Ajjajj.
Azonolosulás a köbön. Szellemes kellemes jellemes.
Megint egy délután a sorok között. Valóban a szó szoros és átvitt értelmében.
Ibsen a Henrik tudta hogy ma őt fogom lencsevégre venni. S.-nek köszönhetően. Tehát céllal irány horány.
De aztán sort sorra s ilyenkor a szabályok. Rengeteg négy ennyit kapsz egy délutánra. Ennyit a több ezer közül. Rengeteg négyet válassz ki, amit hónod alá csapsz s elindulsz rejtett izgalommal hogy mit is választottál.
Ibsen így maradt legközelebbre. S helyette kettő ismeretlen ismerős. Egy aki bravúrozik, annak ellenére hogy efekív nem tudja mit jelentenek a szavak -elnézést tőled kedves Karfiáth - S valaki aki most azon mereng hős-e vagy jelentéktelen, megint ember bújik Joyce mögé. Mind e mellett jött két új. S olyan véletlenek sokasága amitől az államat még most is ragaszthatom vissza anatómiai helyére.
Azt várod hogy eggyé válj. TE és Ő. A történet a gondolat és azon keresztül a MINDEN. Sokszor illetve kivétel nélkül mindig megtörténik, amitől lesz a jól hangzó agy orgazmus, s lélek gyönyör. Most valami lüktetőbb. Most valami másabb.
Tegnap volt egy vágyam. Nevezetesen, kívántam valami olyat,( újra és ismét ) ami fejbe kólint, s azt mondom tőle. Basszus milyen igaz, eddig én erre miért nem gondoltam?
Na kérj és megadatik. Csaplárral távoztatik. Este Csatlósnak meséltetik. S Online kerestetik. Aztán találtatik.
És akkor az ijedtség. A meglepődöttség. A kacaj.
Milyen piciny apró világocska van itt erre felé.
Ráadásul üröm mentes öröm Olvasva semmit, örökké ..olyan mint az előttem kitaposott út.
Várva várt, váratlan.
Van Inspiráló.
Meg vannak Töredékek.
Meg így egybe, szembeötlő Inspiráló töredékek.
