természetesen

Önzetlen jó cselekedet már pedig nem létezik. Vagy mégis.
Alapvetően félbe lehet vágni, hajrá itt a balta tessék. Ketté is estem.
Egyik részem segít, azért mert támaszt akar nyújtani. Ledobom a kötelet ha kútban vagy, nem ugrom le hozzád , azt elfelejtheted, de minden tőlem telhetőt megteszek ha engeded hogy kihúzzalak onnan. Megfogom a kezed ha csúszik a jég. Nem mászom rá a fagyott vízre, nem kell együtt eltanyálnunk, de ha kell öngyújtóval melegítem fel hogy biztos talajt érj. Egyszóval bármit. Bármit Neked! Mert barát vagy! Mert jót akarok, mert boldogságot akarok Neked! Mert neked az jár! Vagy egyszerűen csak egy változást akaró ember vagy, aki jót kíván, s nálam van egy kanálnyi akkor adok. Sőt a kanalat is. Önzetlenül.
Annyira szép is ez, hogy most azt mondod JÓ EMBER vagyok.
De hoppá van egy másik rész.
Aki bármit megtesz, azért mert kérsz rá világ, de önzőségből teszem. Mert ebből tanulok. Leszűröm, hogy mit tettem, mit tudtam megtenni. Azért cselekszem, hogy utána Te is cselekedj értem, kedves! Átsegítelek az úttesten, ha Te közben megállítod a forgalmat. Kimentelek a tóból, ha cserébe megszárítod a ruháimat. Felépítem a sátrad, ha cserébe alhatok benne. Azért mert fontos vagyok magamnak. Mert a lehető legjobbat szeretném, mert tudom amit kívánok azt megérdemlem.
Mennyire önző is ez, annyira hogy most azt mondod EMBER vagyok.
...Azt mondasz amit akarsz. Annak látsz aminek akarsz. Egyetlen fontos dolog hogy tudd a balta melyik oldalán állsz. Halkan megsúgom ha kérdezed. De ha kérdezed, félve tedd.

Mire respektáltam? A mára.
Bevezettem a nagy hálát.
Hogy azt mondhassam LÉTEZIK.
Itt mozog...figyelj csak....a JÓ az orrod előtt!

Forma van. Nincs tartalom?!

Manapság már nem is csodálkozom azon hogy mindenki 'stílusos'. Olyan időket élünk, ahol a cipő, a nadrág a felső ruházat a mérvadó. A haj a smink, az ékszerek. A külcsíny. Szó se róla szemnek jól eső. Valóban jó látni igényes, pöpec, tip-top emberkéket szaladgálni erre-arra. Látszik a gondos megformálás. Az idő amit arra szánt reggel kicsi szentem, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Nem perceket, órákat töltött szekrény előtt hogy kiválassza az aznapi időjárásnak, kornak, hangulatnak megfelelő anyaghalmazt. S ugyanennyi időt a fürdőszobában, tükör előtt. Finomított, igazított, alkotott. Tisztaság fél egészség. Ruhát magára. Ó hajjal szöszmötölés. A festés; szempilla, szemhéj, alapozó, a szájfény a maszk gyártása kreatívan , hogy kitűnő legyen, hogy Ő KItűnő legyen. Aztán mikor elkészült, minden a helyén, gyorsan lakkot az egészre tetőtől talpig hogy egész nap olyan fess legyen mint kora reggel. Még táska magára a divatos újság, a könyvtáros ajánlata által olvasott könyv, vagy a gyors éttermekből jól ismert kávé útközben s bele a mókuskerékbe.
Tudom hogy megy ez, nekem is vannak hasonló kliséim. Fontos a kényelem. Szeretem én is jól érezni magam a bőrömben. Szeretem a szépen megmunkált látványt. Az igényességet. Az összhangot. Mindemellett, én szeretek még valamit, amit nem lehet márkákkal hangsúlyozni, vagy kenceficékkel eltakarni, csak rettentő nagy odafigyeléssel kezelni. Napról napra, óráról órára.
Ezt a 'valamit 'belbecsnek hívják.

...Erre mennyi időt szánsz?