kelj fel és járj

Egy baromira hosszú és nyilvánvalóan érdekfeszítő bejegyzést írtam volna a jelenlegi érzéseimről, az önakaratból, elvekből felépített döntés sorozat következményeiről, de úgy gondolom hogy bármely szó ami ezen okból elhagyná agyamat egy mára feleslegessé vált megnyilvánulás lenne. Néhol talán bántó és hiúságot nyalogató másoktól független de mások által meghatározott egyéni maszlag.
Úgyhogy rituálisan sírás két sorban, káromkodás háromban, mosoly egy sor, meghajlás magam felé másfél, öröm majd idővel egy egész bekezdés a többit meg majd meglátjuk.

érc?

Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy hogy rájöjjünk: amikor a körülmények arra kényszerítenek, hogy azt tegyük, amit kimondottan utálunk vagy amitől legjobban félünk, akkor ez minimum egy izgalmas fejlődés lehetősége.
És minekutána lehetőségek szélestárháza ide minden belefér. Utálni bármit lehet. Félni bármitől lehet. Bárkitől és bármikor.

vicc vagy lányom

Számolok. És az az eredmény hogy nagyjából úgy osztom be az időmet mintha valami pszichotikus elmebajjal küszködő egyén lennék, de minimum esőember.
Ezért is szólnék a pizzának a sütőben hogy eléggé gyorsan legyen kész négy perec alatt mert pontban 19.00 kor el kell kezdenem enni szigorúan csak egy szeletet, hogy aztán 19.30. kor kezdődjön a következő feladat végrehajtása. Én nem is tom mi a jobb. Amikor pizsamás sorozat függő voltam vagy ez a nagybetűs élet. Mindenesetre most még röhögök magamon.

balance

Nem írok mostanában mert nincs miről. Csak ezer meg ezer dolog van ami eszembe jut-elenyésző- de van más mód. Néha van jobb. Több is akár. Lényegtelen mi is az, vagy mondhatni nincs hozzá közöd, mert ez szuvenír. De most mégis egy valami:
A legfontosabb az, hogy ártani nem szabad.
Akkor hogyan mondjam el az érzéseimet anélkül, hogy a másikat ne tiporjam a föld alá?
És ami még ennél is fontosabb, hogyan érjek el valamit, ami számomra maga a nirvana de a másik számára meg egyenlő a pokollal? Legalább is annak egy eléggé hasonló változatával. 
Ha magamat nézem, az én drága lelkemet, félő hogy a bűntudat a végén felüti szörnyű fejé, aztán meg ki kell találnom mit kezdek vele. 
Szóval vagy hagyom hogy a bűntudat visszakergessen a nem kívánt helyre, vagy felülemelkedem és kitalálok egy helyes utat.
Mert hogy az őszinteség egy fontos építő köve egy ember fantasztikus személyiségéhez az rendben van, de a nem megfelelő mennyiségben beadagolt érzések, vélemények néha nagyobbat ütnek, mint a hazugság vagy az elhallgatás.
Na hát ezt oldd meg. S ha sikerült szóljál már.