Balra, le a sarokba, egyenesen felfelé párat, majd felül középen és szépen lefelé.
Naponta végig kell ezeket játszani összeszámlálhatatlanul sokszor, és mindig ugyanazzal az érzéssel. Majd látva az eredményt sokszor ugyanúgy távozni. Kurvára naiv. Szívbemarkoló. Felesleges. És nagyon nagyon vágyódó. Elvágyódó...
De mégis mi felé?
Te tudod, más is tudja, bár nem számít. De vajon ők tudják?
Normális viselkedés ez?
Mennyivel okosabb lenne leülni szépen törökülésbe. Olyan játékokat játszani amik önmagukban szépek. Egyszerű cselekvések.
Zenére táncolni. Sötétben szemet lehunyni. Viccen nevetni. Ha szomorú vagy sírni.
Reflexből élni.
Hát nem normális viselkedés ez.
Beszív a kollektív közösség és kifúj az elhagyott öntudat.
"....kábán vakon részegen futunk át az életen...."
