2010. márc. 22.

holnap elött

Kétféle ember van: a penge meg a hal.
A halember az olyan, hogy csak tátog, úszik az árral, és csak van. A penge viszont nekimegy a dolgoknak, belehasít mindenbe, és az se érdekli, ha közben kicsorbul, mert legalább megpróbálta.
Na szóval, bármit csináltok pengék legyetek, ne halak.
Ez tulajdonképpen nem más, mint az örök hamleti dilemma sajátos megfogalmazása. Bár ennél valamivel árnyaltabb a kérdés. Mert nem mindig könnyű eldönteni, hogy lenni, vagy nem lenni. Vagyis tenni, vagy nem tenni. Nem mindig könnyű megmondani, hogy lépjünk , vagy inkább egy helyben maradjunk. Melyik célravezetőbb? Melyik megoldással ártunk, vagy használunk magunknak, és az ügyünknek? 

Szakadatlanul törekedj!
Talán ez az egyetlen amit tértől és időtől függetlenül mindig szem előtt tarthatsz. És ki tudja, akár még jól is elsülhet.
 

az állatkert a kerítésen kívül is folytatódik

Általában a kevés intelligenciával rendelkezők azt hiszik hogy mindent tudnak, sőt mindent jobban tudnak, amivel még nincs is olyan nagy probléma. A baj az, hogyha szentül hitt meggyőződésüknek hangot adnak, természetesen nagy elánnal, és megmásíthatatlanul. Ilyenkor jönnek a mély buta emberek és pajzsként használják az általuk kreált még nagyobb ellen szónoklatokat, és kész a háború. Nagy örvény, és magával ránthat.
Csakúgy mint mindenre, erre is van megoldás. Ha örvénybe keveredsz, hagyd hogy az aljára sodorjon, ott már szép lassan csendben óvatosan kiúszhatsz. A sok 'okos' meg brillirozzon tovább ahogy a gyomra bírja.

...Ne haragudj, hirtelen nem tudok jobb megoldást, ígérem gondolkozom, egyenlőre csak ennyire tellett. (=

2010. márc. 15.

jegyzettömb és két mappa

Szó, szavak ambivalens fa***m. Olyan izé elképzelések vannak idebent, hogy úgy véghez viszem, annyira fejetlenül és nem engedek káromkodásul határozottan, hogy majd megijedek magamtól. Még az is lehet hogy mindvégig  egy hatalmas nagy délibábot kergetek, és nem lesz belőle semmi, mert a rohadjak meg elszántság az szívből jövő, de az agyam ami felfogja ezt a világot, tudja nagyon jól, hogy a lehetetlen nem véletlenül egy létező szó, és ezért szívás a józan ész, mert ilyenekre hívja fel a figyelmet. Mindenesetre elértem már amit egyszer elszalasztottam, nem is egyszer, bár igaz fog összeszorítva, hát legyen úgy. Fogam van még elég, azon nem múlik. Szabad megjegyezni akkor legvégén, hogy azok a szavak, amik így felspanoltak -na de menő- azokat fogom még hallani, sőt azok most rajtként állnak a füzet elején, mint egy jelezve a lehetőséget. És azt, hogy akkor is és határozottan igen bmeg meg lesz ez. Hisz ha már csak három dolgot kívánhatnék aranyhalas játékot játszanék, akkor is benne lenne ez a vágyam a háromba, sőt két éve is menne volt, és jövőre is benne lesz, és úgy a mindig, csak ne csesszük el! De tudod mit? Nem fogjuk , és kész!
Azért annyit megtehetnél hogy legalább szorítasz értem, és a kívánságomért, és a halamért, és a rohadt elszántságomért, ennyit igazán.
Nagyon köszentyű!

2010. márc. 12.

ajtós

A legtöbb gond az ajtóval van.
Van úgy tudniillik , hogy addig nem nyílik ki egy ajtó, míg egy másik be nem zárul. Ha ezt figyelmen kívül hagyod, akkor rossz helyzetekbe keverheted magad, vagy nem érezheted az újdonság teljes varázsát.
Úgy hogy tessék kilincset ragadni. S az sem gond persze, ha sokszor zárunk. Mert amíg egyszerre csak egyre koncentrálunk, addig a lehetőségek széles tárháza biztosított.
Hát nem nagyszerű, és fantasztikus, és magával ragadó, és k***a nehéz?

világosság néked

AZ VAN HOGY ITT A TAVASZ, LESZAROM HOGY ESIK A HÓ, AZ CSAK EGY NAGY KAMU, JÖN ÉS KÉSZ, ÉS ILYENKOR MÁR NEM KELL SÖTÉT HÁTTÉR, NEM-NEM.

heti záró

Vannak világra szóló észrevételeim.
- Genetikailag vonzom az embereket, és zsigerből taszítom, vagy fordítva, de ami még izgalmasabb, hogy van amikor a kettő egy azon időben valósul meg.
-A luxus barátom mindennél többet ér, még ha csak egy hétig is élvezheted, hát nem tom nem tom.
-Más tollával ékeskedni ganéj dolog, főleg ha másokat is belekeverünk a saját szórakozásunkba.
-Ha valamit igazán akartál éveken keresztül aztán megvalósul, másnap azon kapod magad , hogy már el is múlt, és nem feltétlenül vagy beljebb.
-Ha magadról kell beszélni idegennek adott időn belül, rohadtul rájöhetsz, hogy amit csinálsz egy nagy nulla, vagy épp ellenkezőleg izgalom a köbön.
-És lezárásképen, halogatás király vagyok, fájdalmasan és veszélyesen nagyon.


2010. márc. 3.

megfoghatatlan

Természetföldrajzi értelmezésben az idő nem más mint mennyiségi és minőségi végtelenség, amit a megismételhetetlenség, a hossz és a visszafordíthatatlanság jellemez.
Adott definíció függvényében egyértelműen bizonyítható a határidő és köztem lévő sorozatos konfliktus.
Ajjaj!