...Erről még nem is. Akkor most majd talán. Nyammogjunk valamit, bizalomnak nevezik. Mi is ez már megint, egy olyan kifejezés aminek hinnénk vagy amiben reménykedünk? Épp most ezt érezzük? Beszélhetnék most jómagamról, hozhatnék fel pozitív negatív példát, de akár mások szubjektív figyelőjeként említhetném eme témát, egyszóval bárhogy tennék , egy igen erős pontra tapintanék.
Hozzávetőlegesen 6 751 643 600 +/- pár millió:) ember él ezen a földön, s biza megesik hogy ebből a hatalmas szinte kimondhatatlan számból csak egyetlen egyre lenne szükségünk. Milyen szép is ez. Mennyire tökéletes is lenne, hogyha ebből a páros számból mindenki kapna egyet akivel boldogan élne amíg..
De ez az életben nem így van . S szerintem ettől még szebb is lesz. De veszélyesebb is. Ez nem egy elszomorító topic , hanem realista barátom. A bizalom egy kemény dió. Legyél nyitott , de ne add ki magad teljesen. Száguldanak a különbözőbbnél különbözőbb események az agyam derengő részében, amik a bizalom megdőlését hivatottak mutatni, mégis miért van az hogy ha ezek a történések lepörögnek sosem azt a félt szánom aki elkövette azt a tettet amivel hozzájárult a fal ledőléséhez, hanem azt akivel történik. Azért mert az az ember nem teljes életet él; hanem egy olyat, amiben támaszkodik s ugrándozik, örülve annak hogy maradéktalanul bízhat s ezáltal hátradőlhet. Magadban bízz , magadra támaszkodj, s onnantól jöhet a másik is. De előbb vagy magad helyett sose.
Csakis több lábon, amiből kettő a tied.
Mentálisan küldöm ez most pár embernek akik eszembe jutottak, hátha kinyílik az aminek ki kell.
S ezúton is örülök azoknak akik már érzik mind a két lábukat.
Gyors eszmefuttatás. Gyors lezárás.
Üdv: Gyalog kakukk:)
