Jött egy link. Mindegy, itt van, tudom, meg lesz ez nézve egy .S (:)) mástól, ezért tessék
:műpa neked.
Bizony grimasz lett a végén szerény arcomon.
Van itt meg minden, Lovasi köré gyűlt régi és új, lejárt és felmelegített. Meg van említve Cseh Tamás, Zorán, Tövisházi Ambrus, akit akarsz, és egy kis 30y is. Persze. Mert mai kép van.
És egy szó. Egy tökéletes metafora, vagyis inkább a magyarnak mondható státusz szimbólum.
Kérem szépen, amikor egy hazai zenei palettát vonultatunk fel, az elmúlt húsz évből, és ugrálgatunk a mostani plakátos, internetes, kis és közepes fesztiválokon megforduló együttesek körében, lesünk, legfőképp hallgatunk, és azt a szót látjuk mögöttük hogy epigon, akkor bizony megállunk egy percre.
Azt hiszem sok mindenre lehet fogni, ezt ami itt megy, és nem feltétlenül kell ebben élni, ezt szívni be jó mélyen,mert persze vissza ugorhat bárki kénye kedve szerint a beat korszakba, vagy még messzebb, amit talán Lévay Balázs szívesen megmutat hogy is kell, - ahogy a dob meg basszus zakatol a fülében- vagy tengerentúlon kapisgálni, bármi, de ha mégis itt leállunk, és mai tizen - huszon évesként szórakoznánk, úgy koncerten, a színpad előtt tolongva, miután egyre mélyebbre nyúltunk a zsebünkben, jusson eszünkbe, hogy azt teszik elénk amit megeszünk.
Talán évről évre ezért leszek kevésbé rajongó, ezért váltok . Persze marad az ágy, asztal, tévé, és még mindig Én szeretlek téged, miközben lángoló valaggal szaladok ki a pokolból, és nézem a fejed felett a kérdőjelet, de már nem kezdek így egy évet, bármennyire is azt hittem, hogy na, akkor majd lesz valami Lovasi izé.
Helyette inkább kétszer is átgondolom, hogy mennyire tudok elmerülni egy ( sajnos még ha bántó is ) jogosan önállótlannak nevezett egy akár több órás zenei performanszon.
Öröm az ürömben, hogy mindig akad új és akad más. Bár egyre nemzetközibb, és idegen nyelvűbb, de a minőség azért magáért beszél. Még ha hangosabban is.
