ez van

1 perc. Körülbelül. Ennyi időt vesz igénybe. Pont míg visszaemlékszem. Lehetséges ez? Lesz-e ennek még böjtje, vagy az agyam tényleg ennyi időt szánt erre? És a szivem? Az is tán? Érdekes...
Pedig nem is tudom (jaj dehogy nem, magadnak nem hazudsz) hogy mikor adtam hangot azon érzésemnek, hogy: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA.
Valószínűleg, ha nagyon mélyre nézek, akkor -kizárólag magamnak- bevallhatom, hogy van, ami tényleg nem múlik el soha. Csak már nem tudsz vele mit kezdeni.
Zárójelben: sajnos. Nem zárójelben: vagy nem sajnos.
Ismét valószínűleg; ez az egyik dolog a mi kis társadalmunkban, amit soha-soha nem fogok megérteni, és soha-soha nem fogok vele megbarátkozni, maximum ezzel kelni és feküdni. Hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy adott életszituációban érzéketlennek tituláljuk magunkat, és TOVÁBB LÉPÜNK?!
Vajon hány tovább lépést bírunk ki?
Vajon hány ember gondolja most éppen azt, hogy róla írok? És vajon hány embert érdekel ez már a múltból? Úgy gondolnám, hogy egyet sem igazán. Ezért találták ki a múlt szót. Vagy esetleg úgy gondolnám, ami még inkább szomorú, hogy a fent leírtak pontosan ugyanúgy lejátszódnak azokban akikre én itt gondolok, sőt tovább megyek hatványozottan mindenkire vonatkoznak. Hiszen mindenkinek van valaki, akit felidéz és pontosan ezeket a szavakat használja: VAN, AMI NEM MÚLIK EL SOHA....
Gyávák vagyunk? Bénák vagyunk? Türelmetlenek? Nem is szerettünk igazán? Túlságosan szerettünk?Komolyan azt hisszük, hogy minden csak nekünk fáj? Mi van velünk? ...Ezt tudják az emberek? ....
Igen. Én ezt már mind.
Szóval, aki ilyet nem érez, annak gratulálok. Vagy még kisgyerek, vagy egy igazi erős szerencse madár. Aki ellenben mégis, annak nagy ölelés.

ezt a láma tuti tudja a dalai

Egy eléggé fontos dolog indította el az agyamat a minap. Szerintem lényegtelen hogy egy kissé illuminált állapotban olvasott könyv egy része volt az.
Vajon mi is az egyén igazi vágya? Nézzük csak kicsiben. Vajon igazán őszintén mi is az amit Én szeretnék? Talán nem csak azért szeretném azt amit állítólag szeretnék, mert ezt diktálja belém a társadalmi gépezet és én mint a csorda egy tagja engedelmesen követem? Vagy nem csak azért ragaszkodom egy adott vagy akár több adott célhoz, mert azt elérhetőnek tartom?
Akkor van számomra egy jó hír. Este van. Pont nincs dolgod. Tessék kitalálni, hogy az az élet lista az a hajszoló ego listája, vagy az a Jucus lista.  Nincs más teendő, csak kikapcsolni a rizikó faktort. Plusz elfelejteni hogy bármitől inába szállhat a bátorságod. És még egy kis önbizalom és egy csipet önismeret is tökéletesen megfelel a feladathoz.
 u.i.1: az inába az tényleg egy létező szó???? rettentően banális.
u.i.2: ma csak egy citromos sört ittam, úgyhogy még nem kell AA tagnak lennem, mielőtt megijednék hogy lassan írni és olvasni is csak bizonyos élethelyzetek után kezdek neki.