dártvéder?!

...Mert talán egy jó nagy adag szarság, félelem, felfordulás kell hozzá hogy felállj.
Átélni a rosszat, megtapasztalni a legnehezebbet. Egyszer, aztán újra. És ismét megint.
Tovább lépni, csak is.
Félelemből? Nem egyáltalán nem.
-Ha sötétet látsz, ott a rés, előbb vagy utóbb abból erős fény lesz. Ez kötelező hit.
Persze van egy verzió, a nem. Akkor meg elmúlik.
-Minél nagyobb pofon, annál nagyobb dicsőség. Ez evidencia.
Persze ha nem. Akkor majd begyógyul.
 -Egyszerűen túléled. TE túléled. Mert ÉN túléltem. És túlélem.
Persze hogy nincs de.

Nevetve felfogni. Vagy sírva közeledni.
Sehogy sem hiba. Mert felfogni és közlekedni...már maga...a megpróbáltatások sorozata.
És a győzelem mámora.
Na akkor ez így: az ERŐ szaga.

Ön és a másik.

SUM:
Narkisszosz egy gyönyörű fiú volt a görög mitológiában. Ékhó nimfa megcsodálta és beleszeretett. De Narkisszosz nem viszonozta a nimfa-félisten- szerelmét. Erre a főistenek megharagudtak,s azzal bűntették, hogy szeressen bele saját magába. Ettől kezdve Narkisszoszt megszállta a sóvárgás.Naphosszat üldögélt a tóparton, bámulva a vizet, és epekedett a tó tükréből visszatekintő ember után. Önmaga után.
Ez a fajta szeretet mindvégig beteljesületlen maradt. Narkisszosz bele is pusztult a reménytelenségbe. A mérges főistenek , a testét virággá változtatták
...Van is egy ilyen virágunk: a nárcisz.
...Van is egy ilyen leírásunk. Nevezetesen nárcizmus. Így hívjuk az önimádatot, azt a jelenséget, ha valaki örökké a saját szépségében gyönyörködik.

...A fiú belehalt az önimádatba. Ebbe az elérhetetlen érzésbe. Testileg-lelkileg megsemmisült.
...A XXI. század nem hordozza a görög mitológiából ismert hősöket. Sem istenek, sem félistenek nem veszik kézbe az irányítást, mert a ma élő ember ezt megoldja. S be ugyan nem valja de lelkileg önmagát elássa.

 ...Az egészséges embernek alapjában véve szeretni-e kell önmagát. De  van egy határ ami után már veszélyes!...

A többit vond le Te!
S közben vigyázz a tó tükrére!
Bár jobban teszed ha közben forogsz társaságod körébe.