Most felemelem a kezem,
-nézd arra láttam a lelked menni-
aludni ment de egy csomót keresett előtte.
De tényleg hidd el, még sokat gondol rád, sokat jelentesz neki,
és azt akarja mondani nem haragszik.

(Most újra kezdheted összerakni az egészet, ha még nem késő,
tényleg sajnálom, miért nem szóltál.)

befúj kiszív

Élek! Rettentően meglepő másrészről pedig, hogy mostanában félig tele a pohár. Máshogy nézek ezt azt. A máshogy az már azt is jelenti, hogy negyed dioptriával élesebben, ami mint egy fejbe kólintással egyenlő, hisz akár szomorú is lehetnék azáltal, hogy eszméltem "wow ez mind itt van? és én eddig nem is vettem észre? " de MONDOM nem vagyok. Emellett, már a hónap tizedik napján úgy éreztem magam a városban, mint egy tele lábas forró vízben, de háhá izzadni a pár héttel ezelőtti vacogás után maga a mámor.
Ja olvasok, Ja tanulok, Ja olyanok jutottak eszembe hogy ja, Ja temetek, Ja ások, Ja reménykedek, Ja várok, BÁR Ja azt nem annyira.
Így-e ez a sorrend. Vagy mi szösz.
Rettentően meglepő harmadrészről pedig valószínűleg most következne, és következik is...
Tulajdonképpen nem is tudok mást mondani, úgy ízig vérig jellemzően, hogy remélem Isten hozott, és remélem Viszont látásra.