AKKOR TÁNC! (:

TRANSZPARENS

Amikor a reményvesztett ember annyit ír, hogy nincs több poszt. Rendben, kiegyezem, abban hogy nem reményvesztett, de megtelt annyi szent. Tudom hogy árral szemben úszni nehéz, tudom hogy egy hatalmas teremben ahol mérhetetlen decibellel szól a zaj, ott megszólalni, semmiség, de mindezeket felvállalva menni mindig, elhivatottan, az megható. Ha hagyod hogy az ár mégis magával sodorjon, az ellenben szomorú. Sokszor várható, és idők kérdése felkiáltású, de attól még gyászos.
Épp ezért, személy szerint, mellszélességgel támogatom a folytatást!
Várom és vágyom a további kék madárra, jó zenére és vicces képre, mindenre, ami megfog, és utána ki is jön, mert kell, mert értelemért kiállt, és kultúrfaló, és intelligens, és egyedi, művészi is persze, és szeretem!
Ha la fin, akkor elfogadom, ha mégse akkor táncolok!
...nem hagyni a hülyékre, lécci lécci....hisz nem véletlenül lábaim karjaim szemeim miegymás, és no.1!
csak így: páz!

huzás innen, vagy másképpen: hogyan kell söpörni

Minekutána már valóban megszámlálhatatlanul sok napot és hetet töltöttem azzal hogy emiatt a falba vertem a fejem, változás.
ELV:  nagybetűvel betartandó, élet és élés szabály.
Minden egyes ember, vagy embernek látszó lény, aki képtelen a fejlődés kicsiny sugarát az életébe engedni, és emiatt egy ostoba cél, gondolat, és vágyak nélküli izévé aszalódik az rettentő sebesen húzzon el arra felé amerre mutatok, lássa meg azt az ajtót, ami az életemből kifelé vezet, és szépen gyalogoljon át rajta.
Akit eme ELV be nem betartásán kapok, és mégis előszeretettel tanyázik létem közelségében, én fogom kifele rugdosni, durván, és szitkozódni közben bársonyos hangon, rokonait és egyéb testrészeit felhozva, hogy tudja mit vétett amikor maga ellen és ellenem cselekedett!