ajjaj

A távolság nem lehet akadály. Idő hiányra fogni a nem keresést mentegetőzés. Ha azt mondod 100 felé áll a fejed, akkor kapard össze. Akármit is elég volt! Mentegetőzésből, álkifogásokból Én sem kérek, akkor adjam meg a lehetőséget a másiknak is, hogy elzárkózzon ezek elöl, mi több kikérje magának.Ez  így teljesen korrekt. És ez ebből kifolyólag most bűntudatos. S változásra sarkalatos.
Tudom, szívből élek, sokszor, legtöbbször, ami helytelen egy olyan világban ahol azt választottam hogy tanuló vagyok, dolgozó, családtag ( jó ez utóbbit nem pont én választottam, de mivel nem szaladtam el, mondhatjuk választásnak) de attitűdöt kell-ből akkor sem lehet változtatni. Mindemellett az is világos, hogy mindenkinél van sorrend, amibe nem lehet beleszólni, s biza ez a sorrend a tiedtől gyakran különbözhet. Ugyanakkor nekem is van ilyenem - prioritásom - amit viszont én döntök el és ha azt számon kérik, akkor kellemetlenül érzem magam, még ha jogosnak titulált is. Hisz ilyenkor elveszik a szabadság. A tér, ami kell, mert anélkül nincs lehetőség élni. Tisztában vagyok vele, hogy van olyan homosapiens akinél ez nem számít, aki máshogy vélekedik, aki tud szemrehányó lenni, aki kikéri magának az elhanyagolást, a hátrébb csúszást, a bármit. Tudom mert volt rá példa hogy én is hasonlóképpen viselkedtem, de dereng még hogy akkor nem éreztem jól magam mikor azon az oldalon álltam, s láttam, a másik meg egyenesen pocsékul van tőle(m) , ezért  kellett egy felismerés, s kellett egy mély levegő hogy átússzak a túlpartra. Innen valóban más a kilátás, most már tudom, s nem fogok senkit akarata ellenére átcibálni ide, de akkor ő se akarjon engem visszalökni, vízbe folytatni, mert nem esik jól. Ha jogos nyomja le a fejem a víz alá, de azt is csak jelzésképpen, hisz felelősségem teljes tudatában én vagyok az aki eldönti, hogy meddig lesz a víz alatt.
Épp ezért most szólok is. Mert megtehetem. Tükörbe nézek, s fejbe kólintom magam.  Lehet sok minden előrébb amitől boldog vagyok, az attól még nem jogosít fel arra hogy figyelmetlen legyek, hanyag, lusta, nem törődöm.
Valóban ara kellett ma rájönnöm, hogy én vonzok. Én 'húzom' ide közelembe az egyiket s én taszítom a másikat.
S arra (ismét), hogy amit én teszek azt teszik velem.  Ergo amit te teszel azt meg veled fogják Egy hatalmas ördögi kör. Már megint. Amiből nem tudsz kiszállni, max forgás irányt lehet változtatni.
Én változtatok mert ebbe az irányba lassan beleszédülök, s nem lesz akkor jó vége.

Igyekszem megtartani az egyensúlyt, ott lenni, jó családtag lenni,  jó barát , jó diák, jó munkaerő, bármi ami fontos a világunknak, a világomnak, de a lehetőség az elhatározás és a kivitelezés az én kezemben legyen!
Másképp nem megy!

Köszönöm, és a kellemetlenségekért ezúton is elnézést!