két kar, szív

Az emberi szervezetben az idegingerület terjedési sebessége másodpercenként 126 méter.
Ami annyit tesz hogy nagyjából egy tized másodperc alatt érzed azt ami hat rád. Nem is olyan nehéz ez.
Hirtelen szívdobbanások sorozata feszült történés után. Na ez az izgalom. Ez a düh. Ez a meglepettség. Ez az ami árulkodik.
De miről árulkodik??
Arról, hogy amibe belepottyantál tetszik e vagy sem. Ezáltal menekülőre fognád, vagy maradnál.
Ordíts, vagy maradj csendben, hogyha annak több értelme van.
Én ritkán szeretem ezt az érzést. Én a nyugodtság megfontoltság híve vagyok. Ha valami megráz akkor történik ilyesmi. A torkomban a szívem.
Nem jó így találkozni emberrel.
Nem biztonságos.
Elbizonytalanító.
Általában a múlttal való találkozás ilyen. Belelátni a múltba és a jövőbe. Állsz középen s a két kar csak vonszolna magához.
Kérek szépen sok erőt a jelenben maradni.
Kérek szépen világ megváltó mozzanatot a múlt kiszakítására.
Kérek szépen reményt a jövőhöz.
Nagyon szépen köszönöm szépen.

jó estét nyár, jó estét szerelem

Lehajol megvakult cipőjére, beköti lógó madzagját, zokogni kezd.
Pedig szerettem az életet.

nosztalgia

Egy kapcsolatban élményeket, emlékeket gyűjtünk kicsi dobozokba. Apró papírok, mozi jegy , mi van még(?) ajándékok, levelek minden csipcsup izébizé.
..Ha egy kapcsolatnak vége miért tartjuk meg az emlékeket ha fontosak, és akkor az embert miért nem???
Csak elvesszük ami kell, és tova haladunk?
Időt töltünk, szeretünk, kapcsolódunk, aztán elválunk?
..Hová tűnik a szeretet?
.....????

a szomszédba is:)

Van egy világod, amiben élsz. Egy buborék, amiből nem mehetsz át csak úgy a másikba. Maximum kapcsolódhatsz. Ide gyűjtögetsz , hogy legyen télire, hogy ne vegetálj, hanem a szó szoros értelmében élj.
Furcsa is amikor nagyobb, másabb buborék közelít feléd. Ilyen nekem a nem választott közeli ismeretség, a munkahely, akár még a suliban is egy kis vagy éppen nagyobb közeg.
S ilyenkor elsőre ítélsz. Hogy ő ilyen kaszt, ő olyan , csak hogy könnyebb legyen. De aztán engeded ha nem vagy extrovertált, a hatásokat, hátha jönnek. Hátha az elsőre ítélés ismét megdől és olyat kapsz amit nem is gondoltál volna. Hányszor de hányszor történt már ehhez hasonló velem, a saját függönyöm miatt.
Lehet hogy sosem leszünk egy világ, hogy az elveink merőben különböznek, vagy az értékrendünk, de kaphatunk tőlük. Mert a nekünk "nem megfelelő" emberek is tudnak szeretni, ők is éreznek, sírnak nevetnek.
Önzetlen feltöltődés. Mosolyt adni, s kapni. Ismeretlen ember, felszínesnek vélt beszélgetés, a tipikus hogy vagy? mi újság? Örültem. A legjobbakat.....és még ezer apróság, megannyi sablon szöveg, ami ha őszinte bumerángként viselkedik; És az eddig értelmetlennek tűnt köszönés és társas lét értelmét nyeri. Ez kortól független. Ezt sem a társadalmi rang adja.
Ez belőled jön, onnan legbelülről, papírtól, ruhától, kocsitól, sminktől, egzisztenciától függetlenül.
..Elvégre is nem mindenkit választunk barátunknak, vagy éppen társnak. Nem is tudnánk.
Akkor meg?

zárójelben...mi si ez a nos?

Nekem kell a vélemény számokban, hogy gondolkodjak.
Nem váll veregetés, hogy király vagyok egyet értenek, aki egy követ fúj fel a kocsira:)
Morfondírozás, ha valami nem tetszik , vajon miért nem, gondoljam át, újra bukkanok, hibázok?!...

...Változásunkra apró szelek.

Akkor köszi.

csontváz, hús , bőr....lény

20 éves. 165 magas. valódi kis ember. A számokat értik az emberek, ugye kis herceg, a többit nagyritkán , kivétellel szerencsére. Tehát ez vagyok Én, számokban nem nagy , érzésekben kusza , tulajdonságokban összetett, bohókás, zizzent, mindig más , de jobbára kis önbizalmú, káosz homo sapiens.
Kapok hideget meleget, mert a társadalom szerves részeként ez elengedhetetlen, ezért bántanak, ezért ölelnek, kibeszélnek, bíznak, és eddig azt hittem talán észre vesznek.
Ez a hitem most megdőlt.
Látnak!!!! Nincs talán, esetleg, lehetséges. Tény van.
Ez is tán az öntudatra ébredés egy formája , de igen is fontos, az én lelkemnek számító mozzanat.
Úgy menni, hogy hologram vagy elszomorító, de a hirtelen felismerés hogy nem az vagy, hanem egy hülye, igenis kellesz, az hátborzongató. Megható.
Bármikor nyomot hagyhatsz észrevétlenül.
Gondolj csak bele, amit nem látunk nem biztos hogy nincs is ott.
Kiről is szólnak a gondolataid? na ezek a nyomok....
Bennem vannak mélyek, s most már tudom hogy én is hagyok mélyet.
Nem sorolok, mert névtelenség van, de annyi biztos, hogy Én érzem, és Te is érzed.

a sok a szám

...Erről még nem is. Akkor most majd talán. Nyammogjunk valamit, bizalomnak nevezik. Mi is ez már megint, egy olyan kifejezés aminek hinnénk vagy amiben reménykedünk? Épp most ezt érezzük? Beszélhetnék most jómagamról, hozhatnék fel pozitív negatív példát, de akár mások szubjektív figyelőjeként említhetném eme témát, egyszóval bárhogy tennék , egy igen erős pontra tapintanék.
Hozzávetőlegesen 6 751 643 600 +/- pár millió:) ember él ezen a földön, s biza megesik hogy ebből a hatalmas szinte kimondhatatlan számból csak egyetlen egyre lenne szükségünk. Milyen szép is ez. Mennyire tökéletes is lenne, hogyha ebből a páros számból mindenki kapna egyet akivel boldogan élne amíg..
De ez az életben nem így van . S szerintem ettől még szebb is lesz. De veszélyesebb is. Ez nem egy elszomorító topic , hanem realista barátom. A bizalom egy kemény dió. Legyél nyitott , de ne add ki magad teljesen. Száguldanak a különbözőbbnél különbözőbb események az agyam derengő részében, amik a bizalom megdőlését hivatottak mutatni, mégis miért van az hogy ha ezek a történések lepörögnek sosem azt a félt szánom aki elkövette azt a tettet amivel hozzájárult a fal ledőléséhez, hanem azt akivel történik. Azért mert az az ember nem teljes életet él; hanem egy olyat, amiben támaszkodik s ugrándozik, örülve annak hogy maradéktalanul bízhat s ezáltal hátradőlhet. Magadban bízz , magadra támaszkodj, s onnantól jöhet a másik is. De előbb vagy magad helyett sose.
Csakis több lábon, amiből kettő a tied.
Mentálisan küldöm ez most pár embernek akik eszembe jutottak, hátha kinyílik az aminek ki kell.
S ezúton is örülök azoknak akik már érzik mind a két lábukat.
Gyors eszmefuttatás. Gyors lezárás.
Üdv: Gyalog kakukk:)

Az önkifejezés önkielégítés

Elfogadni az elfogadhatatlant.
Megérteni a megérthetetlent.
A kisugárzás a kép. Ahogy a szem a lélek tükre.
Valóban hiúságról van szó, ha azt szeretnénk hogy tetszünk másoknak, vagy ez egy egyszerű emberi magatartás? Olyan világban élünk, ahol már az a norma ha másokhoz méred magad?
Nos nehéz. Ha zenével a füledben bandukolsz akkor igazán magad lehetsz, bár lehet hogy kizárod a külvilágot. Nem baj. Ha ez a külvilág a megmérettetés erejével párosul, akkor köszönöm nem kérek repetát. Ahhoz hogy kiegyensúlyozottnak mondjam magam, tudnom kell elhatárolni magam másoktól, és tudnom kell mi az amit képviselek, ha képviselek bármit is egyáltalán. Képviselni nem kell, maximum magadat. Tisztában lenni kell, mi több kötelező ha boldogulni akarsz. Ha ez meg van akkor kellemes csalódásokban lesz érzed, és elkerülöd azokat a benyomásokat, amelyek negatívan befolyásolnak, s akkor már nem érzed magad kevesebbnek ha az utcán végig mérnek, vagy ha éppen nem. Mindenkinek ideál, mindenkinek irigység, mindenkinek büszkeség. Az hogy milyen körben, milyen mértékben embere válogatja. Hát válogassa. Azért teheti, mert a társadalom szerves részeként vannak igényei, vannak elvárásai , aminek valaki megfelel s valaki nem. Nekem is lészen ilyetén "listám" amihez hű vagyok, és csavar, ettől vagyok hű magamhoz. Csak hidd el, hogy megérdemled azt amire vágysz, úgyhogy hiúság kizárva. Hisz azáltal hogy másoknak tetszem magamnak tetszem. A tyúk vagy a tojás esete. Teljesen mindegy. Van tyúk. Van tojás. Vagyok Én és van a személyem. Kiváltok szeretetet, ellenszenvet, közömbösséget,őrületet. Megosztok. Mert vagyok. Mert látnak.
Úgyhogy kisugárzás. Úgyhogy kép. Úgyhogy lélek.
Úgyhogy Judit

És akkor finishbe érkeztünk....

Vágás. Ragasztás. Emésztés. Relaxálás. Varasodás. Gyógyulás. Írás.
A péntektől lezajló események. Nem hatalmas mély eret érintő sérülés csak felületes, lüktető bibike.
Letelt a gyakorlat. Az utolsó nap a legmozgalmasabb, mert már rákészülsz, és mások is érzik, hogy utoljára csinálod végig azokat a dolgokat, amit addig nap, mint nap, mint nap. Ilyenkor az ember akaratlanul is pörget. Eseményeket. Magában. Hiszen ez korszak, 4 hét, rövid intervallum, de változást hoz, ha figyelsz. Én kaptam , mert résen voltam. Elköszönés körbe, hála ezrével, utolsó jó kívánságok, és szépen kisétálsz, lesétálsz, és érzed, hogy miután kilépsz a kapun, már erősödtek az úton a jelek, és megrémülsz, meghatódsz hogy ismét előre léptél, valami még hatalmasabb irányba, amit az emberek felnőttségnek neveznek.
Ritka számban menő riadt érzés, ilyenkor roppant kicsinek érzem magam. Nehéz elkezdeni is, de tudatosan végig csinálni, és elérni a célt borzongató. Mikor kiléptem el se hittem, és most már pár nap elteltével nincs is semmi gond, mert már belelendültem egy másik helyzetbe, illetve vissza zökkentem az életembe, de akkor ott, olyan volt mintha egy új világba csöppentem volna. Azt hiszem ez is a megélésnek egy módja, egy igen intenzív módja, ahogyan kéne a mindent tenni. Gondolnám ezt, ha nem érezném ha így élnék ennyire lüktetően rohamos idő alatt elfáradnék.
S lám lám megint egy felismerés. Nem kell mindig a maximum, mert akkor nincs idő feltöltődésre. Érezni kell mikor kell igazán belevetni magam ezerrel a helyzetekbe, és mikor kell csak szimplán rákészülni.
Na tessék; Jucuska egy megfontolt egyén szerepében tisztelgő , folyton újratöltődő elem.

fejett felett a kérdőjelet

Őszinte vagy, vagy csak nagyon jól álcázod?
Legyél boldog, vagy pusztulj el ott, ahol vagy?
Csak a saját dolgaid fontosak, vagy irigykedsz mint a fene?
..álszent vagy, vagy akkor vagy egyáltalán valami? .....
Fekete vagy fehér, oh ez a két véglet létezik, nincsen egészséges közép út, nagyjából fél perc alatt rájössz akkor hogy te melyik árnyalatba is tartozol. Hát Én nem vagyok árnyalat, igen is szeretem a langyos kajákat is, és rengeteg más szín áll még hozzám közel. Valóban őszintének érzem magam, igen is szoktam kicsattannia boldogságtól , aztán meg a másik pill.ban leesni egy jó nagy kupacba. ....Egy neves pszichológus : Feldmár András ragadta meg jól a dolgokat, -holott én nagyon nem vagyok a lélek búvárok híve-, hogy minden ott dől el, te mit szégyellsz s mit nem.
Úgyhogy akár lehetek rossz ember is, ami azért nem vagyok.( tessék erről van szó, nem fényezek csak tisztában vagyok magammal) és lehetek irigy is, önző is, de lehetek odaadó, és önzetlen is. Bármi ami melléknév vagy jelző csak eszembe jut és érzem az vagyok, ha vállalom.
S hogy honnan jutott ez eszembe már megint? Na akkor elárulom, most az egyszer; a következő mondatból, amit előbb Jancsival megosztottam: "Szívből kívánom hogy legyen nagyon boldog! "S van még egy hozzáfűzni valóm, nem gondoltam teljesen komolyan.....
Most akkor menjek el gyónni?

út menti kitérő

Nem is látsz bele mások fejébe. Nem is érted ki mit, miért, mikor, hogyan, merre, minek csinál.
Mert mindegy. Csak teszi. Vannak intuitív emberek, hű bele Balázs módjára cselekvők, akik egyszer megtalálnak, csak úgy.
Már mondtam az előzőekben, hogy én nagyon sok mindent nem tudok még, ha kapcsolatokról s érzésekről van szó, s ezen álláspontomat még mindig fenn tartom, de azért még hozzá toldok egy gondolatot: kapcsolatok és az ő intenzitásuk. Ebben már van haladj az árral felfogás, ami hozzásegít és átsegít. Könnyedén, amitől tényleg könnyű lesz. Ettől aztán nem próbálsz meg magyarázatot találni, sőt egyáltalán keresni sem keresel semmi okot . Megérted , elfogadod , hogy kinek mire van szüksége s megpróbálsz harmóniában haladni azok mellett akiket valóban szeretnél hogy melletted legyenek, másokkal meg csak ha periférián találkoztok, ugye az út mentén, akkor megállsz elidőzöl, majd tova haladsz.Ezek a megállók ettől nem lesznek kevésbé fontosak, vagy felslegesek, mindössze annyi, hogy más nexusban helyezkednek el. Sajnos nem mindig sikerült befolyásolni hogy ki álljon az út szélén, s ki haladjon mellettem. Most tisztán látás van, és ebből kifolyólag kedves kérés is;
Telepatikusan üzennék, hogy nem kell értetlen fölösleges útmenti megállókat beiktatni a haladásba, kitekinteni meg végképp nem.
Láss tisztán. hagyd hogy mások tisztán lássanak. A rejtélyesség sokszor értetlenséget szül.
..S ez már megint egy felfoghatatlannak tűnő topic. Pedig nem. Személyiségi jogokat nem sértő , akinek nem inge ne vegye magára gondolat halmaz....aminek még nincs vége..

mindennek van határa, hát ennek nincs

..és ez megnyugtató. Mi több felvidító, illetve nagyjából egy metrónyi ember közül kettő azaz kettő embernek igazán szép pillanat. A történet egy néniről és egy kislányról szól, még mielőtt azt hinnéd hogy ez a Piroska lesz, szólok aa!! Hogy is lenne az, ebben nincs farkas, és Én sem voltam pirosban, nem volt nálam se kalács se bor, ezt egy kicsit sajnálom, na de ne kanyarodjunk el vessük bele magunkat.
Az egész napos ülő munka után az ember lányának jól esik egy kicsit leülni a metrón:) úgyhogy így tettem én is hazafelé, s elbóbiskoltam. Csak úgy haladtak el a felszálló helyek abban a fekete lyukban, amikor is az egyik alagútbeli megállónál, nevezzük nevén a gyereket: Blaha Lujza:) annak is a terénél felszállt egy idős hölgy . Nekem reflex szerűen kinyílt a szemem, és kiegyenesedett a lábam felfelé, ezzel jelezvén azon szándékomat, hogy ülő hellyel kínálom; az Én ülő helyemmel, amit ő szívélyesen megköszönt, elfogadott és lecsücsent. Gondoltam ez- fényezés nélkül- szép gesztus, hisz őszinte kedvességgel bonyolítottuk le a helycserét, s ily módon csöppnyi mosollyal a lelkemben utaztam tovább, mondjuk inkább hogy utaztunk tovább a fekete lyukban. Az események innentől követik egymást, a fények elhaladtak szép sorban, ahogy a föld alatt annak illik, amíg egyszer csak fordulatot vettek az események; a néni felállt, és célirányosan megközelítette az ajtót, azt ahol én álltam, és mikor megállt a metró kiszállt. S ebben még nincsen semmi tetőpont, de abban már annál inkább, ahogy ezt a cselekvést véghez vitte. Sorrendben: előbb egy kedves mosoly felém, melyet viszonoztam, majd ajtó kinyílik, ő elindul, és karomat megsimít, olyan érzéssel mintha a világ összes háláját ebbe a simogatásba vetette volna... Elképesztő érzés volt. Mindaddig úgy gondoltam, amit Én tettem az volt kedves, abban volt benne minden őszinteség, de tévedtem, mert ezt a tettet, egy még balgább mozzanat űberelt.
...Ennyibe telik egy szép nap, egy jó érzés.
Kellemes utat kedves idős hölgy!

egy helyben vágtató faló

Most már biztosan állíthatom, hogy kedves drága testvérkém okozza a holnaputánt. Ahová ő megy , ott esik az eső, még a kánikulát is elűzi, tehát ő az ok:) Az okozat pedig ettől az időtől, vagy attól , hogy már negyedik hete ülök itt a főv. önk.ban s már nem bírom az ülést, tiszta nyomott vagyok. Megértettem az élő halott kifejezést. Hihetetlen. Olyan érzés mintha minden megállt volna, bár az idő ha azt vesszük valóban, mert már vagy egy órája néztem rá s még mindig csak 10 perc telt el. Nem is jó az, hogyha folyton az órát lesi az ember, mert attól nem jut előrébb. Ma tudatos voltam, mintha megéreztem volna, reggel nem vettem fel a karomra az idő mutatót.:)..na még ha felvettem volna, teljes káosz. Amúgy is, miért kell mindent időhöz kötni? Elvileg reggel 8-tól fél 5-ig van a munka idő. Minek? Most itt ülök 8 órát, mert ugye gyors fej számolás után annyi jön ki, és mégsem teszek le az asztalra semmi olyat, amitől tátva maradna a saját és az állam szája. Rendben még ez a hét és befejeztük, megkapjuk az érte járó milliókat, megköszönjük a részvételt és kisétálunk, át egy másik dolgozó helyre, majd szép lassan csak tovább haladok, s nem leszek nagyokat nyerítő faló:)
Tanulság: nem kell szimbiózisban élni az időjárással! Ja s ha már itt tartunk az idővel sem, csak ússzunk az árral. Most de lennék hippi:)..ÓHair...

melyiket is melyiket is hmhm

Az ember hülye. Ugye van pillanat megélés, vannak elraktározott élmények, amik általában ha satu vagy csak utólag válnak széppé, csak sajnos egyúttal antagonisztikussá is , és vannak a várakozással teli percek. Fúj fúj fúj . Most akkor türelmes vagyok vagy sem??????? Legyen az a megoldás hogy helyzet válogatja. például ha egészségügyi várakozásról van szó ( értsd: kórház, orvos, műtét, fogfájás) tökéletesen higgadt s türelmes vagyok, kenyérre lehet kenni, de lelki dolgokban, eseményekben ááá. Na itt a bibi. Mert erre meg hiába vársz, majd jön ha itt az ideje. Jól van basszus nincs idő, én akarom akkor jöjjön. Az ellenben legyen titok hogy mire is ill. mikre is várok köröm rágva dühösen , aztán megértve hátradőlve pár percig, aztán világból kiszaladva. ....szolgálati közlemény: hagyd abba!! lassulj le, kérj s megadatik, aztán meg várjál már, hát nem hajt a tatár!!- ezt a kijelentést sosem értettem, de ami úgy van az úgy van s kész.

a múlt nem bunkó, hanem kultúra

Csavarodik... Minden okkal történik, figyelj a jelekre, tanulj a történésekből, bárhol bármikor bármi megváltozhat... Nem semmi. Múlt héten azt sem tudtam mi ez, s kaptam kedves szelet, ami elindított, azután én adtam szelet, és más indított egyet. Ezt hívják láncreakciónak, s ha még nem lenne elég, olyan blog olvasója lettem ezáltal, ill. blogok olvasója, amitől kapok, csak úgy, mert figyelmemet szentelem az ő életkéjükre, és itt jön a fontos momentum, figyelmet szentelek a MÚLT egyes darabkáira; és hoppácska, Nekem is van múltam, ami miatt ülök én épp itt pont most. S mily furcsa , ha azt mondom, hogy amiben most ülök , az tudatos, még ha nem is tökéletes. Jó, hogy itt most nem az a mondat jön, hogy lám-lám körülnézek s minden amihez most közöm van arra én nem is számítottam, csak is és kizárólag a körülmények áldozata vagyok. A francokat. Bár nem is olyan rég még eme hitbe ringattam magam, hiszen ha nem tetszik amiben vagy, tuti hogy nem a te hibád. Hadd szomorítsam el mind azokat, akik ezt hiszik, amit én akkor hittem, bizony is barátocskám, magadnak kevered a sz**t, és magadnak alakítod a jót....Hogy is van ez? Hát pont úgy. Akkor ha kapok hideget és meleget , azt azért kapom mert azt akartam? Valójában leegyszerűsítve igen. Amiben épp az a pláne, hogy nem kell amiatt szomorkodnom, hogy kapok az arcomba finomakat, mert akkor arra van szükségem. Gondolkoztam Én már azon is, hogy jó lenne-e visszafordítani az idő kerekét, egyes eseteket meg nem történté tenni, tényleg mi lett volna ha mondjuk az általános iskolát nem második nekifutásra kezdem, ha nem abba közép suliba kerülök, amibe kerültem, ha másik egyetemre vettek volna fel, ha amikor az út elágazott én jobbra fordultam volna , ahelyett hogy balra mentem....Azt hiszem minden más lenne, valóban. Nem lettek volna kisebbségi komplexusaim, nem tanultam volna meg hogyan is kell valóban egyedül lenni, a világgal s magaddal jó kapcsolatot kialakítani, ugyanakkor ált. suli végén nem csúsztam volna egy nagyot lefelé, hogy onnan sikerüljön feltápászkodnom, természetesen nem egyedül, nem dobtak volna be egy olyan szobába , ahol tele felnőtt emberekkel , csak arra várnak melyik pill.ban omlok össze s ezáltal nem tudtam volna hogy milyen is hirtelen felnőni , s átgondolva célokat találni, aztán újra mindent előröl kezdeni, s végül itt ülni . Nyílván "jobbra" máshogy lenne, és milyen furcsa, hogy nem szeretném, hisz erről szól a megbékélni önmagaddal, hogy elégedett vagy, és nem adod fel mégha nagy is rá a kísértés.... na ennyit a rébuszokról:) és ennyit a háláról, és az út negyedéről...

most mi van?

Mivel is töltsem az időmet, ha egyszer mosogatni kell? hát elolvasom mi van a mosogató szer hátuljára írva, mert milyen jó is az:) A következőket olvastam a minap: "ha szembe kerül, bő vízzel öblítsük ki"...kérdem én mi a fenének? hogy habozzon szegény ember szeme? mire jó az??...na ezért tartunk ott ahol, mert a tűzre olajat önünk..tiszta röhej:D...de azért kösz a tanácsot, biztos alkalmazom ha baj adódik:)

.."ha nem lenne gond a csend barátok volnának"...

A legegyszerűbb az hogyha rajzolsz magadnak embereket, anyut, aput, barátot, barát nőt, havert, ismerőst. A francokat. Figyelj oda basszus. Mit tudom én milyen az összes közeledési forma. Milyen az összes érzés, főleg hogyha kapcsolat elején jársz , mi az amit kihoz belőled a másik. Ezekből is látszik hogy sokat nem tudok én még a kapcsolatokról, de azt tudom hogy tiszteld a másikat, mert visszaüt. A figyelem semmibe nem kerül. Maximum kapsz sok jót. Ha meg nem, nem jött össze , nem tetszik amit tapasztaltál , húzz tovább. Rövid az élet, nem kellenek a fölösleges körök, ez fekete vagy fehér, nem kell kutya-macska kapcsolat. Ellenben ha érzed amit kell, igyekezz megtartani, mert tudod hogy szükséged van rá , az kell és kész. Ez felhívás!:) Szaladok is listát írni pro-kontra:) illetve szaladnék, ha nem érezné pici lelkem ki nem szabadul:)

"Az ember úgy gondolná, ha egyszer együtt pisilt valakivel, akkor valahogy csak kapcsolatban kellene maradnia vele."

S milyen igaz, figyelj oda kivel pisilsz:)

Inga

Tökéletes korban élek. Lehetőség nyílik tapasztalni, bátran bármit véghez vinni amit elterveztem, hatásokat kapi és adni, fejlődni, és itt a kulcs a fejlődés szóban rejlik, hisz az ami a legfontosabb mind közül, épp ezért vagyok hálás minden megtett lépésért. A negatív és a pozitív is segít, persze, de mélységesen felháborít a visszahúzás. Nehéz összhangot teremteni, ha még a lehető legjobban igyekszel is, bármikor jöhet bárki, aki pofon vág, mert magával nem elégedett, akkor miért is hagyná hogy bárki más az legyen saját magával. Hát ezúton s innen üzenem neki hogy tehet egy szívességet, és egyúttal üzennék magamnak is, hogy ne hagyjam a bántó célzásokat célba érni, és higgyek magamban, hogy jó felé haladok, mindenki más meg aki "pöcsösködik" az meg egy helikopter:)

életünk pillérei

Vannak az életben meghatározó pillanatok, amikor tudjuk hogy valami fontos történik éppen, aminek hatására már semmi nem lesz olyan mint eddig volt. Ilyen egy új munka hely, ugye -ugye a nyári gyakorlatos szárny próbálgatás, vagy az ha közelebb kerülünk valakihez, de vannak banálisabb dolgok is, mint mikor vége volt a Jóbarátoknak , sírás volt , aztán letöltés netről, azóta a befejező részen kívül mindegyiket éjt nappallá téve, vagy mint ez a mostani, mikor egy új Limeos milka tekercset eszem csoki bevonattal. Hát igen ezért érdemes élni:) , ezt az ízt, álom.köszönöm.
Legyen meghatározó pillanat, éld át, és írj az osztrákoknak hogy hozzák ide az új termékeket.
Nagyjából három év múlva tuti magyar honban is lehet kapni ezt a sütit., csak kérj s megadatik.:)

Mindennek az alfája

Egyébként meg félre téve a poénkodást-jó nem félre, inkább perifériára- morfondíroztam Én hogy miért is nem irok papirra, az kéznél van, a ceruza is persze, és talán írok is , de ez itt merőben más. Naplóban végletekig őszinte az ember, világhálón végletekig átgondolt ( jó esetben) . Nyílván ide sem olyan szösszenetek kerülnek , amiket az agyam gurító fele talált volna ki, hanem csupa-csupa idebent -odakint történés, csak éppen a kreatív felem kerül előtérbe, a felnővés irányát célzó részem. Aztán majd idővel kiderül (ha beborul-haha) hogy mi is a cél, addig meg koncentrálok az útra, és megismerem az agyam kusza dzsungeleit, mindeközben gondolok, átgondolok s ha siker van akkor konzekvencia lesz és szép vonalak. Hát akkor áldás rá és jó szelet:)

Lehet órát kimosni? mosógépben, kézzel a patakpartján tök mindegy, csak legyen tiszta. Á nem is értem. Biztos attól félnek a gyártók, hogyha órát mosol akkor múltat törölsz:) csak ez lehet az egyetlen magyarázat arra, miért gátolták meg ezt a folyamatot, vagy netán Benjamin Button lesz belőlem. Kisérletezek s majd meglátjuk:) Mindenesetre a születést már kipipálhatjuk, ott már nem lesz gikszer, azt nem kell megismételnem egyszer már sikerült.

Lufit fújok, abból sokat, testvérnek, nem-nem ő Boribon, s nem hét lufi lesz, érzést fejezünk ki, mélyet, kedveset. Plusz még táblát rajzol, s tükön ül, Lovasi táncol, én már fáradt vagyok ahhoz hogyha más táncol én is rázzam a seggem, kis átkötés aki tudja érti, aki nem az meg fejezzen ki mélyeket; FÚJJÁL LUFIT. :)

A kezdeti lelkesedés irányít, egyébként meg nem tudom szabad-e bárminemű érzelemmel társítani a mondatvégi írásjeleket, de annyi bizonyos, hogy a felkiáltó jelet ebben a rendszerben nem szeretem, mert mindig megálljt parancsol...nem kellenek oda, s ha már itt tartunk , akkor a kérdőjelet is törlöm, mert azt meg az értetlenség szüli, úgyhogy marad a vessző koma, és a határozott pont.

Kis lépés az emberiségnek , nagy lépés az agynak és léleknek.