2009. okt. 1.

Tavasz utcából Te vagy a cél

...Majd jön egy érzés belülről, hogy ez vagyok én. Jó, de mit fogok érezni?

Mindenki mást. Van aki leél egy egész életet enélkül az érzés nélkül. S biztos van aki nem egyszer úgy érzi újjá született.
Bárhogy is alakul, egy biztos. Hogy merőben megváltoztatja majd az addigi életedet. A hozzáállást magadhoz, világhoz, társadalomhoz.
Egyszerű hasonlattal élve, olyan ez, mint mikor a tömött buszról, beülhetsz a régen áhított autódba. Abba az autóba, aminek a képét már időtlen idők óta a far zsebedben hordod. Ott van a kulcsa a kezedben. Küzdöttél, tettél érte s meglett a munkád gyümölcse.
Azt érzed irányítasz. Van hatalmad. Vannak elveid , elvárásaid, szabályaid, s nagy szabadságod, választásod, lehetőséged. Minden egy nagy csokorban. Ezek után pedig jöhetnek az új szituációk, emberek, tudod már mi kell.
Ülsz egy általad csodált társaságban , s már nem jössz zavarba. Kinyílsz, társalogsz, érvelsz, nevetsz., ott vagy.
Tudod hogy jöhetnek az élmények mert meg birkózol vele. Van erőd.Van kedved.

Először talán meglepő, a hirtelen váltás de szép lassan élvezni kezded, azután már akarod,  nem engeded.
És ekkor tükörbe nézel s meglátod MAGAD. Elmosolyodsz és tovább indulsz.