akkor pisz láv hepinesz...

Újra!! Ha nagyon akarod megy ez.
Ismét beindult az olvasás. Roppant nagy öröm. Tágul a fejtető. Szélesedik a látókör.
Vonaton fejeztük be azt hiszem egy péceli fasor mellett a legutolsót, ami még ülepedik mert fantasztikus kortárs íróhoz volt szerencsém. Csak ajánlani tudom, ha elborult vagy, ha elvont vagy, vagy éppen csak vagy.
Tisza Kata. S akitől kedvet kaptam hozzá, nem más mint Tisza Kata.
Na ezt hívják művészinek. S szép ördögi körnek.
S hogyha nem fogod kezedbe eme könyvet, akkor is adok egy csöpp képet , mert nekem hatott, hasson neked is! ( S így borul meg a ctrl c ctrl v nem csinálunk ilyet többet felkiáltás)-De mentségemre legyen szólva, nem gondolatot lopok, csak ajánlok!

"Nevelned kell magad a boldogságra. Az önkéntes száműzetés ellenében. Hogy fogékony legyél rá. Hogy megéld az apró dolgokban is. Hogy ne csak mélységekbe süllyedj, hanem magasságokig is emelkedhess. Hogy ezt a szabad végtelenségérzést átadhasd mindazoknak, akik várnak tőled valamit. Akik hisznek benned. Akik bizalmukkal, szeretetükkel, törődésükkel visszaadták elveszett életed. A szüleid, a barátaid, a közönséged. Ami elmúlt, vége. Igen, akarj szeretni. Mosolyogni. Újra adni. És végre: elfogadni. Mint amikor sírni tudtál még a mindenedet elárasztó szeretet érzésétől."

221 oldalból pár sor... a'sszem ez az ingyen reklám:)

Analízis ebbe fogjál bele!...Ó Szabó Magda olvasó Te is! ha idő engedi....

Én kezdem az újat....
pá

Analizálónak érdemes lenne. Hát tessék...

Mert szeretnéd hogy az elképzeléseid magvalósuljanak.
Ezért mész. Ezért élsz.
 Aztán jön a : MINEK? fáradtságból, kudarcból, panaszból. Csak-ból. Elég-ből.
Minimalista keresi a legjobbat. Maximalista el is éri.
Teljes csalódottság. Hátra nézel semmi. Előre nézel semmi.
Értelem keresés veszi át a helyét.
(.....na ekkor jön a kisbetűs rész.)
 Aztán persze ez is elmúlik. Megtanulod, kialszod, elfelejted. Nem tudsz mást tenni.
Menni kell tovább.
Küzdeni. Erőből. Lelkesedésből. Szeretetből.
Értelem keresés eredménye: mert VAGY.
Remélsz.Hiszel. Bízol.
Magadban,másokban, a helyedben, a helyükben.
Érzésekben, cselekedetekben.
Teljes szívből.
Nagyon....

tőlem nekem

mindig is foglalkoztató kérdés amit felteszek magamnak meg felteszek költőin, gondolás utána bánom is én.
a vöröstől: "ha én eltünnék , azt észrevenné egyáltalán valaki?"

költészetre respektálva

Ennek az ambivalenciának mégis van értelme. Mi több nem csak hogy értelme még képe is. Nagy. Ady jól megragadta a vezér fonalat, ( innen hátba veregetés Endre tényleg grat. :) ) áldott, átkos, ez veszi körbe mindennapjainkat. Jól teszi-e hogy nagy karokkal ölel, szorosan magához húz, hol egyik hol másik, az nézőpont kérdése. Mindenesetre homlokráncoló.
Mindezt az éjszakában, otthon felé sietve állapítottam meg. A nappali arcukat átváltják a kulturált helyenként birkamódjára élők, egy sokkal veszedelmesebb ördögien kacagó magatartássá.
Elhagyod a meleg barátságos környezetet, a lüktető jókedvet, kis illuminált közeget, kilépsz a mámoros világba a rohanó 21. századba , ahol a rendőr nagy vigyorral rugdossa a földön fekvő magáról nem tudó fiatalembert, miközben egy busznyi állat szurkol....átkos. Kitalálható az előbbi pedig az áldott.
Kibontva a csomagot, látod ugyanez vonatkozik a kapcsolatokra, a családra, a munkára.
A LÉTRE.
Átkosra állnék. Áldottba kapaszkodnék.
Taposd és fogd.
Hangulatfestés.

A hippire. Az artistára. A követőire.

És akkor egyet sóhajból.
Pont úgy kergeti kutya a farkát, mint 'ember' az egyediséget. Annyi értelemmel s végeredménnyel. Csak megharapja egyszer a saját testrészét. Ha pedig ez megtörténik, gyorsan uzsgyi az állatorvos. Persze ettől még más nem tanul, legjobb esetben is csak 1 élőlény vonja le azt amit le kell. Ezt a párhuzamot követve lassan nem látunk mást pici Földünkön csak tölcsérrel a nyakukon szaladgáló lényeket.
Mintha egyébként máshogy nem venném észre az evidenciát. A valódi (lehet így fogalmazni) egyéniség, és az ő nyomában osonó görcsösség között. Látni is borzasztó, belegondolni meg egyenesen fárasztó, hogy mi játszódik le ilyenkor haladó és követő között.
Kedves Görcs? Téged nem zavar hogy egy hátat látsz magad előtt az üres út helyett? Le se esik mekkora látókörből maradsz igy ki?
Mi van ezzel a szabadság izével?  Nem egy túlértékelt szó ez. Hidd már el. Picit se vonz?
Tudod zsigerből, érzésre, őszintén, önmagad.
Külön testet kapott mindenki. Külön vérárammal, végtagokkal,aggyal, lélekkel.
Nem véletlenül!

..Bárcsak eljutna ez hozzád...s megragadna...
Változna...legalább benned...

...Bárcsak tudnád hogy rád gondolok...

nincsen utas a taxiban, (vagy csak alszik?)

Ami a ragadózónak a zsákmány hiánya, az mondjuk a festőnek az alkotói válság. Az építésznek tervezési képtelenség.
Milan Kunderának pedig 'csak' a lét elviselhetetlen könnyűsége. (!)
Na és Nekem? Vagy talán Neked?

Átszaladva szemmel az oldalon, ezen AZ oldalon mondhatom a vastag betűs szössz (most) a profil, a többi pedig a tudat változás. Idomulás a történésekhez testben és lélekben egyaránt.
Akkor most van a tudathasadás. A mély lélegzetvételek sokasága, az érthetetlen arcmimikák tömkelege.

Tisz iz dö üresjárat.

Drága húsevő emlősünk elpusztul táplálék hiányában. ( egy ideig vegetál)
Piktorunk bolonddá válik, ha nem vetíti lelkét képekben/színekben a világ felé. (csak vegetál)
Tervrajz nélkül építész nem építhet. (addig vegetál)
Kundera pedig még mindig 'CSAK' szenved az elviselhetetlenségtől. DE!! távolról sem vegetál.
Na és Én? Vagy talán Te?

Vegetálsz?
Ó anyám vegetálok?

Hát nem.
Mélabú a köbön.
Büszkeség és melankólia.

Ettől még ember vagyok. Érző és cselekvő. Most ilyetén érzéseket élő.
Hogy mitől, miért, hogyan? hmmmm....mit'tom Én. Idővel úgyis rájövök.
Mert Én rájövök!

..Lehet már megint ez a fránya fizikai tér....A társadalom meg ami vele jár. Sőt mi több, az ÉLET meg ami vele jár. S az  agy ami nem jár.
Most bár ne járna.

(Konfrontálódhatsz, barátom, hisz a helyedben Én is ezt tenném. Sőt teszem is.
De ne a tett okán, esetleg az érzés nem tetszése miatt.)

1:1

.... Hatalmas lendülettel rohanok kifelé abból a nemrég említett tokból, a realizált valóságból, a világból amely körülvesz. Valami ismeretlen felé, valami nagyon szürreális nemlétező térbe, ahol isten tudja mi lakozik....
S ha szerencsém lesz , nagyobb mint eddig bármikor, nyakon csíp remegő végtagokkal a józan ész. Visszaránt az "életbe", megmentve ezzel az örök lebegés tényétől....

..Ha ezek után a fizikai térben láttok, az lehet csak egy hologram. A képzelet játéka.

mumin

Kis csomaggal, fénnyel a szemében, erővel a szívében. Na ez Ő.
Vagy ez vagyok Én?
Vándor vagyok mások életében? Vándorok vannak az Én életemben? Kis apró lábnyomot hagyok világot járva? Lelkemben mély nyomot hagynak a vágtató utazók?

Az vagyok aki befogad. Kedves kis odújában helyet ad; hogy fejet hajtson az arra tévedő. Jól lakjon, hálát adjon.
Az vagyok aki elfogad. A helyet foglaló. Fejet hajtó mások odújában. Jól lakó, hálát adó.

Nincs kulcs.
Nem zárom az ajtót. Várok . Csendben.
Nincs megállás.
Kopogok az ajtón. Remélek. Titkon.

Ha valaki keres az odúban vagyok.
Ha valakit keresek az odúban találom.

..hmm ez ilyen.

minden értés félreértés

Nem írok.
Túl sokat agyalok. Bocsánat : túl sokat AGYalok
Egoista vagyok. Ha nem akkor leszek. Az agy miatt . A szív miatt. Mert vagyok. Mert leszek.
Nulla értelem. Rengeteg háttér. Logikusság az ablakban.
Ilyen hajnalon még a pók sem húzott be a sarokba.
Ha nem körülöttem forog a világ, akkor kinek a szeméből látom most is?
Ha nem ismerhetem a tengely szót, akkor a testemet milyen gerincoszlop tartja össze?
Ha nem tudok aludni, miért akarok? Ha akarok aludni, miért nem tudok?
Ó az álom világ. Az kell nekem. Álmodd meg, aztán valósíts.
Fél pipa a füzetben. Kivitelezés a kanyarban.
Kialudt a lámpa. Sóderes az út.
Tágítani kell. Takarékos izzó kell.
Nem tudok semmit.

Tehát nem is írtam. Hánytam vetettem.
Szép jó reggel/szép jó éjszakát.
Menj ki az őszbe taposd a leveleket. Csinálj zenét. Alkoss dallamot.
Old meg.

FÜZET( EK)

Ezt most csak gombának és hurkának!

"HA 1X KINYICC NAGY DÓGOK FOGNAK VELED TÖRTÉNI!
ÉN EZT TOM, EGYSZER TE IS MEGTÓD"
2006.09.19.

és 1 kis Márai bácsi:
...Az ember azt hitte, egy valakit szeret, valami személyeset ,
végzetesen és nagyszerűen egyénit.S lehet hogy én is több példányban rohangálok időkön és
országutakon át? A választék nem olyan nagy mint hisszük. Egy napon meg kell tudnia hogy szokványos, útszéli másolat, Isten nem talált fel tiszteletünkre külön modellt , csak
ismételte, kissé másította a bevált és régtől feltalált mintát. Én tudom, hogy a lelkem
különbözik, nem különb mint a többiek lelke, de MÁS. Ezen Isten akarata sem tud változtatni...

HÁT NYISS A VILÁG FELÉ.

Pont most kinyitni, olvasni, őszintén mosolyogni, kacagva emlékezni, mélységesen meghatódni.


köszönöm
szép képek.

(..ez marad nekik, My great sweet friendek-nek :) )

..leszel a párom?

Az exponáló memóriám pillanat képe:
Két még szép gyermekkorban lévő kislány ül egymás mellett. A baloldali barna "bili" frizkós hatalmas boci szemű, csodálkozó, szerető lányka, a jobboldali már most tekintélyesen ülő, magát kihúzó a korát csakugyan meghazudtoló komoly hölgy. Barátok. Láthatatlan szál köti őket szorosan össze. Ez a szál az elképesztő , őszinte szeretet. Egyetlen némelyest zavaró kép kettejük közt az az alá fölé rendeltség amiben mindketten jól érzik magukat. Boci szemű húz felé, rádől , elalszik. Biztonságban. Felkel, körbe tekint realizálja hol tartanak, mennyi van még hátra az utazásból. A kis hölgy szemébe néz, gyorsan észrevétlenül. Hátha elkap egy apró pillantást, mellyel jelezheti mi lakozik benne. Ezzel párhuzamosan a kis hölgy gyűjtöget. Vállát tartja büszkén, elszántan. Semmi nem tudná elmozdítani jelen helyzetéből. A szuggeráló pillantást jobbjáról nem veszi észre. látszólag nem tekinti fontos momentumnak az ébredést.
Az ember ha csak oda-oda téved a figyelme meghatódik s összerándul.
Mennyire meghatározó tud lenni egy kapcsolat. Mennyire az élet alap pillére. Már ilyen korban is. S mennyire eldől egy élet , egy sors amikor szocializálódni kezd egy kisember.
Még mindig játék világ, még mindig gondtalanság, de a legelső igazi próba tételek sokasága, megküzdeni a társaiddal, igyekezni nem kirekesztettként közlekedni egy kiránduláson. Sosem egyedül játszani. Barátokkal homokozni, levelet gyűjteni. Kivédeni , elkerülni a csúfolódásokat.
Megtanulni hol a helyünk. Kiharcolni hogy alárendelt legyél, vagy irányító.

Bociszemű kislány küzd s reménykedik nyújtja a kezét. Óvatosan lépked, igazi szívvel lélekkel élő szentimentális kincs.

A kis hölgy elvekkel rendelkező, törtető , erős, határozott, taposó személyiség. Akit a szél sosem fúj el.

Mégis így lesz a kettőből egy.
Egy csónakban az evező és az utas.
A két jellem idővel vagy nagyobb csónakot eszkábál, vagy külön vizen evez tovább. Ha elszántak és biztosak, kiforr a harmónia. A most még hatalmas univerzum és köztük. Elfogadják és megtanulják hogyan is kell, s kis szerencsével mindkét kis világ megérzi a másik feladatának fontosságát.

...Én csak remélni tudom , hogy így alakul.
S bízni abban hogy a kis hölgy megtartva elveit, észreveszi, valóban értékeli majd a mellette ülő különleges embert, s a kislány ráébred mennyire nagy ritkaság, és mekkora áldás egy olyan barát akinek a vállán elalhat még a tömegben is.

illúzió

Amit az eső váltott ki.
- Hiszem vagy tudom hogy én Én vagyok? Csak odafordítom a fejem ha meghallom a nevem? Ha igen akkor a válasz se nem tudom se nem hiszem. Ilyenkor van elfogadás.
- Vigyél magaddal esernyőt, esőkabátot, védekezz az eső ellen mert elázol. Ma eláztam. Nem álltam be eresz alá, hanem sétáltam benne. S mi történt? Hát mi történt volna? Vizes lettem. De, ez csak a tok! a "hangszer" nem ázott el.
Na és itt ér össze a két gondolat menet. Ennél a szónál hogy tok s hangszer.
...Amint megpróbálom elhagyni ezt a tokot, úgy tűnik mintha kívülről vizsgálnám magam. Látnám magam, mintha tükörbe néznék. De ha elhagynám, akkor eltűnne a tartalom is. Ezt így nem lehet. Ezért nem működik a külső szemlélőként nézni magad dolog. Megnyugtató felismerés, hogy akkor a befelé fordulás az egyetlen járható ön vizsgálat.
Eme észrevétel után egy újabb rész gyűrű bekapcsolása a lánc véglegesítéséhez...
-Miszerint az impulzív s egyben folyamatos fizikai történések sorozata nem jár nagyobb változással , nyomatékosabb hangsúllyal mint a bennem lejátszódó különbözőbbnél különbözőbb események, ingerek halmaza. Ez egy takaró az idebent lakozó extrovertált énemnek, s egy felhívás az introvertáltnak arra, miért nem kéne kétségbe esni hogyha nincs olyan szituáció amit elmesélnél s esetleg kínos csönd támadna egy adott beszélgetésben. A nyár elmúlt, amikor fenekestül felfordulhat minden , egyik nap még magyar határ másik nap már odakint, napról napra ébredés, hopp egy nap felkelte, hopp egy kis szórakozás, jaj az újabb történetek amiket alig várunk hogy elmeséljünk. Ellenben marad ez a tér, az odabent, ahol halad tovább a "nyár" jön az új. Ezeket hallja majd pár ember, akiknél a csönd sem kínos , csak egy természetes bensőséges állapot egy kapcsolat részeként.
...Hát ezt hozta el az eső , ilyen vizsgálatot, ezt a tokot, ami kívül helyenként szépen megmunkált, belül pedig gondosan alakított, amiben ma a lenyugvásé a főszerep, (ami nem tudom még hogy össszefügg-e a metamorfózisos bejegyzésemmel, ill. annak válaszára ez helyt álló -e, most nem is ez a fontos) .
Mindenesetre az tény hogy jól jött ez a nyár, a rengeteg élményével, s jól jött az első megállás nélküli két hét ahhoz, hogy tudjam az én hangszerem milyen környezetben, milyen világnak szól a legszebben. S tudjam ha meghallom a nevem vagy leírva látom nem csak elfogadás van és odafordulás a hang irányába, hanem tudatosulás.
S a már emlegetett énkép, ami még mindig változik, de egyre kevésbe megingó a világ állandó forgásához képest.

...és finis
lehet kimenni a vizsgálóból.
lehet törölközni.

metamorfóziis???

Így kelt ki a dino a tojásból...?!!!!!!
Volt már állandó agyalás, voltak már állandó történések , amiket megállítottam. Miért? Mert maga vagyok a megtestesült nyugalom. Várok várok amíg lehet, nem török ki, mert szépen higgadtan lehet mindig a bármit. Nincsenek nagy hévek. Nincsenek pörgős hetek, szép nyugdíjas élet. Béke és nyugalom szigete. Sokszor szám kivetett, puszta élvezetből.
Akkor most mi a satnya dudvás fene van?????
Nulla olvasás, nulla nyugalom, folyamatos táktákták. Érzem néhol az okot, kitalálom, elé megyek megoldom. így hipp hopp. Amit eddig hússzor megrágva, azt most suttyyy.
Tudom hogy változás ment bennem végig, látom érzem, s látják érzik. Beléptek az életembe, kiléptek onnan, alakultak viszonyok, megint mások lezárultak. Fejlődés kint s bent. JÓ!
De van még valami?
Nem látom, de valami hatalmas magával ragadó kívűlálló történés nyom , taszít, nyüstöl? Kivárom én ezt is , nem tudok mást tenni, de mivel ez most hatalmas, nehogy már zuhanó repülés legyen ebből!!
Csak ezért írom ezt most ki, hogy ezzel elkerüljem és kétségeket eloszlassak.
Hogyha érzed várod szó szerint lüktetve akkor az csak jelent valamit..
...alteregó változás?
...a telihold?
..mi van itt, mi van ott, mi lesz itt, mi lesz ott?
Csak nem kiűznek a szigetemről? Csak nem fogom én ezt élvezni? Csak nem fogok én kétségbe esni?
Csak nem nyíltság kontra zárkozottság harcol idebent?

Tovább a fejlemények irányába, félelemtől reszketve mégis fog összeszorítva bátornak titulálva magam.

..Milyen szép kis farkas ember lesz így belőlem:D

..nem vagyok segítő Orsi, de üzenek az éternek

...Igyekeztem átgondolni az elkövetkezőket, több kevesebb sikerrel, majd úgyis kitűnik.
Először is kérhetnék egy előzetes karácsonyt? Persze hogy! Írom is a listát a Jézuskának, ami most egy kicsit komolyabb lesz, mint a világítós óra és a kantáros nadrág. De ha azokat megkaptam, akkor ezeket is meg kell.
- dühösen szólnék kedves bárki /bármi aki irányít (vagy csak azt hiszi) hogy ezt hagyd abba! Mert nem fair.
-hadd ne kelljen már közhelyek szerint élni. Nagy kalap kaki a "megszoksz vagy megszöksz" , "mindenki visszakapja amit más ellen elkövet" mondatoknak. Illetve a másodikat megtarthatjuk, hogyha kicsit szüneteltetjük a késleltetést.
- megoldanád azt, hogy ne mindig azok az embereket érjék pofonok akik cselekvőek? Vagy legalább is nyugtasd meg őket arról hogy értük vannak a pofonok, ne aggódjanak, azért kapják őket mert velük törődik az univerzum ( vagy mi a szösz), a felszínes sült galamb elvűeket meg otthagyja.
...mert az én szavam kevés. :S
Amúgy is küzdök a következetességgel, a hitelességgel, elfogadással, tisztelettel, egyszóval a szélmalommal, nem tudok most még többet.
Pedig akarok, de nem az én hatásköröm.
Annyit tehetek hogy jelzem itt vagyok, ott vagyok, sőt írok hátha meghallgatsz. De nem tiszteleghetek világ megváltó szerepben, nem is szeretnék...
...de "TE" tudsz tenni, akkor mi lenne ha?
Ha nem tudod hogy akikre gondolok most, azoknak mi kéne, akkor kérdezz és én majd elmondom, de legyen már valami.
..Én hiszek.
Hiszek a cselekvő emberkéimben. Hiszek a barátaimban. Nem is kicsit.
Hiszek neked aki irányítasz.
De látni szeretnék!!!! nincs kecmec.
....Cseréljek elemet a távirányítódban???


óó kavar, ó akarás, ó kitartás.

már nem rántotthús a szívem

Most a legjobb módszer.....ctrl c ctrl v ......eddig sem és ezután sem, de kell hogy valami erősítse a szabályt. ( aztán később megfogalmazásra kerül ez úgy is ha kell)
S ismét akinek nem inge ne vegye magára, de megnyugtatásként most elég nagy az ing!

"Kis piros csillag repül ki
aztán lusta repülni
lehull egy tócsában és sziszeg.
Lemarad, mi megyünk tovább
keményen fúrjuk az éjszakát
guruló dobozokkal, és ti meg
maradtok, elfáradt a táj
idáig bírta, milyen kár.
Mostmár nincs itt sehol semmi…
Szakértők úsznak velünk szembe
néha, amúgy a semmi csendje
szükségetek lesz itt minden szakértelemre"


..emellett köszönet!

ejj ejj ejj

..az imént egy kedves barát felhívta figyelmemet , miszerint az egyik topicom által elvesztettem a névtelenségemet.
Kiírtam a nevemet!!!
Okkal.
Elolvasod rá is jössz hogy miért. Nem is bánjuk; de eszünkbe jut egy sorocska:

".....Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág..."

....kérdés s válasz vala..s lön sokadik nap:)

...elöbb röviden: "az alapgondolat, hogy nem lehet a múlttól elszakadni, s nem lehet megtagadni. S nem lehet kitörölni az átélt korszakokat." Na ilyen kisregényt olvasok én most.
S valóban elgondolkodtatott.
Jó ez így?! Én hiszek az íróknak, főleg ha tetszik az irásmódja, stílusa, gondolatai. De ezzel nem értek egyet.
Bár lehet azért mert máshogy látjuk. Hisz ő is ember és elvileg én is az lennék:)
Igen valóban vannak korszakok. S a különböző korszakok jó és rossz emlékekkel lesznek telítettek.
...S nincs szita agyam. De nem érint már meg sok dolog ami régen volt. Nem érzem hogy utánfutóként cipelném a múlt egyes darabkáit. Rendben van ez így? Amikor sírtam és örültem akkor kijött, öleltem és könnyeztem akár csapkodtam, tanultam összezuhantam, erőt merítettem minden ami csak kell, s ez alapján változtam. De nem lehet ezután azt mondani hogy oké és itt egy pont!?
Sajnos vagy nem már nem hat meg a régi csalódás, már nem hat meg a régi jó és rossz, mert új jön, mindig .
Most élek valamiben, elég jó valamiben mit ne mondjak, és ez van hatással. Most már felnőtten igyekszem kezelni ill. felnőve a kapcsolataimat, tényleg! elég volt a léhaságból , s ezért látom a jövő apró fényeit, melyek olyan fények amik fixek már. S azon leszek h fixek maradjanak. De a mai érzéseim nagyja is elszáll, tovább repül, átalakul.
...Ezért kell bármi rosszat éreznem?
...Helyesebben, nem baj ha nincs rossz?
..Kiegyezhetünk ebben hogy igyekszem levonni a megfelelő konzekvenciát. Tanulok, magamba szívok, de van egy "kifutási idő" ( nem két nap hanem egy komolyabb intervallum) és hello.

Idestova két éve közép suli végén irt mindenki egy levelet, a mi lesz veled öt év múlva mindenki által elkövetett frappánsság.
S nem emlékszem mit írtam. Illetve egy két dolog szürkül s még morfondirozom de teljes kép nincs.
...De! van egy érzés. Miszerint pont afelé tartok most, amit ott megfogalmaztam.
S ez nem emlék kérdése. Ez belülről jön. Zsigerből. A termetes aortapumpámból.
......elgondolkodtató s megnyugtató.

Jól van akkor költői kérdések. Itt vannak a válaszok. Itt vannak a támaszok.

A vagy B..hadd elgyek A

..Hát köszönöm, elég volt.
Vegyes kereskedés.
"Ha nincs ló, jó a szamár is"-efektus.
Ez zavar. Kellemetlen szituációkat szül. Szült. Nem kifejtésre szánt történés, de hangsúlyozásra váró végkifejlet.
Jó hogy tudom, hol a helyem, rossz hogy bizonygatnom kell. Elvárják. Sőt várják hogy besorolhassanak.
Nem!
Nem azért fejtegetem mivoltomat saját magamnak, hogy utána abba beletapossanak. Hogy ne vegyék komolyan. Azért teszem, mert nekem fontos. Azért teszem, hogy ezáltal magam köré tudjam "gyűjteni" az EMBEREKET , akik kellenek, s nekik adhassak az "okosságaimból" .
Ez próba cseresznye. Ha nem kísérleteznék nem érne jó sem.
De ez ettől még szomorú.
Sajnos ebben ( is) még labilitás rejlik, hisz megbántva tudom érezni magam .
Igyekszem s remélek.
Szeretném ha látnának. Nem mindenki, nem a világ közepe, de aki "észrevesz" , attól azt kérem, hogy tényleg engem lásson. Heinfart Judittot, azt a lányt, rokont, barátot, ismerőst, csoport társat, aki valójában vagyok.
....akkor ismét: Miért nem lehet figyelni? Minek van akkor szemetek? Ti mi a sz**ra használjátok a lelketeket? Miért kell tucat? Miért nem lehet változni? Miért kell gátolni azt aki mégis megtenné? Miért kell egy mondattal kést döfni a hátamba?
..s legfontosabb: Mi a fenének hagyom én ezt?
Nem akarom, úgyhogy ne mis fogom.
Akkor sem és Punk tum.

Ó és a nagybetűs rész kimaradt: TISZTELET ÖCSIFEJ!!
csak egy picike úgy jól esne igazán.
köszi

szentimentális hála fal

ÉRZEK!
annyira lüktetek s annyira örülök.
1 barát:) Végre kinyilik egy zujs haver világ. És boldog lesz.
2 barát:) Végre elindul egy út a kétségbeeséstől.
3barát:) Végre olyan életet él, olyan kapcoslatokban amit megérdemel
4 barát:) olyan emberekkel lakik olyan nyilt lett amitől boldog
5 barát:) Hatalmas nagy értékekkel rendelkezik aminek lassan kezd tudatába lenni
6 barát:) Újdonság. Legnagyobb hála. Legtisztább ember. Legelmondhatatlanabb kapcsolatom. S legtöbbet rejtő. Hatalmas lépést tettünk előre.
Ők benne a csücsökben de még megannyi kedves új és régi ember.
Nekem ez tőletek. Nektek ez tőlem.
S van még itt út. Van még itt hely. Koránt sincs vége!!!
Kaptok még
S kapok még.
..Titeket tényleg ....

lép lép fut szalad

...Társas létet élsz. Beszélgetsz. Megismersz. Képet alakítasz . S tartod magad az elveidhez.
Hiba!
Legyen elv. Legyen kép, de legyen nyitottság is, realitás, két szem , amit használsz is. S akkor érhetnek várt meglepetések.
Így jön valaki hozzád közelebb, s Te így közeledsz másokhoz vagy távolodsz.
Van jogod változtatni. Van jogod hátatfordítani s kitárni a karodat.
Én ezt tettem párhuzamban több embernél is.
Örülök annak akikben csalódtam pozitívan, s annak is akiben negatívan h ő már nincs itt. Ilyen ne is legyen.
.....ezt neked Te Szabó Magda olvasó. Olvass még. :D

part 1 a vicaverza

óóó te jó ég. Nos ez is meg volt, Gólyatábifeszt'09 . Rengeteg várakozás, izgulás kérdés és kérés az univerzum felé, hogyan s miként akarom teljesíteni. S nincsenek kibúvók. Tiszta képpel, lehető legnagyobb erővel indulás. S nem egész egy hét alatt az érzelmi skálám megütötte a maximumot. Az agyam a szívem a testem olyan inpulziv lüktető forgatagba került amitől még most is összeborzongok, s abiből bőven maradt még sőt mi több nem hogy maradt, azon leszek egy kis pihike után hogy ezt a skálát szépen elérjük. Hisz láttam a célt, ott álltam, úgyhogy tudom hogy kell. Ami meg kell nekünk azt meg is kapjuk ugyebár.
De ne rohanjunk ennyire előre, had legyen pár felsorolásnak ható mozzanat, amiből képet adok, amitől újra átélhetek. Amiket köszönök.
Kaptam sok zöld pólós társat, s kaptam ill. kaptunk 26 szívünk csücskét. Most mi lesz? Muszáj lesz, még ha fog összeszorítás is lesz belőle, ezt a 26 különálló személyiséget összefogjuk. S közben azon leszünk hogy nem csak ők mi is élvezzük a dolgot. Ezért is indultunk akadozva. (..Emlékezzünk itt meg szépen Heavy Tools-ról ugye:D -ezúton is köszike hogy csak a nevedben maradt meg a kisebb incidensünk:D) De én neki is köszönettel tartozom, mert így legalább egy kis tiszteletet követelhettem, s kaphattam is, tőle s remélhetőleg még egy pár kis arctól.
Aztán egyre inkább kis lépésekben alakult ki sok végtagom, hogy fogjak kezeket adjak tanácsot segítséget. Senior legyek.
S az lettem. S tegnap elválhattam egy csapattól, egy jó csapattól úgy hogy nem klikkesedve távoztak hanem egy nagy lüktető szívként több lábon.
Büszkeség hatalmas. Felém s feléjük. Hisz ha nem lett volna alap, nem lett volna miből építkezni.
Ha nem lett volna lelkesedés, nem lett volna ingerencia nem lettünk volna a csarnok közepén egyként másra nem figyelve sokan másodikként s mégis elsőként.
Hatalmas.
Hátborzongató.
Szívemnek kedves élmény. S nektek is.
..hát köszönöm nektek hogy jó volt nekem hogy jó volt nektek. hogy tanultatok hogy tanulhattam. hogy ismerkedtetek hogy ismerkedhettem.