. Mert vagyok. Mert leszek.
Nulla értelem. Rengeteg háttér. Logikusság az ablakban.
Ilyen hajnalon még a pók sem húzott be a sarokba.
Ha nem körülöttem forog a világ, akkor kinek a szeméből látom most is?
Ha nem ismerhetem a tengely szót, akkor a testemet milyen gerincoszlop tartja össze?
Ha nem tudok aludni, miért akarok? Ha akarok aludni, miért nem tudok?
Ó az álom világ. Az kell nekem. Álmodd meg, aztán valósíts.
Fél pipa a füzetben. Kivitelezés a kanyarban.
Kialudt a lámpa. Sóderes az út.
Tágítani kell. Takarékos izzó kell.
Nem tudok semmit.
Tehát nem is írtam. Hánytam vetettem.
Szép jó reggel/szép jó éjszakát.
Menj ki az őszbe taposd a leveleket. Csinálj zenét. Alkoss dallamot.
Old meg.
Túl sokat agyalok. Bocsánat : túl sokat AGYalok
Egoista vagyok. Ha nem akkor leszek. Az agy miatt . A szív miatt. Mert vagyok. Mert leszek.
Nulla értelem. Rengeteg háttér. Logikusság az ablakban.
Ilyen hajnalon még a pók sem húzott be a sarokba.
Ha nem körülöttem forog a világ, akkor kinek a szeméből látom most is?
Ha nem ismerhetem a tengely szót, akkor a testemet milyen gerincoszlop tartja össze?
Ha nem tudok aludni, miért akarok? Ha akarok aludni, miért nem tudok?
Ó az álom világ. Az kell nekem. Álmodd meg, aztán valósíts.
Fél pipa a füzetben. Kivitelezés a kanyarban.
Kialudt a lámpa. Sóderes az út.
Tágítani kell. Takarékos izzó kell.
Nem tudok semmit.
Tehát nem is írtam. Hánytam vetettem.
Szép jó reggel/szép jó éjszakát.
Menj ki az őszbe taposd a leveleket. Csinálj zenét. Alkoss dallamot.
Old meg.
2009. szept. 19.
FÜZET( EK)
Ezt most csak gombának és hurkának!
"HA 1X KINYICC NAGY DÓGOK FOGNAK VELED TÖRTÉNI!
ÉN EZT TOM, EGYSZER TE IS MEGTÓD"
2006.09.19.
és 1 kis Márai bácsi:
...Az ember azt hitte, egy valakit szeret, valami személyeset ,
végzetesen és nagyszerűen egyénit.S lehet hogy én is több példányban rohangálok időkön és
országutakon át? A választék nem olyan nagy mint hisszük. Egy napon meg kell tudnia hogy szokványos, útszéli másolat, Isten nem talált fel tiszteletünkre külön modellt , csak
ismételte, kissé másította a bevált és régtől feltalált mintát. Én tudom, hogy a lelkem
különbözik, nem különb mint a többiek lelke, de MÁS. Ezen Isten akarata sem tud változtatni...
HÁT NYISS A VILÁG FELÉ.
Pont most kinyitni, olvasni, őszintén mosolyogni, kacagva emlékezni, mélységesen meghatódni.
köszönöm
szép képek.
"HA 1X KINYICC NAGY DÓGOK FOGNAK VELED TÖRTÉNI!
ÉN EZT TOM, EGYSZER TE IS MEGTÓD"
2006.09.19.
és 1 kis Márai bácsi:
...Az ember azt hitte, egy valakit szeret, valami személyeset ,
végzetesen és nagyszerűen egyénit.S lehet hogy én is több példányban rohangálok időkön és
országutakon át? A választék nem olyan nagy mint hisszük. Egy napon meg kell tudnia hogy szokványos, útszéli másolat, Isten nem talált fel tiszteletünkre külön modellt , csak
ismételte, kissé másította a bevált és régtől feltalált mintát. Én tudom, hogy a lelkem
különbözik, nem különb mint a többiek lelke, de MÁS. Ezen Isten akarata sem tud változtatni...
HÁT NYISS A VILÁG FELÉ.
Pont most kinyitni, olvasni, őszintén mosolyogni, kacagva emlékezni, mélységesen meghatódni.
köszönöm
szép képek.
(..ez marad nekik, My great sweet friendek-nek :) )
2009. szept. 18.
..leszel a párom?
Az exponáló memóriám pillanat képe:
Két még szép gyermekkorban lévő kislány ül egymás mellett. A baloldali barna "bili" frizkós hatalmas boci szemű, csodálkozó, szerető lányka, a jobboldali már most tekintélyesen ülő, magát kihúzó a korát csakugyan meghazudtoló komoly hölgy. Barátok. Láthatatlan szál köti őket szorosan össze. Ez a szál az elképesztő , őszinte szeretet. Egyetlen némelyest zavaró kép kettejük közt az az alá fölé rendeltség amiben mindketten jól érzik magukat. Boci szemű húz felé, rádől , elalszik. Biztonságban. Felkel, körbe tekint realizálja hol tartanak, mennyi van még hátra az utazásból. A kis hölgy szemébe néz, gyorsan észrevétlenül. Hátha elkap egy apró pillantást, mellyel jelezheti mi lakozik benne. Ezzel párhuzamosan a kis hölgy gyűjtöget. Vállát tartja büszkén, elszántan. Semmi nem tudná elmozdítani jelen helyzetéből. A szuggeráló pillantást jobbjáról nem veszi észre. látszólag nem tekinti fontos momentumnak az ébredést.
Az ember ha csak oda-oda téved a figyelme meghatódik s összerándul.
Mennyire meghatározó tud lenni egy kapcsolat. Mennyire az élet alap pillére. Már ilyen korban is. S mennyire eldől egy élet , egy sors amikor szocializálódni kezd egy kisember.
Még mindig játék világ, még mindig gondtalanság, de a legelső igazi próba tételek sokasága, megküzdeni a társaiddal, igyekezni nem kirekesztettként közlekedni egy kiránduláson. Sosem egyedül játszani. Barátokkal homokozni, levelet gyűjteni. Kivédeni , elkerülni a csúfolódásokat.
Megtanulni hol a helyünk. Kiharcolni hogy alárendelt legyél, vagy irányító.
Bociszemű kislány küzd s reménykedik nyújtja a kezét. Óvatosan lépked, igazi szívvel lélekkel élő szentimentális kincs.
A kis hölgy elvekkel rendelkező, törtető , erős, határozott, taposó személyiség. Akit a szél sosem fúj el.
Mégis így lesz a kettőből egy.
Egy csónakban az evező és az utas.
A két jellem idővel vagy nagyobb csónakot eszkábál, vagy külön vizen evez tovább. Ha elszántak és biztosak, kiforr a harmónia. A most még hatalmas univerzum és köztük. Elfogadják és megtanulják hogyan is kell, s kis szerencsével mindkét kis világ megérzi a másik feladatának fontosságát.
...Én csak remélni tudom , hogy így alakul.
S bízni abban hogy a kis hölgy megtartva elveit, észreveszi, valóban értékeli majd a mellette ülő különleges embert, s a kislány ráébred mennyire nagy ritkaság, és mekkora áldás egy olyan barát akinek a vállán elalhat még a tömegben is.
Két még szép gyermekkorban lévő kislány ül egymás mellett. A baloldali barna "bili" frizkós hatalmas boci szemű, csodálkozó, szerető lányka, a jobboldali már most tekintélyesen ülő, magát kihúzó a korát csakugyan meghazudtoló komoly hölgy. Barátok. Láthatatlan szál köti őket szorosan össze. Ez a szál az elképesztő , őszinte szeretet. Egyetlen némelyest zavaró kép kettejük közt az az alá fölé rendeltség amiben mindketten jól érzik magukat. Boci szemű húz felé, rádől , elalszik. Biztonságban. Felkel, körbe tekint realizálja hol tartanak, mennyi van még hátra az utazásból. A kis hölgy szemébe néz, gyorsan észrevétlenül. Hátha elkap egy apró pillantást, mellyel jelezheti mi lakozik benne. Ezzel párhuzamosan a kis hölgy gyűjtöget. Vállát tartja büszkén, elszántan. Semmi nem tudná elmozdítani jelen helyzetéből. A szuggeráló pillantást jobbjáról nem veszi észre. látszólag nem tekinti fontos momentumnak az ébredést.
Az ember ha csak oda-oda téved a figyelme meghatódik s összerándul.
Mennyire meghatározó tud lenni egy kapcsolat. Mennyire az élet alap pillére. Már ilyen korban is. S mennyire eldől egy élet , egy sors amikor szocializálódni kezd egy kisember.
Még mindig játék világ, még mindig gondtalanság, de a legelső igazi próba tételek sokasága, megküzdeni a társaiddal, igyekezni nem kirekesztettként közlekedni egy kiránduláson. Sosem egyedül játszani. Barátokkal homokozni, levelet gyűjteni. Kivédeni , elkerülni a csúfolódásokat.
Megtanulni hol a helyünk. Kiharcolni hogy alárendelt legyél, vagy irányító.
Bociszemű kislány küzd s reménykedik nyújtja a kezét. Óvatosan lépked, igazi szívvel lélekkel élő szentimentális kincs.
A kis hölgy elvekkel rendelkező, törtető , erős, határozott, taposó személyiség. Akit a szél sosem fúj el.
Mégis így lesz a kettőből egy.
Egy csónakban az evező és az utas.
A két jellem idővel vagy nagyobb csónakot eszkábál, vagy külön vizen evez tovább. Ha elszántak és biztosak, kiforr a harmónia. A most még hatalmas univerzum és köztük. Elfogadják és megtanulják hogyan is kell, s kis szerencsével mindkét kis világ megérzi a másik feladatának fontosságát.
...Én csak remélni tudom , hogy így alakul.
S bízni abban hogy a kis hölgy megtartva elveit, észreveszi, valóban értékeli majd a mellette ülő különleges embert, s a kislány ráébred mennyire nagy ritkaság, és mekkora áldás egy olyan barát akinek a vállán elalhat még a tömegben is.
2009. szept. 17.
illúzió
Amit az eső váltott ki.
- Hiszem vagy tudom hogy én Én vagyok? Csak odafordítom a fejem ha meghallom a nevem? Ha igen akkor a válasz se nem tudom se nem hiszem. Ilyenkor van elfogadás.
- Vigyél magaddal esernyőt, esőkabátot, védekezz az eső ellen mert elázol. Ma eláztam. Nem álltam be eresz alá, hanem sétáltam benne. S mi történt? Hát mi történt volna? Vizes lettem. De, ez csak a tok! a "hangszer" nem ázott el.
Na és itt ér össze a két gondolat menet. Ennél a szónál hogy tok s hangszer.
...Amint megpróbálom elhagyni ezt a tokot, úgy tűnik mintha kívülről vizsgálnám magam. Látnám magam, mintha tükörbe néznék. De ha elhagynám, akkor eltűnne a tartalom is. Ezt így nem lehet. Ezért nem működik a külső szemlélőként nézni magad dolog. Megnyugtató felismerés, hogy akkor a befelé fordulás az egyetlen járható ön vizsgálat.
Eme észrevétel után egy újabb rész gyűrű bekapcsolása a lánc véglegesítéséhez...
-Miszerint az impulzív s egyben folyamatos fizikai történések sorozata nem jár nagyobb változással , nyomatékosabb hangsúllyal mint a bennem lejátszódó különbözőbbnél különbözőbb események, ingerek halmaza. Ez egy takaró az idebent lakozó extrovertált énemnek, s egy felhívás az introvertáltnak arra, miért nem kéne kétségbe esni hogyha nincs olyan szituáció amit elmesélnél s esetleg kínos csönd támadna egy adott beszélgetésben. A nyár elmúlt, amikor fenekestül felfordulhat minden , egyik nap még magyar határ másik nap már odakint, napról napra ébredés, hopp egy nap felkelte, hopp egy kis szórakozás, jaj az újabb történetek amiket alig várunk hogy elmeséljünk. Ellenben marad ez a tér, az odabent, ahol halad tovább a "nyár" jön az új. Ezeket hallja majd pár ember, akiknél a csönd sem kínos , csak egy természetes bensőséges állapot egy kapcsolat részeként.
...Hát ezt hozta el az eső , ilyen vizsgálatot, ezt a tokot, ami kívül helyenként szépen megmunkált, belül pedig gondosan alakított, amiben ma a lenyugvásé a főszerep, (ami nem tudom még hogy össszefügg-e a metamorfózisos bejegyzésemmel, ill. annak válaszára ez helyt álló -e, most nem is ez a fontos) .
Mindenesetre az tény hogy jól jött ez a nyár, a rengeteg élményével, s jól jött az első megállás nélküli két hét ahhoz, hogy tudjam az én hangszerem milyen környezetben, milyen világnak szól a legszebben. S tudjam ha meghallom a nevem vagy leírva látom nem csak elfogadás van és odafordulás a hang irányába, hanem tudatosulás.
S a már emlegetett énkép, ami még mindig változik, de egyre kevésbe megingó a világ állandó forgásához képest.
...és finis
lehet kimenni a vizsgálóból.
lehet törölközni.
- Hiszem vagy tudom hogy én Én vagyok? Csak odafordítom a fejem ha meghallom a nevem? Ha igen akkor a válasz se nem tudom se nem hiszem. Ilyenkor van elfogadás.
- Vigyél magaddal esernyőt, esőkabátot, védekezz az eső ellen mert elázol. Ma eláztam. Nem álltam be eresz alá, hanem sétáltam benne. S mi történt? Hát mi történt volna? Vizes lettem. De, ez csak a tok! a "hangszer" nem ázott el.
Na és itt ér össze a két gondolat menet. Ennél a szónál hogy tok s hangszer.
...Amint megpróbálom elhagyni ezt a tokot, úgy tűnik mintha kívülről vizsgálnám magam. Látnám magam, mintha tükörbe néznék. De ha elhagynám, akkor eltűnne a tartalom is. Ezt így nem lehet. Ezért nem működik a külső szemlélőként nézni magad dolog. Megnyugtató felismerés, hogy akkor a befelé fordulás az egyetlen járható ön vizsgálat.
Eme észrevétel után egy újabb rész gyűrű bekapcsolása a lánc véglegesítéséhez...
-Miszerint az impulzív s egyben folyamatos fizikai történések sorozata nem jár nagyobb változással , nyomatékosabb hangsúllyal mint a bennem lejátszódó különbözőbbnél különbözőbb események, ingerek halmaza. Ez egy takaró az idebent lakozó extrovertált énemnek, s egy felhívás az introvertáltnak arra, miért nem kéne kétségbe esni hogyha nincs olyan szituáció amit elmesélnél s esetleg kínos csönd támadna egy adott beszélgetésben. A nyár elmúlt, amikor fenekestül felfordulhat minden , egyik nap még magyar határ másik nap már odakint, napról napra ébredés, hopp egy nap felkelte, hopp egy kis szórakozás, jaj az újabb történetek amiket alig várunk hogy elmeséljünk. Ellenben marad ez a tér, az odabent, ahol halad tovább a "nyár" jön az új. Ezeket hallja majd pár ember, akiknél a csönd sem kínos , csak egy természetes bensőséges állapot egy kapcsolat részeként.
...Hát ezt hozta el az eső , ilyen vizsgálatot, ezt a tokot, ami kívül helyenként szépen megmunkált, belül pedig gondosan alakított, amiben ma a lenyugvásé a főszerep, (ami nem tudom még hogy össszefügg-e a metamorfózisos bejegyzésemmel, ill. annak válaszára ez helyt álló -e, most nem is ez a fontos) .
Mindenesetre az tény hogy jól jött ez a nyár, a rengeteg élményével, s jól jött az első megállás nélküli két hét ahhoz, hogy tudjam az én hangszerem milyen környezetben, milyen világnak szól a legszebben. S tudjam ha meghallom a nevem vagy leírva látom nem csak elfogadás van és odafordulás a hang irányába, hanem tudatosulás.
S a már emlegetett énkép, ami még mindig változik, de egyre kevésbe megingó a világ állandó forgásához képest.
...és finis
lehet kimenni a vizsgálóból.
lehet törölközni.
2009. szept. 13.
metamorfóziis???
Így kelt ki a dino a tojásból...?!!!!!!
Volt már állandó agyalás, voltak már állandó történések , amiket megállítottam. Miért? Mert maga vagyok a megtestesült nyugalom. Várok várok amíg lehet, nem török ki, mert szépen higgadtan lehet mindig a bármit. Nincsenek nagy hévek. Nincsenek pörgős hetek, szép nyugdíjas élet. Béke és nyugalom szigete. Sokszor szám kivetett, puszta élvezetből.
Akkor most mi a satnya dudvás fene van?????
Nulla olvasás, nulla nyugalom, folyamatos táktákták. Érzem néhol az okot, kitalálom, elé megyek megoldom. így hipp hopp. Amit eddig hússzor megrágva, azt most suttyyy.
Tudom hogy változás ment bennem végig, látom érzem, s látják érzik. Beléptek az életembe, kiléptek onnan, alakultak viszonyok, megint mások lezárultak. Fejlődés kint s bent. JÓ!
De van még valami?
Nem látom, de valami hatalmas magával ragadó kívűlálló történés nyom , taszít, nyüstöl? Kivárom én ezt is , nem tudok mást tenni, de mivel ez most hatalmas, nehogy már zuhanó repülés legyen ebből!!
Csak ezért írom ezt most ki, hogy ezzel elkerüljem és kétségeket eloszlassak.
Hogyha érzed várod szó szerint lüktetve akkor az csak jelent valamit..
...alteregó változás?
...a telihold?
..mi van itt, mi van ott, mi lesz itt, mi lesz ott?
Csak nem kiűznek a szigetemről? Csak nem fogom én ezt élvezni? Csak nem fogok én kétségbe esni?
Csak nem nyíltság kontra zárkozottság harcol idebent?
Tovább a fejlemények irányába, félelemtől reszketve mégis fog összeszorítva bátornak titulálva magam.
..Milyen szép kis farkas ember lesz így belőlem:D
Volt már állandó agyalás, voltak már állandó történések , amiket megállítottam. Miért? Mert maga vagyok a megtestesült nyugalom. Várok várok amíg lehet, nem török ki, mert szépen higgadtan lehet mindig a bármit. Nincsenek nagy hévek. Nincsenek pörgős hetek, szép nyugdíjas élet. Béke és nyugalom szigete. Sokszor szám kivetett, puszta élvezetből.
Akkor most mi a satnya dudvás fene van?????
Nulla olvasás, nulla nyugalom, folyamatos táktákták. Érzem néhol az okot, kitalálom, elé megyek megoldom. így hipp hopp. Amit eddig hússzor megrágva, azt most suttyyy.
Tudom hogy változás ment bennem végig, látom érzem, s látják érzik. Beléptek az életembe, kiléptek onnan, alakultak viszonyok, megint mások lezárultak. Fejlődés kint s bent. JÓ!
De van még valami?
Nem látom, de valami hatalmas magával ragadó kívűlálló történés nyom , taszít, nyüstöl? Kivárom én ezt is , nem tudok mást tenni, de mivel ez most hatalmas, nehogy már zuhanó repülés legyen ebből!!
Csak ezért írom ezt most ki, hogy ezzel elkerüljem és kétségeket eloszlassak.
Hogyha érzed várod szó szerint lüktetve akkor az csak jelent valamit..
...alteregó változás?
...a telihold?
..mi van itt, mi van ott, mi lesz itt, mi lesz ott?
Csak nem kiűznek a szigetemről? Csak nem fogom én ezt élvezni? Csak nem fogok én kétségbe esni?
Csak nem nyíltság kontra zárkozottság harcol idebent?
Tovább a fejlemények irányába, félelemtől reszketve mégis fog összeszorítva bátornak titulálva magam.
..Milyen szép kis farkas ember lesz így belőlem:D
..nem vagyok segítő Orsi, de üzenek az éternek
...Igyekeztem átgondolni az elkövetkezőket, több kevesebb sikerrel, majd úgyis kitűnik.
Először is kérhetnék egy előzetes karácsonyt? Persze hogy! Írom is a listát a Jézuskának, ami most egy kicsit komolyabb lesz, mint a világítós óra és a kantáros nadrág. De ha azokat megkaptam, akkor ezeket is meg kell.
- dühösen szólnék kedves bárki /bármi aki irányít (vagy csak azt hiszi) hogy ezt hagyd abba! Mert nem fair.
-hadd ne kelljen már közhelyek szerint élni. Nagy kalap kaki a "megszoksz vagy megszöksz" , "mindenki visszakapja amit más ellen elkövet" mondatoknak. Illetve a másodikat megtarthatjuk, hogyha kicsit szüneteltetjük a késleltetést.
- megoldanád azt, hogy ne mindig azok az embereket érjék pofonok akik cselekvőek? Vagy legalább is nyugtasd meg őket arról hogy értük vannak a pofonok, ne aggódjanak, azért kapják őket mert velük törődik az univerzum ( vagy mi a szösz), a felszínes sült galamb elvűeket meg otthagyja.
...mert az én szavam kevés. :S
Amúgy is küzdök a következetességgel, a hitelességgel, elfogadással, tisztelettel, egyszóval a szélmalommal, nem tudok most még többet.
Pedig akarok, de nem az én hatásköröm.
Annyit tehetek hogy jelzem itt vagyok, ott vagyok, sőt írok hátha meghallgatsz. De nem tiszteleghetek világ megváltó szerepben, nem is szeretnék...
...de "TE" tudsz tenni, akkor mi lenne ha?
Ha nem tudod hogy akikre gondolok most, azoknak mi kéne, akkor kérdezz és én majd elmondom, de legyen már valami.
..Én hiszek.
Hiszek a cselekvő emberkéimben. Hiszek a barátaimban. Nem is kicsit.
Hiszek neked aki irányítasz.
De látni szeretnék!!!! nincs kecmec.
....Cseréljek elemet a távirányítódban???
óó kavar, ó akarás, ó kitartás.
Először is kérhetnék egy előzetes karácsonyt? Persze hogy! Írom is a listát a Jézuskának, ami most egy kicsit komolyabb lesz, mint a világítós óra és a kantáros nadrág. De ha azokat megkaptam, akkor ezeket is meg kell.
- dühösen szólnék kedves bárki /bármi aki irányít (vagy csak azt hiszi) hogy ezt hagyd abba! Mert nem fair.
-hadd ne kelljen már közhelyek szerint élni. Nagy kalap kaki a "megszoksz vagy megszöksz" , "mindenki visszakapja amit más ellen elkövet" mondatoknak. Illetve a másodikat megtarthatjuk, hogyha kicsit szüneteltetjük a késleltetést.
- megoldanád azt, hogy ne mindig azok az embereket érjék pofonok akik cselekvőek? Vagy legalább is nyugtasd meg őket arról hogy értük vannak a pofonok, ne aggódjanak, azért kapják őket mert velük törődik az univerzum ( vagy mi a szösz), a felszínes sült galamb elvűeket meg otthagyja.
...mert az én szavam kevés. :S
Amúgy is küzdök a következetességgel, a hitelességgel, elfogadással, tisztelettel, egyszóval a szélmalommal, nem tudok most még többet.
Pedig akarok, de nem az én hatásköröm.
Annyit tehetek hogy jelzem itt vagyok, ott vagyok, sőt írok hátha meghallgatsz. De nem tiszteleghetek világ megváltó szerepben, nem is szeretnék...
...de "TE" tudsz tenni, akkor mi lenne ha?
Ha nem tudod hogy akikre gondolok most, azoknak mi kéne, akkor kérdezz és én majd elmondom, de legyen már valami.
..Én hiszek.
Hiszek a cselekvő emberkéimben. Hiszek a barátaimban. Nem is kicsit.
Hiszek neked aki irányítasz.
De látni szeretnék!!!! nincs kecmec.
....Cseréljek elemet a távirányítódban???
óó kavar, ó akarás, ó kitartás.
2009. szept. 10.
már nem rántotthús a szívem
Most a legjobb módszer.....ctrl c ctrl v ......eddig sem és ezután sem, de kell hogy valami erősítse a szabályt. ( aztán később megfogalmazásra kerül ez úgy is ha kell)
S ismét akinek nem inge ne vegye magára, de megnyugtatásként most elég nagy az ing!
"Kis piros csillag repül ki
aztán lusta repülni
lehull egy tócsában és sziszeg.
Lemarad, mi megyünk tovább
keményen fúrjuk az éjszakát
guruló dobozokkal, és ti meg
maradtok, elfáradt a táj
idáig bírta, milyen kár.
Mostmár nincs itt sehol semmi…
Szakértők úsznak velünk szembe
néha, amúgy a semmi csendje
szükségetek lesz itt minden szakértelemre"
..emellett köszönet!
S ismét akinek nem inge ne vegye magára, de megnyugtatásként most elég nagy az ing!
"Kis piros csillag repül ki
aztán lusta repülni
lehull egy tócsában és sziszeg.
Lemarad, mi megyünk tovább
keményen fúrjuk az éjszakát
guruló dobozokkal, és ti meg
maradtok, elfáradt a táj
idáig bírta, milyen kár.
Mostmár nincs itt sehol semmi…
Szakértők úsznak velünk szembe
néha, amúgy a semmi csendje
szükségetek lesz itt minden szakértelemre"
..emellett köszönet!
2009. szept. 8.
ejj ejj ejj
..az imént egy kedves barát felhívta figyelmemet , miszerint az egyik topicom által elvesztettem a névtelenségemet.
Kiírtam a nevemet!!!
Okkal.
Elolvasod rá is jössz hogy miért. Nem is bánjuk; de eszünkbe jut egy sorocska:
".....Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág..."
Kiírtam a nevemet!!!
Okkal.
Elolvasod rá is jössz hogy miért. Nem is bánjuk; de eszünkbe jut egy sorocska:
".....Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág..."
....kérdés s válasz vala..s lön sokadik nap:)
...elöbb röviden: "az alapgondolat, hogy nem lehet a múlttól elszakadni, s nem lehet megtagadni. S nem lehet kitörölni az átélt korszakokat." Na ilyen kisregényt olvasok én most.
S valóban elgondolkodtatott.
Jó ez így?! Én hiszek az íróknak, főleg ha tetszik az irásmódja, stílusa, gondolatai. De ezzel nem értek egyet.
Bár lehet azért mert máshogy látjuk. Hisz ő is ember és elvileg én is az lennék:)
Igen valóban vannak korszakok. S a különböző korszakok jó és rossz emlékekkel lesznek telítettek.
...S nincs szita agyam. De nem érint már meg sok dolog ami régen volt. Nem érzem hogy utánfutóként cipelném a múlt egyes darabkáit. Rendben van ez így? Amikor sírtam és örültem akkor kijött, öleltem és könnyeztem akár csapkodtam, tanultam összezuhantam, erőt merítettem minden ami csak kell, s ez alapján változtam. De nem lehet ezután azt mondani hogy oké és itt egy pont!?
Sajnos vagy nem már nem hat meg a régi csalódás, már nem hat meg a régi jó és rossz, mert új jön, mindig .
Most élek valamiben, elég jó valamiben mit ne mondjak, és ez van hatással. Most már felnőtten igyekszem kezelni ill. felnőve a kapcsolataimat, tényleg! elég volt a léhaságból , s ezért látom a jövő apró fényeit, melyek olyan fények amik fixek már. S azon leszek h fixek maradjanak. De a mai érzéseim nagyja is elszáll, tovább repül, átalakul.
...Ezért kell bármi rosszat éreznem?
...Helyesebben, nem baj ha nincs rossz?
..Kiegyezhetünk ebben hogy igyekszem levonni a megfelelő konzekvenciát. Tanulok, magamba szívok, de van egy "kifutási idő" ( nem két nap hanem egy komolyabb intervallum) és hello.
Idestova két éve közép suli végén irt mindenki egy levelet, a mi lesz veled öt év múlva mindenki által elkövetett frappánsság.
S nem emlékszem mit írtam. Illetve egy két dolog szürkül s még morfondirozom de teljes kép nincs.
...De! van egy érzés. Miszerint pont afelé tartok most, amit ott megfogalmaztam.
S ez nem emlék kérdése. Ez belülről jön. Zsigerből. A termetes aortapumpámból.
......elgondolkodtató s megnyugtató.
Jól van akkor költői kérdések. Itt vannak a válaszok. Itt vannak a támaszok.
S valóban elgondolkodtatott.
Jó ez így?! Én hiszek az íróknak, főleg ha tetszik az irásmódja, stílusa, gondolatai. De ezzel nem értek egyet.
Bár lehet azért mert máshogy látjuk. Hisz ő is ember és elvileg én is az lennék:)
Igen valóban vannak korszakok. S a különböző korszakok jó és rossz emlékekkel lesznek telítettek.
...S nincs szita agyam. De nem érint már meg sok dolog ami régen volt. Nem érzem hogy utánfutóként cipelném a múlt egyes darabkáit. Rendben van ez így? Amikor sírtam és örültem akkor kijött, öleltem és könnyeztem akár csapkodtam, tanultam összezuhantam, erőt merítettem minden ami csak kell, s ez alapján változtam. De nem lehet ezután azt mondani hogy oké és itt egy pont!?
Sajnos vagy nem már nem hat meg a régi csalódás, már nem hat meg a régi jó és rossz, mert új jön, mindig .
Most élek valamiben, elég jó valamiben mit ne mondjak, és ez van hatással. Most már felnőtten igyekszem kezelni ill. felnőve a kapcsolataimat, tényleg! elég volt a léhaságból , s ezért látom a jövő apró fényeit, melyek olyan fények amik fixek már. S azon leszek h fixek maradjanak. De a mai érzéseim nagyja is elszáll, tovább repül, átalakul.
...Ezért kell bármi rosszat éreznem?
...Helyesebben, nem baj ha nincs rossz?
..Kiegyezhetünk ebben hogy igyekszem levonni a megfelelő konzekvenciát. Tanulok, magamba szívok, de van egy "kifutási idő" ( nem két nap hanem egy komolyabb intervallum) és hello.
Idestova két éve közép suli végén irt mindenki egy levelet, a mi lesz veled öt év múlva mindenki által elkövetett frappánsság.
S nem emlékszem mit írtam. Illetve egy két dolog szürkül s még morfondirozom de teljes kép nincs.
...De! van egy érzés. Miszerint pont afelé tartok most, amit ott megfogalmaztam.
S ez nem emlék kérdése. Ez belülről jön. Zsigerből. A termetes aortapumpámból.
......elgondolkodtató s megnyugtató.
Jól van akkor költői kérdések. Itt vannak a válaszok. Itt vannak a támaszok.
2009. szept. 7.
A vagy B..hadd elgyek A
..Hát köszönöm, elég volt.
Vegyes kereskedés.
"Ha nincs ló, jó a szamár is"-efektus.
Ez zavar. Kellemetlen szituációkat szül. Szült. Nem kifejtésre szánt történés, de hangsúlyozásra váró végkifejlet.
Jó hogy tudom, hol a helyem, rossz hogy bizonygatnom kell. Elvárják. Sőt várják hogy besorolhassanak.
Nem!
Nem azért fejtegetem mivoltomat saját magamnak, hogy utána abba beletapossanak. Hogy ne vegyék komolyan. Azért teszem, mert nekem fontos. Azért teszem, hogy ezáltal magam köré tudjam "gyűjteni" az EMBEREKET , akik kellenek, s nekik adhassak az "okosságaimból" .
Ez próba cseresznye. Ha nem kísérleteznék nem érne jó sem.
De ez ettől még szomorú.
Sajnos ebben ( is) még labilitás rejlik, hisz megbántva tudom érezni magam .
Igyekszem s remélek.
Szeretném ha látnának. Nem mindenki, nem a világ közepe, de aki "észrevesz" , attól azt kérem, hogy tényleg engem lásson. Heinfart Judittot, azt a lányt, rokont, barátot, ismerőst, csoport társat, aki valójában vagyok.
....akkor ismét: Miért nem lehet figyelni? Minek van akkor szemetek? Ti mi a sz**ra használjátok a lelketeket? Miért kell tucat? Miért nem lehet változni? Miért kell gátolni azt aki mégis megtenné? Miért kell egy mondattal kést döfni a hátamba?
..s legfontosabb: Mi a fenének hagyom én ezt?
Nem akarom, úgyhogy ne mis fogom.
Akkor sem és Punk tum.
Ó és a nagybetűs rész kimaradt: TISZTELET ÖCSIFEJ!!
csak egy picike úgy jól esne igazán.
köszi
Vegyes kereskedés.
"Ha nincs ló, jó a szamár is"-efektus.
Ez zavar. Kellemetlen szituációkat szül. Szült. Nem kifejtésre szánt történés, de hangsúlyozásra váró végkifejlet.
Jó hogy tudom, hol a helyem, rossz hogy bizonygatnom kell. Elvárják. Sőt várják hogy besorolhassanak.
Nem!
Nem azért fejtegetem mivoltomat saját magamnak, hogy utána abba beletapossanak. Hogy ne vegyék komolyan. Azért teszem, mert nekem fontos. Azért teszem, hogy ezáltal magam köré tudjam "gyűjteni" az EMBEREKET , akik kellenek, s nekik adhassak az "okosságaimból" .
Ez próba cseresznye. Ha nem kísérleteznék nem érne jó sem.
De ez ettől még szomorú.
Sajnos ebben ( is) még labilitás rejlik, hisz megbántva tudom érezni magam .
Igyekszem s remélek.
Szeretném ha látnának. Nem mindenki, nem a világ közepe, de aki "észrevesz" , attól azt kérem, hogy tényleg engem lásson. Heinfart Judittot, azt a lányt, rokont, barátot, ismerőst, csoport társat, aki valójában vagyok.
....akkor ismét: Miért nem lehet figyelni? Minek van akkor szemetek? Ti mi a sz**ra használjátok a lelketeket? Miért kell tucat? Miért nem lehet változni? Miért kell gátolni azt aki mégis megtenné? Miért kell egy mondattal kést döfni a hátamba?
..s legfontosabb: Mi a fenének hagyom én ezt?
Nem akarom, úgyhogy ne mis fogom.
Akkor sem és Punk tum.
Ó és a nagybetűs rész kimaradt: TISZTELET ÖCSIFEJ!!
csak egy picike úgy jól esne igazán.
köszi
2009. szept. 4.
szentimentális hála fal
ÉRZEK!
annyira lüktetek s annyira örülök.
1 barát:) Végre kinyilik egy zujs haver világ. És boldog lesz.
2 barát:) Végre elindul egy út a kétségbeeséstől.
3barát:) Végre olyan életet él, olyan kapcoslatokban amit megérdemel
4 barát:) olyan emberekkel lakik olyan nyilt lett amitől boldog
5 barát:) Hatalmas nagy értékekkel rendelkezik aminek lassan kezd tudatába lenni
6 barát:) Újdonság. Legnagyobb hála. Legtisztább ember. Legelmondhatatlanabb kapcsolatom. S legtöbbet rejtő. Hatalmas lépést tettünk előre.
Ők benne a csücsökben de még megannyi kedves új és régi ember.
Nekem ez tőletek. Nektek ez tőlem.
S van még itt út. Van még itt hely. Koránt sincs vége!!!
Kaptok még
S kapok még.
..Titeket tényleg ....
annyira lüktetek s annyira örülök.
1 barát:) Végre kinyilik egy zujs haver világ. És boldog lesz.
2 barát:) Végre elindul egy út a kétségbeeséstől.
3barát:) Végre olyan életet él, olyan kapcoslatokban amit megérdemel
4 barát:) olyan emberekkel lakik olyan nyilt lett amitől boldog
5 barát:) Hatalmas nagy értékekkel rendelkezik aminek lassan kezd tudatába lenni
6 barát:) Újdonság. Legnagyobb hála. Legtisztább ember. Legelmondhatatlanabb kapcsolatom. S legtöbbet rejtő. Hatalmas lépést tettünk előre.
Ők benne a csücsökben de még megannyi kedves új és régi ember.
Nekem ez tőletek. Nektek ez tőlem.
S van még itt út. Van még itt hely. Koránt sincs vége!!!
Kaptok még
S kapok még.
..Titeket tényleg ....
lép lép fut szalad
...Társas létet élsz. Beszélgetsz. Megismersz. Képet alakítasz . S tartod magad az elveidhez.
Hiba!
Legyen elv. Legyen kép, de legyen nyitottság is, realitás, két szem , amit használsz is. S akkor érhetnek várt meglepetések.
Így jön valaki hozzád közelebb, s Te így közeledsz másokhoz vagy távolodsz.
Van jogod változtatni. Van jogod hátatfordítani s kitárni a karodat.
Én ezt tettem párhuzamban több embernél is.
Örülök annak akikben csalódtam pozitívan, s annak is akiben negatívan h ő már nincs itt. Ilyen ne is legyen.
.....ezt neked Te Szabó Magda olvasó. Olvass még. :D
Hiba!
Legyen elv. Legyen kép, de legyen nyitottság is, realitás, két szem , amit használsz is. S akkor érhetnek várt meglepetések.
Így jön valaki hozzád közelebb, s Te így közeledsz másokhoz vagy távolodsz.
Van jogod változtatni. Van jogod hátatfordítani s kitárni a karodat.
Én ezt tettem párhuzamban több embernél is.
Örülök annak akikben csalódtam pozitívan, s annak is akiben negatívan h ő már nincs itt. Ilyen ne is legyen.
.....ezt neked Te Szabó Magda olvasó. Olvass még. :D
part 1 a vicaverza
óóó te jó ég. Nos ez is meg volt, Gólyatábifeszt'09 . Rengeteg várakozás, izgulás kérdés és kérés az univerzum felé, hogyan s miként akarom teljesíteni. S nincsenek kibúvók. Tiszta képpel, lehető legnagyobb erővel indulás. S nem egész egy hét alatt az érzelmi skálám megütötte a maximumot. Az agyam a szívem a testem olyan inpulziv lüktető forgatagba került amitől még most is összeborzongok, s abiből bőven maradt még sőt mi több nem hogy maradt, azon leszek egy kis pihike után hogy ezt a skálát szépen elérjük. Hisz láttam a célt, ott álltam, úgyhogy tudom hogy kell. Ami meg kell nekünk azt meg is kapjuk ugyebár.
De ne rohanjunk ennyire előre, had legyen pár felsorolásnak ható mozzanat, amiből képet adok, amitől újra átélhetek. Amiket köszönök.
Kaptam sok zöld pólós társat, s kaptam ill. kaptunk 26 szívünk csücskét. Most mi lesz? Muszáj lesz, még ha fog összeszorítás is lesz belőle, ezt a 26 különálló személyiséget összefogjuk. S közben azon leszünk hogy nem csak ők mi is élvezzük a dolgot. Ezért is indultunk akadozva. (..Emlékezzünk itt meg szépen Heavy Tools-ról ugye:D -ezúton is köszike hogy csak a nevedben maradt meg a kisebb incidensünk:D) De én neki is köszönettel tartozom, mert így legalább egy kis tiszteletet követelhettem, s kaphattam is, tőle s remélhetőleg még egy pár kis arctól.
Aztán egyre inkább kis lépésekben alakult ki sok végtagom, hogy fogjak kezeket adjak tanácsot segítséget. Senior legyek.
S az lettem. S tegnap elválhattam egy csapattól, egy jó csapattól úgy hogy nem klikkesedve távoztak hanem egy nagy lüktető szívként több lábon.
Büszkeség hatalmas. Felém s feléjük. Hisz ha nem lett volna alap, nem lett volna miből építkezni.
Ha nem lett volna lelkesedés, nem lett volna ingerencia nem lettünk volna a csarnok közepén egyként másra nem figyelve sokan másodikként s mégis elsőként.
Hatalmas.
Hátborzongató.
Szívemnek kedves élmény. S nektek is.
..hát köszönöm nektek hogy jó volt nekem hogy jó volt nektek. hogy tanultatok hogy tanulhattam. hogy ismerkedtetek hogy ismerkedhettem.
De ne rohanjunk ennyire előre, had legyen pár felsorolásnak ható mozzanat, amiből képet adok, amitől újra átélhetek. Amiket köszönök.
Kaptam sok zöld pólós társat, s kaptam ill. kaptunk 26 szívünk csücskét. Most mi lesz? Muszáj lesz, még ha fog összeszorítás is lesz belőle, ezt a 26 különálló személyiséget összefogjuk. S közben azon leszünk hogy nem csak ők mi is élvezzük a dolgot. Ezért is indultunk akadozva. (..Emlékezzünk itt meg szépen Heavy Tools-ról ugye:D -ezúton is köszike hogy csak a nevedben maradt meg a kisebb incidensünk:D) De én neki is köszönettel tartozom, mert így legalább egy kis tiszteletet követelhettem, s kaphattam is, tőle s remélhetőleg még egy pár kis arctól.
Aztán egyre inkább kis lépésekben alakult ki sok végtagom, hogy fogjak kezeket adjak tanácsot segítséget. Senior legyek.
S az lettem. S tegnap elválhattam egy csapattól, egy jó csapattól úgy hogy nem klikkesedve távoztak hanem egy nagy lüktető szívként több lábon.
Büszkeség hatalmas. Felém s feléjük. Hisz ha nem lett volna alap, nem lett volna miből építkezni.
Ha nem lett volna lelkesedés, nem lett volna ingerencia nem lettünk volna a csarnok közepén egyként másra nem figyelve sokan másodikként s mégis elsőként.
Hatalmas.
Hátborzongató.
Szívemnek kedves élmény. S nektek is.
..hát köszönöm nektek hogy jó volt nekem hogy jó volt nektek. hogy tanultatok hogy tanulhattam. hogy ismerkedtetek hogy ismerkedhettem.
2009. aug. 27.
két kar, szív
Az emberi szervezetben az idegingerület terjedési sebessége másodpercenként 126 méter.
Ami annyit tesz hogy nagyjából egy tized másodperc alatt érzed azt ami hat rád. Nem is olyan nehéz ez.
Hirtelen szívdobbanások sorozata feszült történés után. Na ez az izgalom. Ez a düh. Ez a meglepettség. Ez az ami árulkodik.
De miről árulkodik??
Arról, hogy amibe belepottyantál tetszik e vagy sem. Ezáltal menekülőre fognád, vagy maradnál.
Ordíts, vagy maradj csendben, hogyha annak több értelme van.
Én ritkán szeretem ezt az érzést. Én a nyugodtság megfontoltság híve vagyok. Ha valami megráz akkor történik ilyesmi. A torkomban a szívem.
Nem jó így találkozni emberrel.
Nem biztonságos.
Elbizonytalanító.
Általában a múlttal való találkozás ilyen. Belelátni a múltba és a jövőbe. Állsz középen s a két kar csak vonszolna magához.
Kérek szépen sok erőt a jelenben maradni.
Kérek szépen világ megváltó mozzanatot a múlt kiszakítására.
Kérek szépen reményt a jövőhöz.
Nagyon szépen köszönöm szépen.
Ami annyit tesz hogy nagyjából egy tized másodperc alatt érzed azt ami hat rád. Nem is olyan nehéz ez.
Hirtelen szívdobbanások sorozata feszült történés után. Na ez az izgalom. Ez a düh. Ez a meglepettség. Ez az ami árulkodik.
De miről árulkodik??
Arról, hogy amibe belepottyantál tetszik e vagy sem. Ezáltal menekülőre fognád, vagy maradnál.
Ordíts, vagy maradj csendben, hogyha annak több értelme van.
Én ritkán szeretem ezt az érzést. Én a nyugodtság megfontoltság híve vagyok. Ha valami megráz akkor történik ilyesmi. A torkomban a szívem.
Nem jó így találkozni emberrel.
Nem biztonságos.
Elbizonytalanító.
Általában a múlttal való találkozás ilyen. Belelátni a múltba és a jövőbe. Állsz középen s a két kar csak vonszolna magához.
Kérek szépen sok erőt a jelenben maradni.
Kérek szépen világ megváltó mozzanatot a múlt kiszakítására.
Kérek szépen reményt a jövőhöz.
Nagyon szépen köszönöm szépen.
jó estét nyár, jó estét szerelem
Lehajol megvakult cipőjére, beköti lógó madzagját, zokogni kezd.
Pedig szerettem az életet.
Pedig szerettem az életet.
2009. aug. 24.
nosztalgia
Egy kapcsolatban élményeket, emlékeket gyűjtünk kicsi dobozokba. Apró papírok, mozi jegy , mi van még(?) ajándékok, levelek minden csipcsup izébizé.
..Ha egy kapcsolatnak vége miért tartjuk meg az emlékeket ha fontosak, és akkor az embert miért nem???
Csak elvesszük ami kell, és tova haladunk?
Időt töltünk, szeretünk, kapcsolódunk, aztán elválunk?
..Hová tűnik a szeretet?
.....????
..Ha egy kapcsolatnak vége miért tartjuk meg az emlékeket ha fontosak, és akkor az embert miért nem???
Csak elvesszük ami kell, és tova haladunk?
Időt töltünk, szeretünk, kapcsolódunk, aztán elválunk?
..Hová tűnik a szeretet?
.....????
2009. aug. 23.
a szomszédba is:)
Van egy világod, amiben élsz. Egy buborék, amiből nem mehetsz át csak úgy a másikba. Maximum kapcsolódhatsz. Ide gyűjtögetsz , hogy legyen télire, hogy ne vegetálj, hanem a szó szoros értelmében élj.
Furcsa is amikor nagyobb, másabb buborék közelít feléd. Ilyen nekem a nem választott közeli ismeretség, a munkahely, akár még a suliban is egy kis vagy éppen nagyobb közeg.
S ilyenkor elsőre ítélsz. Hogy ő ilyen kaszt, ő olyan , csak hogy könnyebb legyen. De aztán engeded ha nem vagy extrovertált, a hatásokat, hátha jönnek. Hátha az elsőre ítélés ismét megdől és olyat kapsz amit nem is gondoltál volna. Hányszor de hányszor történt már ehhez hasonló velem, a saját függönyöm miatt.
Lehet hogy sosem leszünk egy világ, hogy az elveink merőben különböznek, vagy az értékrendünk, de kaphatunk tőlük. Mert a nekünk "nem megfelelő" emberek is tudnak szeretni, ők is éreznek, sírnak nevetnek.
Önzetlen feltöltődés. Mosolyt adni, s kapni. Ismeretlen ember, felszínesnek vélt beszélgetés, a tipikus hogy vagy? mi újság? Örültem. A legjobbakat.....és még ezer apróság, megannyi sablon szöveg, ami ha őszinte bumerángként viselkedik; És az eddig értelmetlennek tűnt köszönés és társas lét értelmét nyeri. Ez kortól független. Ezt sem a társadalmi rang adja.
Ez belőled jön, onnan legbelülről, papírtól, ruhától, kocsitól, sminktől, egzisztenciától függetlenül.
..Elvégre is nem mindenkit választunk barátunknak, vagy éppen társnak. Nem is tudnánk.
Akkor meg?
Furcsa is amikor nagyobb, másabb buborék közelít feléd. Ilyen nekem a nem választott közeli ismeretség, a munkahely, akár még a suliban is egy kis vagy éppen nagyobb közeg.
S ilyenkor elsőre ítélsz. Hogy ő ilyen kaszt, ő olyan , csak hogy könnyebb legyen. De aztán engeded ha nem vagy extrovertált, a hatásokat, hátha jönnek. Hátha az elsőre ítélés ismét megdől és olyat kapsz amit nem is gondoltál volna. Hányszor de hányszor történt már ehhez hasonló velem, a saját függönyöm miatt.
Lehet hogy sosem leszünk egy világ, hogy az elveink merőben különböznek, vagy az értékrendünk, de kaphatunk tőlük. Mert a nekünk "nem megfelelő" emberek is tudnak szeretni, ők is éreznek, sírnak nevetnek.
Önzetlen feltöltődés. Mosolyt adni, s kapni. Ismeretlen ember, felszínesnek vélt beszélgetés, a tipikus hogy vagy? mi újság? Örültem. A legjobbakat.....és még ezer apróság, megannyi sablon szöveg, ami ha őszinte bumerángként viselkedik; És az eddig értelmetlennek tűnt köszönés és társas lét értelmét nyeri. Ez kortól független. Ezt sem a társadalmi rang adja.
Ez belőled jön, onnan legbelülről, papírtól, ruhától, kocsitól, sminktől, egzisztenciától függetlenül.
..Elvégre is nem mindenkit választunk barátunknak, vagy éppen társnak. Nem is tudnánk.
Akkor meg?
zárójelben...mi si ez a nos?
Nekem kell a vélemény számokban, hogy gondolkodjak.
Nem váll veregetés, hogy király vagyok egyet értenek, aki egy követ fúj fel a kocsira:)
Morfondírozás, ha valami nem tetszik , vajon miért nem, gondoljam át, újra bukkanok, hibázok?!...
...Változásunkra apró szelek.
Akkor köszi.
Nem váll veregetés, hogy király vagyok egyet értenek, aki egy követ fúj fel a kocsira:)
Morfondírozás, ha valami nem tetszik , vajon miért nem, gondoljam át, újra bukkanok, hibázok?!...
...Változásunkra apró szelek.
Akkor köszi.
csontváz, hús , bőr....lény
20 éves. 165 magas. valódi kis ember. A számokat értik az emberek, ugye kis herceg, a többit nagyritkán , kivétellel szerencsére. Tehát ez vagyok Én, számokban nem nagy , érzésekben kusza , tulajdonságokban összetett, bohókás, zizzent, mindig más , de jobbára kis önbizalmú, káosz homo sapiens.
Kapok hideget meleget, mert a társadalom szerves részeként ez elengedhetetlen, ezért bántanak, ezért ölelnek, kibeszélnek, bíznak, és eddig azt hittem talán észre vesznek.
Ez a hitem most megdőlt.
Látnak!!!! Nincs talán, esetleg, lehetséges. Tény van.
Ez is tán az öntudatra ébredés egy formája , de igen is fontos, az én lelkemnek számító mozzanat.
Úgy menni, hogy hologram vagy elszomorító, de a hirtelen felismerés hogy nem az vagy, hanem egy hülye, igenis kellesz, az hátborzongató. Megható.
Bármikor nyomot hagyhatsz észrevétlenül.
Gondolj csak bele, amit nem látunk nem biztos hogy nincs is ott.
Kiről is szólnak a gondolataid? na ezek a nyomok....
Bennem vannak mélyek, s most már tudom hogy én is hagyok mélyet.
Nem sorolok, mert névtelenség van, de annyi biztos, hogy Én érzem, és Te is érzed.
Kapok hideget meleget, mert a társadalom szerves részeként ez elengedhetetlen, ezért bántanak, ezért ölelnek, kibeszélnek, bíznak, és eddig azt hittem talán észre vesznek.
Ez a hitem most megdőlt.
Látnak!!!! Nincs talán, esetleg, lehetséges. Tény van.
Ez is tán az öntudatra ébredés egy formája , de igen is fontos, az én lelkemnek számító mozzanat.
Úgy menni, hogy hologram vagy elszomorító, de a hirtelen felismerés hogy nem az vagy, hanem egy hülye, igenis kellesz, az hátborzongató. Megható.
Bármikor nyomot hagyhatsz észrevétlenül.
Gondolj csak bele, amit nem látunk nem biztos hogy nincs is ott.
Kiről is szólnak a gondolataid? na ezek a nyomok....
Bennem vannak mélyek, s most már tudom hogy én is hagyok mélyet.
Nem sorolok, mert névtelenség van, de annyi biztos, hogy Én érzem, és Te is érzed.
2009. aug. 18.
a sok a szám
...Erről még nem is. Akkor most majd talán. Nyammogjunk valamit, bizalomnak nevezik. Mi is ez már megint, egy olyan kifejezés aminek hinnénk vagy amiben reménykedünk? Épp most ezt érezzük? Beszélhetnék most jómagamról, hozhatnék fel pozitív negatív példát, de akár mások szubjektív figyelőjeként említhetném eme témát, egyszóval bárhogy tennék , egy igen erős pontra tapintanék.
Hozzávetőlegesen 6 751 643 600 +/- pár millió:) ember él ezen a földön, s biza megesik hogy ebből a hatalmas szinte kimondhatatlan számból csak egyetlen egyre lenne szükségünk. Milyen szép is ez. Mennyire tökéletes is lenne, hogyha ebből a páros számból mindenki kapna egyet akivel boldogan élne amíg..
De ez az életben nem így van . S szerintem ettől még szebb is lesz. De veszélyesebb is. Ez nem egy elszomorító topic , hanem realista barátom. A bizalom egy kemény dió. Legyél nyitott , de ne add ki magad teljesen. Száguldanak a különbözőbbnél különbözőbb események az agyam derengő részében, amik a bizalom megdőlését hivatottak mutatni, mégis miért van az hogy ha ezek a történések lepörögnek sosem azt a félt szánom aki elkövette azt a tettet amivel hozzájárult a fal ledőléséhez, hanem azt akivel történik. Azért mert az az ember nem teljes életet él; hanem egy olyat, amiben támaszkodik s ugrándozik, örülve annak hogy maradéktalanul bízhat s ezáltal hátradőlhet. Magadban bízz , magadra támaszkodj, s onnantól jöhet a másik is. De előbb vagy magad helyett sose.
Csakis több lábon, amiből kettő a tied.
Mentálisan küldöm ez most pár embernek akik eszembe jutottak, hátha kinyílik az aminek ki kell.
S ezúton is örülök azoknak akik már érzik mind a két lábukat.
Gyors eszmefuttatás. Gyors lezárás.
Üdv: Gyalog kakukk:)
Hozzávetőlegesen 6 751 643 600 +/- pár millió:) ember él ezen a földön, s biza megesik hogy ebből a hatalmas szinte kimondhatatlan számból csak egyetlen egyre lenne szükségünk. Milyen szép is ez. Mennyire tökéletes is lenne, hogyha ebből a páros számból mindenki kapna egyet akivel boldogan élne amíg..
De ez az életben nem így van . S szerintem ettől még szebb is lesz. De veszélyesebb is. Ez nem egy elszomorító topic , hanem realista barátom. A bizalom egy kemény dió. Legyél nyitott , de ne add ki magad teljesen. Száguldanak a különbözőbbnél különbözőbb események az agyam derengő részében, amik a bizalom megdőlését hivatottak mutatni, mégis miért van az hogy ha ezek a történések lepörögnek sosem azt a félt szánom aki elkövette azt a tettet amivel hozzájárult a fal ledőléséhez, hanem azt akivel történik. Azért mert az az ember nem teljes életet él; hanem egy olyat, amiben támaszkodik s ugrándozik, örülve annak hogy maradéktalanul bízhat s ezáltal hátradőlhet. Magadban bízz , magadra támaszkodj, s onnantól jöhet a másik is. De előbb vagy magad helyett sose.
Csakis több lábon, amiből kettő a tied.
Mentálisan küldöm ez most pár embernek akik eszembe jutottak, hátha kinyílik az aminek ki kell.
S ezúton is örülök azoknak akik már érzik mind a két lábukat.
Gyors eszmefuttatás. Gyors lezárás.
Üdv: Gyalog kakukk:)
2009. aug. 16.
Az önkifejezés önkielégítés
Elfogadni az elfogadhatatlant.
Megérteni a megérthetetlent.
A kisugárzás a kép. Ahogy a szem a lélek tükre.
Valóban hiúságról van szó, ha azt szeretnénk hogy tetszünk másoknak, vagy ez egy egyszerű emberi magatartás? Olyan világban élünk, ahol már az a norma ha másokhoz méred magad?
Nos nehéz. Ha zenével a füledben bandukolsz akkor igazán magad lehetsz, bár lehet hogy kizárod a külvilágot. Nem baj. Ha ez a külvilág a megmérettetés erejével párosul, akkor köszönöm nem kérek repetát. Ahhoz hogy kiegyensúlyozottnak mondjam magam, tudnom kell elhatárolni magam másoktól, és tudnom kell mi az amit képviselek, ha képviselek bármit is egyáltalán. Képviselni nem kell, maximum magadat. Tisztában lenni kell, mi több kötelező ha boldogulni akarsz. Ha ez meg van akkor kellemes csalódásokban lesz érzed, és elkerülöd azokat a benyomásokat, amelyek negatívan befolyásolnak, s akkor már nem érzed magad kevesebbnek ha az utcán végig mérnek, vagy ha éppen nem. Mindenkinek ideál, mindenkinek irigység, mindenkinek büszkeség. Az hogy milyen körben, milyen mértékben embere válogatja. Hát válogassa. Azért teheti, mert a társadalom szerves részeként vannak igényei, vannak elvárásai , aminek valaki megfelel s valaki nem. Nekem is lészen ilyetén "listám" amihez hű vagyok, és csavar, ettől vagyok hű magamhoz. Csak hidd el, hogy megérdemled azt amire vágysz, úgyhogy hiúság kizárva. Hisz azáltal hogy másoknak tetszem magamnak tetszem. A tyúk vagy a tojás esete. Teljesen mindegy. Van tyúk. Van tojás. Vagyok Én és van a személyem. Kiváltok szeretetet, ellenszenvet, közömbösséget,őrületet. Megosztok. Mert vagyok. Mert látnak.
Úgyhogy kisugárzás. Úgyhogy kép. Úgyhogy lélek.
Úgyhogy Judit
Megérteni a megérthetetlent.
A kisugárzás a kép. Ahogy a szem a lélek tükre.
Valóban hiúságról van szó, ha azt szeretnénk hogy tetszünk másoknak, vagy ez egy egyszerű emberi magatartás? Olyan világban élünk, ahol már az a norma ha másokhoz méred magad?
Nos nehéz. Ha zenével a füledben bandukolsz akkor igazán magad lehetsz, bár lehet hogy kizárod a külvilágot. Nem baj. Ha ez a külvilág a megmérettetés erejével párosul, akkor köszönöm nem kérek repetát. Ahhoz hogy kiegyensúlyozottnak mondjam magam, tudnom kell elhatárolni magam másoktól, és tudnom kell mi az amit képviselek, ha képviselek bármit is egyáltalán. Képviselni nem kell, maximum magadat. Tisztában lenni kell, mi több kötelező ha boldogulni akarsz. Ha ez meg van akkor kellemes csalódásokban lesz érzed, és elkerülöd azokat a benyomásokat, amelyek negatívan befolyásolnak, s akkor már nem érzed magad kevesebbnek ha az utcán végig mérnek, vagy ha éppen nem. Mindenkinek ideál, mindenkinek irigység, mindenkinek büszkeség. Az hogy milyen körben, milyen mértékben embere válogatja. Hát válogassa. Azért teheti, mert a társadalom szerves részeként vannak igényei, vannak elvárásai , aminek valaki megfelel s valaki nem. Nekem is lészen ilyetén "listám" amihez hű vagyok, és csavar, ettől vagyok hű magamhoz. Csak hidd el, hogy megérdemled azt amire vágysz, úgyhogy hiúság kizárva. Hisz azáltal hogy másoknak tetszem magamnak tetszem. A tyúk vagy a tojás esete. Teljesen mindegy. Van tyúk. Van tojás. Vagyok Én és van a személyem. Kiváltok szeretetet, ellenszenvet, közömbösséget,őrületet. Megosztok. Mert vagyok. Mert látnak.
Úgyhogy kisugárzás. Úgyhogy kép. Úgyhogy lélek.
Úgyhogy Judit
És akkor finishbe érkeztünk....
Vágás. Ragasztás. Emésztés. Relaxálás. Varasodás. Gyógyulás. Írás.
A péntektől lezajló események. Nem hatalmas mély eret érintő sérülés csak felületes, lüktető bibike.
Letelt a gyakorlat. Az utolsó nap a legmozgalmasabb, mert már rákészülsz, és mások is érzik, hogy utoljára csinálod végig azokat a dolgokat, amit addig nap, mint nap, mint nap. Ilyenkor az ember akaratlanul is pörget. Eseményeket. Magában. Hiszen ez korszak, 4 hét, rövid intervallum, de változást hoz, ha figyelsz. Én kaptam , mert résen voltam. Elköszönés körbe, hála ezrével, utolsó jó kívánságok, és szépen kisétálsz, lesétálsz, és érzed, hogy miután kilépsz a kapun, már erősödtek az úton a jelek, és megrémülsz, meghatódsz hogy ismét előre léptél, valami még hatalmasabb irányba, amit az emberek felnőttségnek neveznek.
Ritka számban menő riadt érzés, ilyenkor roppant kicsinek érzem magam. Nehéz elkezdeni is, de tudatosan végig csinálni, és elérni a célt borzongató. Mikor kiléptem el se hittem, és most már pár nap elteltével nincs is semmi gond, mert már belelendültem egy másik helyzetbe, illetve vissza zökkentem az életembe, de akkor ott, olyan volt mintha egy új világba csöppentem volna. Azt hiszem ez is a megélésnek egy módja, egy igen intenzív módja, ahogyan kéne a mindent tenni. Gondolnám ezt, ha nem érezném ha így élnék ennyire lüktetően rohamos idő alatt elfáradnék.
S lám lám megint egy felismerés. Nem kell mindig a maximum, mert akkor nincs idő feltöltődésre. Érezni kell mikor kell igazán belevetni magam ezerrel a helyzetekbe, és mikor kell csak szimplán rákészülni.
Na tessék; Jucuska egy megfontolt egyén szerepében tisztelgő , folyton újratöltődő elem.
A péntektől lezajló események. Nem hatalmas mély eret érintő sérülés csak felületes, lüktető bibike.
Letelt a gyakorlat. Az utolsó nap a legmozgalmasabb, mert már rákészülsz, és mások is érzik, hogy utoljára csinálod végig azokat a dolgokat, amit addig nap, mint nap, mint nap. Ilyenkor az ember akaratlanul is pörget. Eseményeket. Magában. Hiszen ez korszak, 4 hét, rövid intervallum, de változást hoz, ha figyelsz. Én kaptam , mert résen voltam. Elköszönés körbe, hála ezrével, utolsó jó kívánságok, és szépen kisétálsz, lesétálsz, és érzed, hogy miután kilépsz a kapun, már erősödtek az úton a jelek, és megrémülsz, meghatódsz hogy ismét előre léptél, valami még hatalmasabb irányba, amit az emberek felnőttségnek neveznek.
Ritka számban menő riadt érzés, ilyenkor roppant kicsinek érzem magam. Nehéz elkezdeni is, de tudatosan végig csinálni, és elérni a célt borzongató. Mikor kiléptem el se hittem, és most már pár nap elteltével nincs is semmi gond, mert már belelendültem egy másik helyzetbe, illetve vissza zökkentem az életembe, de akkor ott, olyan volt mintha egy új világba csöppentem volna. Azt hiszem ez is a megélésnek egy módja, egy igen intenzív módja, ahogyan kéne a mindent tenni. Gondolnám ezt, ha nem érezném ha így élnék ennyire lüktetően rohamos idő alatt elfáradnék.
S lám lám megint egy felismerés. Nem kell mindig a maximum, mert akkor nincs idő feltöltődésre. Érezni kell mikor kell igazán belevetni magam ezerrel a helyzetekbe, és mikor kell csak szimplán rákészülni.
Na tessék; Jucuska egy megfontolt egyén szerepében tisztelgő , folyton újratöltődő elem.
2009. aug. 13.
fejett felett a kérdőjelet
Őszinte vagy, vagy csak nagyon jól álcázod?
Legyél boldog, vagy pusztulj el ott, ahol vagy?
Csak a saját dolgaid fontosak, vagy irigykedsz mint a fene?
..álszent vagy, vagy akkor vagy egyáltalán valami? .....
Fekete vagy fehér, oh ez a két véglet létezik, nincsen egészséges közép út, nagyjából fél perc alatt rájössz akkor hogy te melyik árnyalatba is tartozol. Hát Én nem vagyok árnyalat, igen is szeretem a langyos kajákat is, és rengeteg más szín áll még hozzám közel. Valóban őszintének érzem magam, igen is szoktam kicsattannia boldogságtól , aztán meg a másik pill.ban leesni egy jó nagy kupacba. ....Egy neves pszichológus : Feldmár András ragadta meg jól a dolgokat, -holott én nagyon nem vagyok a lélek búvárok híve-, hogy minden ott dől el, te mit szégyellsz s mit nem.
Úgyhogy akár lehetek rossz ember is, ami azért nem vagyok.( tessék erről van szó, nem fényezek csak tisztában vagyok magammal) és lehetek irigy is, önző is, de lehetek odaadó, és önzetlen is. Bármi ami melléknév vagy jelző csak eszembe jut és érzem az vagyok, ha vállalom.
S hogy honnan jutott ez eszembe már megint? Na akkor elárulom, most az egyszer; a következő mondatból, amit előbb Jancsival megosztottam: "Szívből kívánom hogy legyen nagyon boldog! "S van még egy hozzáfűzni valóm, nem gondoltam teljesen komolyan.....
Most akkor menjek el gyónni?
Legyél boldog, vagy pusztulj el ott, ahol vagy?
Csak a saját dolgaid fontosak, vagy irigykedsz mint a fene?
..álszent vagy, vagy akkor vagy egyáltalán valami? .....
Fekete vagy fehér, oh ez a két véglet létezik, nincsen egészséges közép út, nagyjából fél perc alatt rájössz akkor hogy te melyik árnyalatba is tartozol. Hát Én nem vagyok árnyalat, igen is szeretem a langyos kajákat is, és rengeteg más szín áll még hozzám közel. Valóban őszintének érzem magam, igen is szoktam kicsattannia boldogságtól , aztán meg a másik pill.ban leesni egy jó nagy kupacba. ....Egy neves pszichológus : Feldmár András ragadta meg jól a dolgokat, -holott én nagyon nem vagyok a lélek búvárok híve-, hogy minden ott dől el, te mit szégyellsz s mit nem.
Úgyhogy akár lehetek rossz ember is, ami azért nem vagyok.( tessék erről van szó, nem fényezek csak tisztában vagyok magammal) és lehetek irigy is, önző is, de lehetek odaadó, és önzetlen is. Bármi ami melléknév vagy jelző csak eszembe jut és érzem az vagyok, ha vállalom.
S hogy honnan jutott ez eszembe már megint? Na akkor elárulom, most az egyszer; a következő mondatból, amit előbb Jancsival megosztottam: "Szívből kívánom hogy legyen nagyon boldog! "S van még egy hozzáfűzni valóm, nem gondoltam teljesen komolyan.....
Most akkor menjek el gyónni?
út menti kitérő
Nem is látsz bele mások fejébe. Nem is érted ki mit, miért, mikor, hogyan, merre, minek csinál.
Mert mindegy. Csak teszi. Vannak intuitív emberek, hű bele Balázs módjára cselekvők, akik egyszer megtalálnak, csak úgy.
Már mondtam az előzőekben, hogy én nagyon sok mindent nem tudok még, ha kapcsolatokról s érzésekről van szó, s ezen álláspontomat még mindig fenn tartom, de azért még hozzá toldok egy gondolatot: kapcsolatok és az ő intenzitásuk. Ebben már van haladj az árral felfogás, ami hozzásegít és átsegít. Könnyedén, amitől tényleg könnyű lesz. Ettől aztán nem próbálsz meg magyarázatot találni, sőt egyáltalán keresni sem keresel semmi okot . Megérted , elfogadod , hogy kinek mire van szüksége s megpróbálsz harmóniában haladni azok mellett akiket valóban szeretnél hogy melletted legyenek, másokkal meg csak ha periférián találkoztok, ugye az út mentén, akkor megállsz elidőzöl, majd tova haladsz.Ezek a megállók ettől nem lesznek kevésbé fontosak, vagy felslegesek, mindössze annyi, hogy más nexusban helyezkednek el. Sajnos nem mindig sikerült befolyásolni hogy ki álljon az út szélén, s ki haladjon mellettem. Most tisztán látás van, és ebből kifolyólag kedves kérés is;
Telepatikusan üzennék, hogy nem kell értetlen fölösleges útmenti megállókat beiktatni a haladásba, kitekinteni meg végképp nem.
Láss tisztán. hagyd hogy mások tisztán lássanak. A rejtélyesség sokszor értetlenséget szül.
..S ez már megint egy felfoghatatlannak tűnő topic. Pedig nem. Személyiségi jogokat nem sértő , akinek nem inge ne vegye magára gondolat halmaz....aminek még nincs vége..
Mert mindegy. Csak teszi. Vannak intuitív emberek, hű bele Balázs módjára cselekvők, akik egyszer megtalálnak, csak úgy.
Már mondtam az előzőekben, hogy én nagyon sok mindent nem tudok még, ha kapcsolatokról s érzésekről van szó, s ezen álláspontomat még mindig fenn tartom, de azért még hozzá toldok egy gondolatot: kapcsolatok és az ő intenzitásuk. Ebben már van haladj az árral felfogás, ami hozzásegít és átsegít. Könnyedén, amitől tényleg könnyű lesz. Ettől aztán nem próbálsz meg magyarázatot találni, sőt egyáltalán keresni sem keresel semmi okot . Megérted , elfogadod , hogy kinek mire van szüksége s megpróbálsz harmóniában haladni azok mellett akiket valóban szeretnél hogy melletted legyenek, másokkal meg csak ha periférián találkoztok, ugye az út mentén, akkor megállsz elidőzöl, majd tova haladsz.Ezek a megállók ettől nem lesznek kevésbé fontosak, vagy felslegesek, mindössze annyi, hogy más nexusban helyezkednek el. Sajnos nem mindig sikerült befolyásolni hogy ki álljon az út szélén, s ki haladjon mellettem. Most tisztán látás van, és ebből kifolyólag kedves kérés is;
Telepatikusan üzennék, hogy nem kell értetlen fölösleges útmenti megállókat beiktatni a haladásba, kitekinteni meg végképp nem.
Láss tisztán. hagyd hogy mások tisztán lássanak. A rejtélyesség sokszor értetlenséget szül.
..S ez már megint egy felfoghatatlannak tűnő topic. Pedig nem. Személyiségi jogokat nem sértő , akinek nem inge ne vegye magára gondolat halmaz....aminek még nincs vége..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)