gyöngyöm

Kicsit más. Érezhetően magasabb rendű. Ha hitetlenkednék kifelé, akkor nem születne meg most ez, bár tény, hogy folyamatosan ezt teszem, de remény is akad, ezért hátha:
Először egy kis háttér információ: Ludwig Josef Johann Wittgenstein XX. századi osztrák filozófus, merőben újító látásmóddal...Mindemellett az ő műveit Kertész Imre fordította magyarra.
 Tök hivatalos, de mázli, mert így találtam meg és valóban elgondolkodtatott, bár jelentősen szabafordításnak vallott sorokról lesz szó, az a bizonyos ott van benne. Akár Wittgenstein, akár Kertész szemszögéből nézzük.

"A feltűnően kínos kérdés, amivel Wittgenstein szakadatlanul nyaggatja magát: hogy vajon "értékes-e" , amit létrehoz, vagy sem. Olyan ez, mintha a kagyló a gyöngy piaci árfolyamát mérlegelné, miközben a tenger mélyén magából kiizzadja: be kell látni, hogy ennek a kérdésnek a természete gyökeresen különbözik a kagylótermészettől..."

A tehetség, a zsenialitás, a feltett kérdések, bizonyos fokú félelem, sokszor megtorpanásra késztető értelem keresés, megrökönyödés.
Egyszerű, mások által beléd ültetett kételyek, amit odabent szépen lassan hagysz elhatalmasodni , áthidalhatatlan szakadékokhoz vezethet.
...Nem kívánok többet hozzáfűzni.

találmány

...Hogyha sok csokit eszem, akkor tele lesz a szervezetem cukorral. Meg ugye endorfin is jön, ami állítólag jó, mert boldogság hormon termelő, amitől boldog leszel, és akkor azok a kisgyermekek akiknek nincs foga a sok csokikától, akkor ők nem foglalkoznak ilyennel, mert hiszen boldogok.
És a csoki nem is fontos, de leképezem, és mondjuk eszem sok agyat, okos agyat persze, mint Hannibál pl. és akkor én okos leszek, mert ez így működik.
És ebből az is kitűnik, hogy eddig még nem ettem agyat, mert ilyet írok, és nem okos dolog ilyet írni, de én ezt nem tudhatom igazán, mert az aggyal együtt jár az okosság, az okossággal meg a tudás, és én nem vagyok ezért ezt nem tudhattam, mert elvből nem.
De biztos arra figyelni kell hogy minőségi legyen, például, ne olyat egyek, amiben az irigység van meghatározó helyen, mert akkor irigy leszek. Bár ha meg akarom enni más agyát, akkor biztos irigy vagyok a másik tudására, talán, vagy irigységére, ami már ugye így is túlteng az én enyémben, azért mert a másikét kérem, pedig nem is a másikét, csak éppen azt, ami nekem előnyös,illetve a másikét de nem okkal, nem azért, mert tőle sajnálom, csak kell, mert bennem jobb helye lesz,  csak honnan tudhatnám, hogy melyik az előnyös, amikor nincs mivel tovább gondolnom.
Lehet hogy akkor nem fogok agyat enni, mert nem tudom kiválasztani, hogy melyiket, és inkább eszek csokit, és boldog leszek, mert azt például hallottam már: hogy boldogok a lelki szegények, mert övég a mennyek országa, de ezt sem tudom biztosan, mondom hallottam.
Ez egy ilyen születés csodája de szerintem ez így van, hogyha valami kell, akkor meg kell enni, és akkor benned lesz, mint például....