félek

ez van

1 perc. Körülbelül. Ennyi időt vesz igénybe. Pont míg visszaemlékszem. Lehetséges ez? Lesz-e ennek még böjtje, vagy az agyam tényleg ennyi időt szánt erre? És a szivem? Az is tán? Érdekes...
Pedig nem is tudom (jaj dehogy nem, magadnak nem hazudsz) hogy mikor adtam hangot azon érzésemnek, hogy: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA.
Valószínűleg, ha nagyon mélyre nézek, akkor -kizárólag magamnak- bevallhatom, hogy van, ami tényleg nem múlik el soha. Csak már nem tudsz vele mit kezdeni.
Zárójelben: sajnos. Nem zárójelben: vagy nem sajnos.
Ismét valószínűleg; ez az egyik dolog a mi kis társadalmunkban, amit soha-soha nem fogok megérteni, és soha-soha nem fogok vele megbarátkozni, maximum ezzel kelni és feküdni. Hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy adott életszituációban érzéketlennek tituláljuk magunkat, és TOVÁBB LÉPÜNK?!
Vajon hány tovább lépést bírunk ki?
Vajon hány ember gondolja most éppen azt, hogy róla írok? És vajon hány embert érdekel ez már a múltból? Úgy gondolnám, hogy egyet sem igazán. Ezért találták ki a múlt szót. Vagy esetleg úgy gondolnám, ami még inkább szomorú, hogy a fent leírtak pontosan ugyanúgy lejátszódnak azokban akikre én itt gondolok, sőt tovább megyek hatványozottan mindenkire vonatkoznak. Hiszen mindenkinek van valaki, akit felidéz és pontosan ezeket a szavakat használja: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA....
Gyávák vagyunk? Bénák vagyunk? Türelmetlenek? Nem is szerettünk igazán? Túlságosan szerettünk?Komolyan azt hisszük, hogy minden csak nekünk fáj? Mi van velünk? ...Ezt tudják az emberek? ....
Igen. Én ezt már mind.
Szóval, aki ilyet nem érez, annak gratulálok. Vagy még kisgyerek, vagy egy igazi erős szerencse madár. Aki ellenben mégis, annak nagy ölelés.

ezt a láma tuti tudja a dalai

Egy eléggé fontos dolog indította el az agyamat a minap. Szerintem lényegtelen hogy egy kissé illuminált állapotban olvasott könyv egy része volt az.
Vajon mi is az egyén igazi vágya? Nézzük csak kicsiben. Vajon igazán őszintén mi is az amit Én szeretnék? Talán nem csak azért szeretném azt amit állítólag szeretnék, mert ezt diktálja belém a társadalmi gépezet és én mint a csorda egy tagja engedelmesen követem? Vagy nem csak azért ragaszkodom egy adott vagy akár több adott célhoz, mert azt elérhetőnek tartom?
Akkor van számomra egy jó hír. Este van. Pont nincs dolgod. Tessék kitalálni, hogy az az élet lista az a hajszoló ego listája, vagy az a Jucus lista.  Nincs más teendő, csak kikapcsolni a rizikó faktort. Plusz elfelejteni hogy bármitől inába szállhat a bátorságod. És még egy kis önbizalom és egy csipet önismeret is tökéletesen megfelel a feladathoz.
 u.i.1: az inába az tényleg egy létező szó???? rettentően banális.
u.i.2: ma csak egy citromos sört ittam, úgyhogy még nem kell AA tagnak lennem, mielőtt megijednék hogy lassan írni és olvasni is csak bizonyos élethelyzetek után kezdek neki.

tanuló pénz

Az emberek és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, az embereim és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, azok akik nem az embereim és a bizalom köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Én, és egyik emberem és a másik emberem és a harmadik emberem és a negyedik emberem és a bizalom jó barátságban vannak.
Én és a többi csúnya szavakkal illetett ember és a bizalom nem is lesznek barátságban sose sem.

na tessék

Ha két évvel ezelőtt nem veszem fel a kapcsolatot Evelinnel, aki nem pont akkor költözött volna haza Hollandiából, és pont akkor nem kezdtem volna gőz erővel angolozni, és rá két évre nyelvvizsgázni, és sikerült volna pár hónapja a teljes vizsga, és ha a záróvizsgán valóban jól teljesítek, és nem távolodik el az msc, ami már akkor nem nyerte el teljesen a tetszésemet, és ha a nyáron bármelyik interjú sikeres lett volna, és nem jöttem volna ki ismét germán földre, ahol nem éreztem volna azt hogy nekem most fel kell jönnöm fészbukra hogy beszélgessek, akkor most nem így szervezném a jövőmet, és nem válna valóra egy még viccnek felfogott álom.

Bárhogyan is lesz, ha sikerül tényleg ha nem, akkor is bizton állíthatom, hogy valóban minden okkal történik.

ámen.

Ja és a már annyiszor emlegetett közhely: Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül :)

 

3

Nagyon rég, illetve sosem éreztem magam ennyire agyatlannak. Aztán még nem gondoltam ilyen keveset magamról sosem. Még jó hogy mellé szégyen érzet is párosul.
Jó lesz megbarátkozni ezzel. Megbarátkozni a ténnyel és tovább lépni.
Egyértelműen nem világ vége.
Még ha most úgy is érzem.

ÖLLL
nem is írnék többet.
ÖLLL

Sajnos a legtermészetesebb amit most érzek. Sajnos örülök. Vagyis csak sajnos. ;(  ...... :) biztosan. nagyon .

Na kérem szépen őszintén szólva így 18:39 perckor egyedül érzem magam, és ez az érzés nem jó érzés. Kellemetlen szituáció. Biztos majd 18:40 kor jobb lesz

Rengeteg erősségem van. Három négy biztosan. Ebből egyet fel is tudok sorolni. Egymás után tudok jó kapcsolatba tenni szavakat hogy legyen forma is meg tartalom.
Örvendetes lenne ha most is ennél a drágalátos pontosan meg nem nevezett de szidott szakdolgozatnál is menne a szövegelés.
Hát ba***ameg.

kelj fel és járj

Egy baromira hosszú és nyilvánvalóan érdekfeszítő bejegyzést írtam volna a jelenlegi érzéseimről, az önakaratból, elvekből felépített döntés sorozat következményeiről, de úgy gondolom hogy bármely szó ami ezen okból elhagyná agyamat egy mára feleslegessé vált megnyilvánulás lenne. Néhol talán bántó és hiúságot nyalogató másoktól független de mások által meghatározott egyéni maszlag.
Úgyhogy rituálisan sírás két sorban, káromkodás háromban, mosoly egy sor, meghajlás magam felé másfél, öröm majd idővel egy egész bekezdés a többit meg majd meglátjuk.

érc?

Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy hogy rájöjjünk: amikor a körülmények arra kényszerítenek, hogy azt tegyük, amit kimondottan utálunk vagy amitől legjobban félünk, akkor ez minimum egy izgalmas fejlődés lehetősége.
És minekutána lehetőségek szélestárháza ide minden belefér. Utálni bármit lehet. Félni bármitől lehet. Bárkitől és bármikor.

vicc vagy lányom

Számolok. És az az eredmény hogy nagyjából úgy osztom be az időmet mintha valami pszichotikus elmebajjal küszködő egyén lennék, de minimum esőember.
Ezért is szólnék a pizzának a sütőben hogy eléggé gyorsan legyen kész négy perec alatt mert pontban 19.00 kor el kell kezdenem enni szigorúan csak egy szeletet, hogy aztán 19.30. kor kezdődjön a következő feladat végrehajtása. Én nem is tom mi a jobb. Amikor pizsamás sorozat függő voltam vagy ez a nagybetűs élet. Mindenesetre most még röhögök magamon.

balance

Nem írok mostanában mert nincs miről. Csak ezer meg ezer dolog van ami eszembe jut-elenyésző- de van más mód. Néha van jobb. Több is akár. Lényegtelen mi is az, vagy mondhatni nincs hozzá közöd, mert ez szuvenír. De most mégis egy valami:
A legfontosabb az, hogy ártani nem szabad.
Akkor hogyan mondjam el az érzéseimet anélkül, hogy a másikat ne tiporjam a föld alá?
És ami még ennél is fontosabb, hogyan érjek el valamit, ami számomra maga a nirvana de a másik számára meg egyenlő a pokollal? Legalább is annak egy eléggé hasonló változatával. 
Ha magamat nézem, az én drága lelkemet, félő hogy a bűntudat a végén felüti szörnyű fejé, aztán meg ki kell találnom mit kezdek vele. 
Szóval vagy hagyom hogy a bűntudat visszakergessen a nem kívánt helyre, vagy felülemelkedem és kitalálok egy helyes utat.
Mert hogy az őszinteség egy fontos építő köve egy ember fantasztikus személyiségéhez az rendben van, de a nem megfelelő mennyiségben beadagolt érzések, vélemények néha nagyobbat ütnek, mint a hazugság vagy az elhallgatás.
Na hát ezt oldd meg. S ha sikerült szóljál már.

a sörödre

Az élet nem egy egyoldalú dolog.
Ha állandóan tarkón basznak egy szívlapáttal, az mondjuk még az első egy két odabaszásnál okoz valamilyen fajta emóciót, hepöninget., katarzist de egy idő után -pláne ha az ember mazohista- csak a fájdalmat érzed s max annak örülsz.
Ez is csak bizonyos ellentétekkel működik. Ha előtte megsimogatják, és utána basszák tarkón... Na az úgy már erős. Úgy már van hatás. 
Szóval helyzetet kell teremteni, kevés az olyan szerencsétlen élet, ahol az ember  csak az egyik oldalt kapja.
Tessék fent is lent is.
Aztán meg sok sikert.

okos3

Gratulálok a szerencse tojásoknak. Nekik most viszont látásra.
Na és most, mindenki más, aki nem szerencse tojás, az figyeljen.
Kiemelkedő matektudásomnak köszönhetően és személyes tapasztalatok alapján kiszámoltam, hogy nagyjából a gyermekként töltött idő felét, de legjobb esetben is éveket kell arra szánni, hogy az otthon látott viselkedési normát, és a múltból hozott görcsösséget okozó habitust kiöljük a szürkeállományból.
Ebből az érdekes matematikai algoritmusból több minden is leszűrhető. Egyik ilyen például, hogy bármennyire is igyekszik a szülő, akármennyi könyvet is elolvasott, akárhány hozzáértő embertől kért segítséget a gyermek nevelésben, a felállás mindig ugyanaz, és az ebből fakadó áthidalhatatlan probléma -hogy a jelen generáció igyekszik felnevelni a gondolkodásban egyre inkább előre haladó jövő generációt- sosem fog megszűnni.
Nem is tudom hogy kinek nehezebb. Annak aki tanít, vagy annak aki tanulni próbál. Tehát ebből következő másik fontos momentum, felismerni, hogy amit éppen látunk, hallunk tapasztalunk, az számunkra követendő, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan negatív cselekedet, aminek csak és kizárólag az ellenkezőjét lehet megtenni.
Végeláthatatlanul sorolhatnám ebből a gondolat menetből fakadó észrevételeket, de nem teszem.
Csak remélhetem hogy sosem késő változtatni.
Hogy van remény.
Hogy sikerül elraktároznom minden élményt, és tapasztalatot. A pozitívat és a negatívakat is. Előbbit jó tanácsként, utóbbit intő jelként.
Előre is köszönöm szépen az okítást.

kettőezer+tizenegy

Nem is tudtam volna stílusosabb címet adni. És mint ilyen, fontos kihagyhatatlan gondolatok következnek.
Csak is akkor fogok megszólalni, hogyha lesz értelme annak amit mondok. Reménykedjünk hogy ezután a számat az agyam fogja irányítani. Bár eddig akkor ki tette? Jaj és tilos, ismétlem tilos, vagyis jó, ajánlott kerülni a csúnya szavakat, úgy mint: ***** ******* ******* és ezekhez hasonló, minden olyan szituációban ahol nem akarom hogy kocsisnak nézzenek. Kivételt képez az olyan helyzet amikor megkövetelendő, de ha már itt tartunk ajánlott elkerülni minden olyan helyzetet is ahol a káromkodás "megkövetelendő". Nagyon nehéz év vár rám, már látom.
Ja és diploma, hogy diplomata legyek, nyelvvizsga hogy legyen diploma hogy diplomata legyek.
Normális pozitív, endorfint termelő kapcsolatok ápolása, kiépítése, és minden olyan emberi viszony megszüntetése, ahol ezek a jót jelző szavak még csak fel sem merülnek. Ez a gondolat azért fontos, mert ez nagyon fontos és kész.
Lenne még egy blogra való kívánni való, ami bár legkevésbé megvalósítható, de azért vágynak nem utolsó. Kevésbé anyagias világban szeretnék élni.
Jó lenne többet mosolyogni, és többet szeretni.

Ne aggódj, 2011 a mi évünk lesz :)