A tb számomnak egyébként egyre jobban kezdek örülni, mert irgalmatlan nagyra nőtt volna már a számlám, hogyha nem támogatnák a különböző vizsgálatokat, amikre mint egy nyugdíjas járok bőszen és serényen, egyre kevesebb kedvvel. De pipa pipa szép sorban, úgyhogy előre láthatólag május környékén már nem az lesz az első kontaktom egy idegen emberrel, hogy mutasd az irataid, me' megjárod.
Aztán ennyit az örömről, kell még mellé anyagi cucli, a cucli azt az igét tölti be itt, amelyik azért felelős, hogy cserébe anyagit kapjak. Teljesen érthető. Meg kell jó idő, még mindig, sok jó idő kell, ilyenkor már nagy a félelem, hogy ketté törik a lábujjam, a hideg miatt, az meg nem móka, bár igaz még sosem történt velem hasonló, de a képzelő erőm az nagy.
Azt hiszem, egyébként nem panaszkodhatom, hisz közepesen semmilyenség van, és fúú nem is érzitek mekkora szuggerálás, hogy előrébb végezzek pl, ösztöndíjilag mint sok másik emberke. Itt most bejön az a rég említett önzőségi faktor,de hogy őszinte legyek nem érdekel. Formál a világ, szép képére ily módon.
Sok sok csúnyát írhatnék még ezzel kapcsolatban, esetleg még jót is bármi másról, de nincsen kedvem, úgyhogy pont.
