ember embernek farkasa

Fogd a szart és préselj ki belőle egy kis pürét. Szórj rá kakaót.
Jó étvágyat.
JOBBAN ÉRZED MAGAD?
Ajánlom is.
Így kell csinálni. Csak ügyesen.
Az életnek valóban vannak ilyen területei. Például az őszinteség egy jó példa. Igen valóban a barátod páratlan. Nem egyáltalán nem irigykedem az új autódra. Ez az új haj jól áll tényleg. Sajnálom alkoholista csöves bácsi , adnék pénzt, de sajnos nincs nálam.
Van még sok pár ilyen példa a tarsolyomban.
A szeretet is akkor jó ha megfojtod a másikat. Amikor olyan zöld kis szörnyecskék ugrálgatnak a szemed előtt, ha a drága mással beszél. Ha már szerelmed van szerelmes vagy nem kell szabadság. A francnak. Egymásba kell olvadni.
Még egy for example bátorság, amikor nagy arc valóban, Popey is egy kemény fasza gyerek miután benyomta azt a doboz spenótot. Bárki életét megmentjük, mert fontos, aztán jön az autó és hoppá, véletlenül a másikat löktük az úttestre. Elnézést.
De mi túléltük.

Élni. Túl. Lényegként.
S minekutána nem mindegy a hogyan sem. Szórjunk rá még egy kis kakaót.
Kamu királyok vagyunk. Nekünk nagyon jó.

ün-ne-p

Ó! El is felejtettem mondani.Pedig fél óránként a fejembe sulykolták, kedves emberek-ezúton is köszönöm még egyszer, komolyan- sms.ekkel, meg szóban, átöleltek, emailen is, aztán hívnak. Amit ezen a napon szokás. Már évezredek vagy századok-mit tom én- óta. Azt a tipik mondatot ami a kellemessel, meg a boldoggal kezdődik. És kiver tőle a frász. Mert nem kezdődik itt ezzel semmi.
Küldjetek kitartást. Meg piszt; az jó,békességeset rendben. Én is viszont. Ha nem így tesztek még a hátra lévő három és fél órában, vagy jaj a két napban, akkor csak mosolyogva küldök egy re.t. Azért őszintén.
De részemről csak elégedjetek meg azzal, ami a legvalósabb mondat eme időszakban. Kitartást. A kötelező szeretethez sok erőt. A rokonokhoz nagy levegőt. A kajáláshoz óriás bendőt.
Meg lesz még a böjtje.
Mindenki magából rajt.

kész passz

Mondjuk legyen a neve Veronika. Veronika, aki a padon ül. Nem, ő nem az a fajta Coelhos lány, aki egyszer csak ott ülve ráébred az élet szükségszerűségére, arra a tényre hogy élni kell, élni muszáj sőt talán élni jó. Veronika csak Veronika. Aki ül. Egyszerűen. Órájára tekint. Délután kettő. Keresztbe vetett lábakkal, olvas. Egy említésre sem méltó könyvet. Bár nemis. Egy könyv mindíg említésre méltó, maximum gyenge. Úgyhogy ez a könyv tartalmát tekintve egy szerelmi könyv. Egy felnövést megcélzó könyv. Ezt a könyvet, emlékszik, Ő vette le otthon a polcról. Jókai mellett ült. És ő levette. És most Ő ül. És olvas. Belemerül. Nem is érzékeli a körülötte levőket. Jobb is. Nem kéne azzal szembesülni, hogy ő a külvilágba merül, emberek sokaságát kémleli s őt nem lesi senki. Mert Veronika egyszerű. Hisz ő csak egy padon ül. Mindezt még mindig. Hat órával késöbb. Egy negyed nap. Ennyi idő alatt mások világot váltanak meg, megint mások veszekszenek és kibékülnek, futnak egy jót, alszanak, pénzt keresnek, vacsorát főznek. Ennyi időt alatt emberek tucatjai ismerkednek, és beszélgetnek, S vele nem beszélgetett senki. Nem ismerkedett senki. Ennyi idő alatt a pad másik fele érintetlen maradt. Az önállóság, bocsánat ülőség mintaképe. Hisz Ő még ennek tudatában sincsen. Mert a betűkben és a fejében lévő főhős és szerelme számára a világ. Este tíz. Az utolsó bekezdés. És a vége felirat. Finoman ráhajtja a kemény hátlapot a történetre. Körbenéz. Megérkezik. Csak azt nem tudja hova. Nyolc óra alatt odabent több lett, idekint kevesebb. S tudja ez így megy. Mindíg mikor leül arra a piros padra. Vajon, most ez motoszkál benne, van-e ennek értelme. Örül az új főhősnek. Tudja ő elkiséri, ha majd feláll, buszra vár. Ő ott lesz. De a buszon mellé nem ülhet.
Veronika egyszerű. Egyedül ül a buszon is. Ő az a fajta ember, aki mosolyog, ha tolakodnak. Elfordítja fejét, ha civakodnak.  Vállal neki mennek az utcán. Megbékél. Mindenki azt hiszi árnyékként él.
Pedig ő az aki igazán él.
Csak ezt nem láthatod.

dártvéder?!

...Mert talán egy jó nagy adag szarság, félelem, felfordulás kell hozzá hogy felállj.
Átélni a rosszat, megtapasztalni a legnehezebbet. Egyszer, aztán újra. És ismét megint.
Tovább lépni, csak is.
Félelemből? Nem egyáltalán nem.
-Ha sötétet látsz, ott a rés, előbb vagy utóbb abból erős fény lesz. Ez kötelező hit.
Persze van egy verzió, a nem. Akkor meg elmúlik.
-Minél nagyobb pofon, annál nagyobb dicsőség. Ez evidencia.
Persze ha nem. Akkor majd begyógyul.
 -Egyszerűen túléled. TE túléled. Mert ÉN túléltem. És túlélem.
Persze hogy nincs de.

Nevetve felfogni. Vagy sírva közeledni.
Sehogy sem hiba. Mert felfogni és közlekedni...már maga...a megpróbáltatások sorozata.
És a győzelem mámora.
Na akkor ez így: az ERŐ szaga.

Ön és a másik.

SUM:
Narkisszosz egy gyönyörű fiú volt a görög mitológiában. Ékhó nimfa megcsodálta és beleszeretett. De Narkisszosz nem viszonozta a nimfa-félisten- szerelmét. Erre a főistenek megharagudtak,s azzal bűntették, hogy szeressen bele saját magába. Ettől kezdve Narkisszoszt megszállta a sóvárgás.Naphosszat üldögélt a tóparton, bámulva a vizet, és epekedett a tó tükréből visszatekintő ember után. Önmaga után.
Ez a fajta szeretet mindvégig beteljesületlen maradt. Narkisszosz bele is pusztult a reménytelenségbe. A mérges főistenek , a testét virággá változtatták
...Van is egy ilyen virágunk: a nárcisz.
...Van is egy ilyen leírásunk. Nevezetesen nárcizmus. Így hívjuk az önimádatot, azt a jelenséget, ha valaki örökké a saját szépségében gyönyörködik.

...A fiú belehalt az önimádatba. Ebbe az elérhetetlen érzésbe. Testileg-lelkileg megsemmisült.
...A XXI. század nem hordozza a görög mitológiából ismert hősöket. Sem istenek, sem félistenek nem veszik kézbe az irányítást, mert a ma élő ember ezt megoldja. S be ugyan nem valja de lelkileg önmagát elássa.

 ...Az egészséges embernek alapjában véve szeretni-e kell önmagát. De  van egy határ ami után már veszélyes!...

A többit vond le Te!
S közben vigyázz a tó tükrére!
Bár jobban teszed ha közben forogsz társaságod körébe.

objektumokból kérnék

Szeresd a melankolikus embereket! Várd a depressziós művészeket!
..Erre figyelünk oda. Erre kapjuk fel a fejünket.
Nekem le van szegve. Most.
Na ezért nem tudok mit is mondani mit is mit is.
Le van zsibbadva az agyam.
Ezért nem tudok létezni, hogy is hogy is hogy is.
Vicc és köz röhej tárgya és nem is igazán mert természetes folyamatnak mondható mert ha kell akkor kell nincs mit tenni, aztán meg az hogy megbánod az a normális ha nem bánnád meg akkor még a végén azt hinnéd hogy jót kértél. De csodák nincsenek. Izé azt mondják vannak. Csak azt mondják még, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni rá, mert akkor nem jön. Az majd csak úgy ha nem várod. De akkor meglep.
Mondjuk mint engem a hal ízű paradicsom. Az például egy csoda. Erre még én is lesek.
De egy paradicsom nem indít el agy tekervényeket.
Ez a bib.
Rá kell jönnöm mennyire érdekel a paradicsom. Hogy mennyire tudok róla beszélni. Arról hogy piros, az illatáról. meg arról, hogy az olaszoknak az tulajdonképpen desszert, nem alacsonyítják le, hogy tessék itt egy kis zsíros kenyér mellé meg paradicsom. NEM NEM. Külön álló objektum.
Ez kell ide. Sok sok külön álló objektum.

Ha nem jön külön, akkor a másik verzió, a már előbb említett bús meg komor. Akkor jön a szó csőstül.
lásd:
Az ember olyan anatómiailag össze rakott lény, akinek folyton mozgásban kel lennie, mert ha nem a teste elernyed.
Az ember olyan léleknek nevezett piros szív alakú dobogóval van megáldva ami egyébként a fejtetőbe megy bele, amitől mindig minden érzése változik.
Az ember olyan kitalált különálló objektum amiről vagy jó esetben akiről folyton lehet beszélni, mert ennek az objektumnak soha semmi nem jó.

Hát akkor most egy ember hiányzik jobban, vagy egy paradicsom?

BANÁN HÉJ!

. .... ...... ...... ..., ... ...... .., ... ...... ..... ...... ......., .... . .......... ........!!!
.. ........ ...... .... ...... ........, .... ....... .........!!!!
Tessék szívből. A felvett habitus, amitől meg vagy kímélve nyomdafesték, mert cenzúra van, de jáccál szerencsekereket, hátha kitalálod azt a két soros káromkodást, ami lassan három sorra fog redukálódni, s azáltal a lista is egyre csak nőni, akik valamilyen oknál fogva, tehetnek egy s más szívességet. Valamint egy hatalmas köszönet, és most már valódi óriás virágcsokor a hóhérnak, egyet a sorsnak, jó nagy bűzlőt, olyan igazit. Mélyre hatót, amitől fullad.
Na ilyen napok ezek.
Arról volt szó hogy 2009 JUCUS éve! Jó meg volt, vagy inkább lesz.Nem foglalok össze, gyűlik még, hehe!
Aztán addig is van a "már nem érdekel" meg amit tudok írni "hogy leszarom." és egyéb inycsiklandozó nyalánkságok.
Brühhü brühhü.
Már nevetés kínból. A nyomoron az a legjobb.
Ha ez nem változik, akkor is fog!
Jó, ez lesz a mottó. Mondjuk a hónap per második fele mottója.
ÉS a végére még biztos jár egy puszi is , így nektek, akik csináljátok a teszteket odafönt, hogy én ki töltsem idelent.
Kifogy a tollam! Bumburnyákok!

A hét asszonya

Már vagy egy hete és még mindig nem szóltam semmit.
Szánom bánom bűnömet.
Gyorsan neki is kezdek. Lassan ki is fejtek.
Egy pici Nemzeti Színház. Kellemes társaság. Félrenézett idő. Tolongás (jogosan) Első sor (ügyesen)  90 perc indul.
Alap koncepció. Tessék SzépRóza monológok, Parti Nagy Lajos már megalkotta. Kit is, Kit is?
Hát majd a nagybetűs SZÍNÉSZNŐ előadja. Egyedül. Olyan egyedül, mint a kisujjam. Hallod. Először még csak, mert az elmét indítja be, hogy lecsendesítse a közeget, felkeltse a már amúgy is pattanásig feszült figyelmet. És előjön. Nem telik bele két perc s törlöd a könnyed a nevetéstől. Aztán megint sötét és a hangok, Más ruha, változás, kis komolysággal, néhol 'ámerikai' akcentussal, rágót nyújtva, vodkát öntögetve, káromkodva.Fotózik, mesél, regél. Ja és van strucc. Nem homokba, betonba dugja a fejét, mert az fáj. Meg a strucc puszi, na az is fáj, a homlokra. Mert úgy koppan. Tudod, így ni...cupp. ill. kopp.
Mindezt egy térben. Egy színésznő. Másfél óra alatt hét szerepben. Valódi tudathasadás, és valódi tehetség.
Valóban nő. Villamos kalauz nő -Mé, van aki még villamos vezető nő se-, és sikeres üzlet asszony, vagy éppen bárzenész aki azt a zenét amit játszik a második albumán kiadja-bár első sincs. Aztán még kézimunkaelőrajzoló-akinek Gagarin van a párnájára hímezve-, és és és...Ő maga a színésznő.
Csákányi Eszter. -Aki talán a depresszióra túrós tésztát eszik.
Látod ahogy a végén eléd áll, hisz nem tehet mást, meghajol, s te tapsolsz, hisz te sem tehetsz mást, bár tennél.
Valahogy kikiáltanád arra a nagy messzeségbe, hogy itt vagy, és hogy ő is itt van. És az előbb még ők volt, aki most már egy, és most már tudod hogy ő mindig is ők marad, egy olyan ők aki csak ő, mert akkora egy nő, egy illető, aki  úgy betölt, teret, estét, hetet, hogy az meghökkentő.

"Parti Nagy kíváncsi, ki az a Csákányi. Csákányi kíváncsi ki az a SzépRóza. Kíváncsi-e valaki, mi az a széppróza? "

...Az ember kigondolja a poénokat, pedig legszivesebben beleordítaná a mikrofonba: hogy tessék mindenki leszállni. Addig nem indulok, amig mindneki le nem száll Van lába, menjen gyalog, jó idő van, nem ám  Budai hídfő meg a sunnyogás...

csukot szemmel...áá nem látni

Akkor mondom:
Bár drága nővérkém már úgy kezdené, hogy ne nézz nyugdíjas műsorokat!, de ezt a hangot most elcsendesítjük, és szembeszállunk.
Van egy műsor, tök8 melyik (záróra) és ott napról napra ül egy nő, egy hölgy...kinek hogy tetszik, nevezetesen Veiszer Alinda. Visszafogott, mélységesen egyszerű és a maga nemében páratlan, naprakész, széleskörben tájékozott, intelligens, s ami mindközül most a legfontosabb, tökéletes kérdező, remek figyelő.
Na ezt kéne tanítani.
Elődeink írtak erről megannyi könyvet, régebben nyelvtan órán felhívták rá a figyelmet, a szüleink intettek felé, barátainknak csak oldalba böknek érte, mi meg csak bambulunk.
Kommunikáció és FIGYELEM!

Nem kell nézni a nyugdíjas műsort-csak hogy vissza tegyem a volumét .
S felsorolás nélkül lehet mellőzni az előbbi praktikákat, nincs egy adott út.
Mert tulajdonképpen a hogyan az mindegy.
De ilyesztő nem de bár?
Hogy fogalmad sincs ki alszik az ágyacskádban.
Ki eszik a tányérkádból.
Ki ül melletted a padban.
vagy -egy kis 21. századi metaforát nesztek- Ki a fene van a messenger listádon.

Kire mondod hogy ismerős ha nem ismersz senkit?
Kire mondod hogy barát, ha nem ismer senki?

nem szabadból

Végre mai is valami amitől összetörik a tükör.
Szuper megállapítás 20:18 körül: Nem vagyok jó ember. Illetve, ahogy ki lettem javítva. Az ember nem jó. Én meg ember vagyok ezért nem vagyok jó.
Akkor egy szabály az életemben, amit nem kell betartani , mert nem kell.
Nem kell elfogadni, mert ilyet mindenki megtart belül a sötét bugyorban. Ki írod, aztán megéget. Buta buta.
Őszinte . És buta.
Ha én boldog vagyok akkor más is nyugodtan lehet boldog. Ellenben ha nem akkor aztán az a lényeg hogy nekem legyen a legszarabb másnak annyira nem kell. De boldog ne legyen semmiképp se mert akkor irigyére talál.És hogyha szarban van akkor is csak úgy lehet szarban, hogy mondjuk engem nem nagyon érint. Vagy esetleg érint, de úgy hogy ha menő akkor nekem szarabb, ha nem menő akkor neki.
Tulajdonképpen a lényeg annyi, hogy mindent magamhoz mérek, és még annyi hogy vannak kivételek akik nem tartoznak a baromságaimba bele.
Lehet Te pont bele tartozol, bár nem biztos. DE az ember a buszon. A váróban. A boltban. Az aluljáróban. Mind mind ide.
Ettől tartunk ott ahol. Gén hiba. Öröklött. Nemtom. Valaki változtasson.
De nekem már az is elég hogyha annyi van hogy jó.
Mert mint mondottam ha nekem jó, minden jó.
Ehhez tartsuk magunkat.
Pisz láv hepinesz!

izibe

Mindig meglepődök, hogyha a saját blogomra nem írok semmit , akkor nem változik semmi. Vajon hogy a matyiba lehet ez? Ki érti...
Közben meg valóban nem változik semmi. Negatív: Minden fos. Pozitiv: Minden nem fos.
Ezt az univerzumnak szójjá és ő majd hozza dolgot mostmár tényleg el kéne sajátítani. Ez lesz az új heppem. Bár izé. Hinni köll. Erősen. Ja mellőzzük a görcsölést.
Figyeld már. Le van írva. Amit leírtál nem szedi ki semmi. Nincs virtuálisrubber. Ja de . dilitnek hívják.
Tök mind1. Mert ha le, ha nem, van.
Ez a szívás ebben.
Meg az hogy eléd dobnak recepteket. Hogy így, na nesze. Te meg jó, így na nosza. Aztán asszed mindenből annyit tettél amennyit. Előírás. Aztán nem lesz olyan. Mégse nem.
Akkor valaki itt hazudik. Mert egyébként azt nem mondta senki az alján megjegyzésben, hogy nem is igy kell, csak érzésre.
Akkor meg? Na ne fárassz.
Rengeteg receptből így lesz füst. Mert bepipulok és rá szeretkezem a tűzre.
..Na magamtól ezt is. Már megint ...
Kösz a támpontot.

pfff

Az elmúlt időszaki eseményekről nem fogok beszélni. Meg tisztelem drága egyetememet azzal, hogy nem csorbítom állítólagos tündöklését az én mondhatni erős gunyoros megjegyzéseimtől.
A körém cseszett csoportról sem ejtek szót, annyit mondok hogy ZOO. Nem lehet egyszerűen emberként emberek között élni. Vagyis helyesbítek: Nem lehet emberként "emberek" között élni. Na igy már pöpec.
Elég az hozzá, hogy úgy indulok neki az ötödik vizsgaidőfucknak hogy csak az utolsó szótőre koncentrálok.
Kellemes két hónapot.

nesze neked négy óra

7.11 van még nagyjából 19 percem. Nem érdekel.
Ja és tegnap hatalmasat nevettem kacagtam elgondolkodtam tapsoltam majd meghatódtam Drága Csákányi Eszteren. Most már tény: Ő egy fenomén. Parti Nagy Lajos szintúgy.
7.12 inkább muse-sick. Ebből jövőhét kedd lesz. Hát végtére az ember tűrés határa is véges. Végesen véges. Én most a végesen-nél tartok.
7.14 nem kell drukkolni, nincs rá szükség. Erre mondják hogy az esélytelenek nyugalmával.
Szép napot. Ha túléltem a keddet jelzek. Vagy nem.
Mondanám hogy pisz. De olyan snassz lenne.

tükör a tükörben

Előre nem számolt segítség. Egy kategória. Véletlenek már pedig vannak.
Kiszámított fejben legyártott számító cselekvés. Adjon Isten fogadj Isten . Már csak fogadni kell. Megbocsájtható reakció. Kategória kettő.
Kérsz és megadatik. Önzetlen jó cselekedetek léteznek. Kis hányadban.Hármas számú.
Meg fogják a kezed. Csiszolnak rajtad. Van ok? Van számítás? Van türelmetlen fogadás? Nincs. Ezek a szeretet tökéletes példái. Páratlan. Kategóriába nem illő.

A sokszor emlegetett szimbiózisra, a jó jobbat szül elvre, ha Te a kisujjadat nyújtod Én a karomat adom képre ;emelem poharam! És persze kalapom.
igen
igen
igen
IGEN

Csatlós ihlette! Szép tőle.
( immár sokadjára)

kerge

Kedves Tiszteletre méltó felebarátaim, felnőtt emberek akik szoríjjátok a hurkot a nyakam körül,  hatalmas lábú élet aki kiteszi eléb a lábát és mindenki aki...
Azt nem is mesélem hogy mi vár rám, pláne azt ami egyáltalán nem is. A jelen helyzet meg nagyon érdekes komikus agresszív bármi más.
A hét 'jó' volt. Én kedden kezdem és csütörtökön zárom. A kihagyott pár nap az nem hét, az lebegő idő ami hasznosan telő. Bár nem igaz, de kit érdekel hogy hazudok. Zavar van. És?
Lényeg:
Gólyafos vagyok a levegőben. Halmaz állapotot tekintve, irányt és célt figyelve is.
 Ezek a betűk is ide most mi a fenének kerülnek?! Ahelyett hogy mérnöki tervet írnék. Vagy hát elkezdeném.
...Nem pipáljuk ki a szenvedő géneket. Mert nem.
Asszem kelekótya kis kakas vagyok. Azt se tudta mi van, mikor kijött a tojásból. Kutyát játszott. Kinevették. Macskát játszott. Elüldözték. Lóként lenézték. Kacsaként kirekesztették.Elveszett. Aztán egyszer csak ráérzett. Jött az a nevezetes napfelkelte és bimm. El kezdett kukorékolni. Nem mutatta neki senki. Csak megérezte.
Hátha nekem is jön az a napfelkelte. Csak ki kell várni.
Illetve azt az időt amíg a jelet megtalálom ki kell bekkeltni.
Hisz ezt már Márai bácsi is megmondta hogy ami elkezdődött annak vége is lesz, ha egyszer betelt az ideje, hát akkor éppen vége lesz. A feladat mindössze annyi, hogy túl kell élni. És ez a mindössze nem olyan emberfeletti mint képzelte az ember.
Hát igaz is.
A saját pályám körüli keringést majd le állítom. Beleugrom magába a pályába.
Keresem a módját és a miértjét.
Ja meg a hurkot leveszem, azért az úgy mégis csak kényelmetlen. Meg átugrom a lábakon.
Meg százas mosollyal virítok.
Me' megéri!!

...Na nézd már, megint milyen optimista vég lett ebből. Pedig de nem így indult.
 Mondom hogy zavar van.
S mondom hogy zavar.