Végre mai is valami amitől összetörik a tükör.
Szuper megállapítás 20:18 körül: Nem vagyok jó ember. Illetve, ahogy ki lettem javítva. Az ember nem jó. Én meg ember vagyok ezért nem vagyok jó.
Akkor egy szabály az életemben, amit nem kell betartani , mert nem kell.
Nem kell elfogadni, mert ilyet mindenki megtart belül a sötét bugyorban. Ki írod, aztán megéget. Buta buta.
Őszinte . És buta.
Ha én boldog vagyok akkor más is nyugodtan lehet boldog. Ellenben ha nem akkor aztán az a lényeg hogy nekem legyen a legszarabb másnak annyira nem kell. De boldog ne legyen semmiképp se mert akkor irigyére talál.És hogyha szarban van akkor is csak úgy lehet szarban, hogy mondjuk engem nem nagyon érint. Vagy esetleg érint, de úgy hogy ha menő akkor nekem szarabb, ha nem menő akkor neki.
Tulajdonképpen a lényeg annyi, hogy mindent magamhoz mérek, és még annyi hogy vannak kivételek akik nem tartoznak a baromságaimba bele.
Lehet Te pont bele tartozol, bár nem biztos. DE az ember a buszon. A váróban. A boltban. Az aluljáróban. Mind mind ide.
Ettől tartunk ott ahol. Gén hiba. Öröklött. Nemtom. Valaki változtasson.
De nekem már az is elég hogyha annyi van hogy jó.
Mert mint mondottam ha nekem jó, minden jó.
Ehhez tartsuk magunkat.
Pisz láv hepinesz!
