verseny

Tessék elképzelni hogy finisbe érkeztem, bár ez január végén nagyjából tízezrek szájából elhangzik, szóval nem nagy kunszt. Tele is vagyok, indexileg is meg kukilag is, úgyhogy most elvileg jöhet ...az ami még nem jön, várom türelmetlenül hogy vége legyen a januárnak, de érzem, már nem kell sokat várnom.
A tb számomnak egyébként egyre jobban kezdek örülni, mert irgalmatlan nagyra nőtt volna már a számlám, hogyha nem támogatnák a különböző vizsgálatokat, amikre mint egy nyugdíjas járok bőszen és serényen, egyre kevesebb kedvvel. De pipa pipa szép sorban, úgyhogy előre láthatólag május környékén már nem az lesz az első kontaktom egy idegen emberrel, hogy mutasd az irataid, me' megjárod.
Aztán ennyit az örömről, kell még mellé anyagi cucli, a cucli azt az igét tölti be itt, amelyik azért felelős, hogy cserébe anyagit kapjak. Teljesen érthető. Meg kell jó idő, még mindig, sok jó idő kell, ilyenkor már nagy a félelem, hogy ketté törik a lábujjam, a hideg miatt, az meg nem móka, bár igaz még sosem történt velem hasonló, de a képzelő erőm az nagy.
Azt hiszem, egyébként nem panaszkodhatom, hisz közepesen semmilyenség van, és fúú nem is érzitek mekkora szuggerálás, hogy előrébb végezzek pl, ösztöndíjilag mint sok másik emberke. Itt most bejön az a rég említett önzőségi faktor,de hogy őszinte legyek nem érdekel. Formál a világ, szép képére ily módon.
Sok sok csúnyát írhatnék még ezzel kapcsolatban, esetleg még jót is bármi másról, de nincsen kedvem, úgyhogy pont. 

Ha már úgy sincs önálló gondolatunk

Jack: De érted, ha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja, és történjék bármi, a kanapé gondot letudta.Összegyűjtöttem mindent, de tényleg. Volt egy jó kis hifi tornyom, volt egy tisztességes ruhatáram, már majdnem kész voltam.
Tyler:  És most fuccs az egésznek. 
J: Fuccs az egésznek.
T: Tudod mi az a dunyha?
J: Egy paplan.
T: Egy takaró, egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez, a szó nomád értelmében? Lófaszt. Akkor mik vagyunk? 
J: Nem tudom, hát gondolom fogyasztók. 
T: Úgy van, Mi fogyasztók vagyunk. Az élet színvonal megszállottság melléktermékei.  Bűnözés, éhezés, szegénység. Ezekkel  nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok. Televízió. Az ötszáz csatorna. Egy név az alsó gatyánkon. Viagra. Hajnövesztő.
J: Martha Stuart.
T: A francba Martha Stuarttal. Martha Stuart a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét vagy mit, a zöld kárpittal együtt. Ne akarj mindent megszerezni. Ne akarj tökéletes lenni, Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön aminek jönnie kell.
Jó ez csak egy vélemény, lehet hogy tévedek, talán tragédia történt. 
J: Nem. Csak holmik voltak.Nem történt tragédia, de... 
T: Nézd amik elvesztek; a modern háztartás alappillérei.
J: Nem. Igazad van. Különben is a biztosító valószínűleg fizetni fog. 
T: Amit birtokolsz, az birtokba vesz. Csinálj amit akarsz.

alkoss

...Azon gondolkodám, miért van tele a mai kortárs irodalom bazdmegekkel...

magyar levél

Egyrészt be van szorulva a levegő, jobb oldalt a lengő bordám alá ékelődött, már vagy öt órája, igen nagyjából öt, és fáj, és nem jó, másrészt még mindig nem látom a végét a dolgoknak, de már kezdem nagyon nagyon unni, és a kedvem fordítottan arányosan már vagy egy hete elfogyott. Úgyhogy a felállás: rohadt régen nem ültem ennyit négy fal között, mint ebben a hónapban, a tanulás és időjárás miatt, és valami elképesztő, hogy mennyire várom már azt bizonyos madárkát, vagyis többet a madárkákból amik csiripelve jelzik a tavasz közeledtét. És azt, hogy bármennyire is szeretem a havat, elmehetne már kicsit délebre innen, vagy ha pont nem , akkor menjen Moszkvába, az közel van, relatív, de itt ne legyen, nincs rá szükségem. Sajnálom tényleg. Bocs.
Ja meg még amire nincsen szükségem, nagyon nem az például a szabad fordításban arckönyvnek nevezett internetes társasági világ portál, ahol megannyi csoda vár, ha belépsz. Egyszerűen nem jönnek be ezek a menő, barát oldalak, mondjuk én nem is szoktam pénteki bulájt lezsírozni, gizdán hogy mindenki lássa, talán ez a baj. Irigykedem a köbön, és azért-e.
Köztünk legyen szólva, a blogolást is kezdem pöppet unni. Nem a betűk miatt, az a legszomorúbb, hanem azért, mert a minap eszméltem rá, úgy hogy majd hogy nem a képembe lépett a felismerés. Több ezer meg száz meg millió ilyen oldal van, és Ó te jó ég. Jó, jó tisztában voltam vele, de hát na. Nem tudom miért foglalkozom vele, balfalság, biztos ez is lelkileg visszavezethető, a családom a hibás, a gyerekkorom, vagy az, hogy nem volt gyerek szobám.
Vagy az, hogy ma egész nap az kattog a fejemben, amiért Tibcsi a hibás: Mer amúgy világ hírű vagyok, csak a világ nem tud róla.
...Folyton csak panaszkodni tudok én is, még szerencse hogy magyar vagyok és erre foghatom.

gyöngyöm

Kicsit más. Érezhetően magasabb rendű. Ha hitetlenkednék kifelé, akkor nem születne meg most ez, bár tény, hogy folyamatosan ezt teszem, de remény is akad, ezért hátha:
Először egy kis háttér információ: Ludwig Josef Johann Wittgenstein XX. századi osztrák filozófus, merőben újító látásmóddal...Mindemellett az ő műveit Kertész Imre fordította magyarra.
 Tök hivatalos, de mázli, mert így találtam meg és valóban elgondolkodtatott, bár jelentősen szabafordításnak vallott sorokról lesz szó, az a bizonyos ott van benne. Akár Wittgenstein, akár Kertész szemszögéből nézzük.

"A feltűnően kínos kérdés, amivel Wittgenstein szakadatlanul nyaggatja magát: hogy vajon "értékes-e" , amit létrehoz, vagy sem. Olyan ez, mintha a kagyló a gyöngy piaci árfolyamát mérlegelné, miközben a tenger mélyén magából kiizzadja: be kell látni, hogy ennek a kérdésnek a természete gyökeresen különbözik a kagylótermészettől..."

A tehetség, a zsenialitás, a feltett kérdések, bizonyos fokú félelem, sokszor megtorpanásra késztető értelem keresés, megrökönyödés.
Egyszerű, mások által beléd ültetett kételyek, amit odabent szépen lassan hagysz elhatalmasodni , áthidalhatatlan szakadékokhoz vezethet.
...Nem kívánok többet hozzáfűzni.

találmány

...Hogyha sok csokit eszem, akkor tele lesz a szervezetem cukorral. Meg ugye endorfin is jön, ami állítólag jó, mert boldogság hormon termelő, amitől boldog leszel, és akkor azok a kisgyermekek akiknek nincs foga a sok csokikától, akkor ők nem foglalkoznak ilyennel, mert hiszen boldogok.
És a csoki nem is fontos, de leképezem, és mondjuk eszem sok agyat, okos agyat persze, mint Hannibál pl. és akkor én okos leszek, mert ez így működik.
És ebből az is kitűnik, hogy eddig még nem ettem agyat, mert ilyet írok, és nem okos dolog ilyet írni, de én ezt nem tudhatom igazán, mert az aggyal együtt jár az okosság, az okossággal meg a tudás, és én nem vagyok ezért ezt nem tudhattam, mert elvből nem.
De biztos arra figyelni kell hogy minőségi legyen, például, ne olyat egyek, amiben az irigység van meghatározó helyen, mert akkor irigy leszek. Bár ha meg akarom enni más agyát, akkor biztos irigy vagyok a másik tudására, talán, vagy irigységére, ami már ugye így is túlteng az én enyémben, azért mert a másikét kérem, pedig nem is a másikét, csak éppen azt, ami nekem előnyös,illetve a másikét de nem okkal, nem azért, mert tőle sajnálom, csak kell, mert bennem jobb helye lesz,  csak honnan tudhatnám, hogy melyik az előnyös, amikor nincs mivel tovább gondolnom.
Lehet hogy akkor nem fogok agyat enni, mert nem tudom kiválasztani, hogy melyiket, és inkább eszek csokit, és boldog leszek, mert azt például hallottam már: hogy boldogok a lelki szegények, mert övég a mennyek országa, de ezt sem tudom biztosan, mondom hallottam.
Ez egy ilyen születés csodája de szerintem ez így van, hogyha valami kell, akkor meg kell enni, és akkor benned lesz, mint például....

ott

Loptam, na és? Van evolúció. És kész. Nem pont Darwin lehet inkább Donald McDonald, de haladunk abba az irányba és ez megható. Ti meg még a végén azt hiszitek iróniával figyelek. Jaj kis naivak.

gondoskodás

...Pest. Főváros. Középen. Az ország FŐ képe. És végre végre végre. Értelmet nyert ez a szó is. Az ő valós jelentésében. TÖMEGközlekedés.
Közösség kovácsoló. Azért nyomták össze a jó népet, hogy legyen egy kis személyes kontaktus az emberek között. Lesz itt még sok új barátság, házasság. Ki kell várni. Már csak ezt a pár hetet. A megmaradt jegy pénzből meg a végin' összerittyentünk pár lagzit.
Nagyvárosi anonim szociálterápia.
Tudtam én mindig, hogy az emberiség fennmaradás a kitűzött cél. Párosodni, sokasodni. Azért szajkózza mindenki lépten nyomon, azt a szót hogy b***meg.
És ha jobban bele gondolok,  még egy cél, az egészséges életmód, sok séta, friss levegő.
...Ki van itt találva minden, barátom!

nothing

Nem mondhatom meg hogy mi van, mert leszakad az állad, beleesik egy mély tócsába, ráharap egy hatalmas ötszázezer éves lehullott meteorid darabra, amitől kitörik tőből a fogad, és a fogvisszaragasztó orvos bácsi csak azután tudja a helyére illeszteni a töredéket, miután egy elefánt bazi nagyságú tűt nyomott az ínyedbe érzéstelenítés címén, hogy utána fél napig úgy nézz ki mint aki szélütést kapott, és persze folyik a nyálad, rá hangosan a cipődre, a palmatex, amivel meg visszaragasztotta a fogadat a helyére, az össze ragasztja a kedvenc pólódat, amit majd otthon szépen kidobhatsz, és közben végig-végig az jár majd az eszedbe hogy miért kérdezted meg hogy mi van?! Ha tudtad volna, nem tetted volna. Szal: NINCS SEMMI!!!

halk megjegyzés

Az új Bori album jó. Olyan kattogós.  Kedvemre fügyörészek. A dalszövegek is jók. Jó na, mit csináljak jó. Tetszik és kész. Nem a leg, de nem kell mindennek annak lennie. Egyszerű. Nagyszerűnek nem mondható, de jó.
Én csak ennyire értek hozzá, biztos van aki jobban tudja. Mondjuk, aki bejut titkos stúdiófelvételre miegymás. Na Ő hozzá értőbb. Bár Ő amúgy is.

AKKOR TÁNC! (:

TRANSZPARENS

Amikor a reményvesztett ember annyit ír, hogy nincs több poszt. Rendben, kiegyezem, abban hogy nem reményvesztett, de megtelt annyi szent. Tudom hogy árral szemben úszni nehéz, tudom hogy egy hatalmas teremben ahol mérhetetlen decibellel szól a zaj, ott megszólalni, semmiség, de mindezeket felvállalva menni mindig, elhivatottan, az megható. Ha hagyod hogy az ár mégis magával sodorjon, az ellenben szomorú. Sokszor várható, és idők kérdése felkiáltású, de attól még gyászos.
Épp ezért, személy szerint, mellszélességgel támogatom a folytatást!
Várom és vágyom a további kék madárra, jó zenére és vicces képre, mindenre, ami megfog, és utána ki is jön, mert kell, mert értelemért kiállt, és kultúrfaló, és intelligens, és egyedi, művészi is persze, és szeretem!
Ha la fin, akkor elfogadom, ha mégse akkor táncolok!
...nem hagyni a hülyékre, lécci lécci....hisz nem véletlenül lábaim karjaim szemeim miegymás, és no.1!
csak így: páz!

huzás innen, vagy másképpen: hogyan kell söpörni

Minekutána már valóban megszámlálhatatlanul sok napot és hetet töltöttem azzal hogy emiatt a falba vertem a fejem, változás.
ELV:  nagybetűvel betartandó, élet és élés szabály.
Minden egyes ember, vagy embernek látszó lény, aki képtelen a fejlődés kicsiny sugarát az életébe engedni, és emiatt egy ostoba cél, gondolat, és vágyak nélküli izévé aszalódik az rettentő sebesen húzzon el arra felé amerre mutatok, lássa meg azt az ajtót, ami az életemből kifelé vezet, és szépen gyalogoljon át rajta.
Akit eme ELV be nem betartásán kapok, és mégis előszeretettel tanyázik létem közelségében, én fogom kifele rugdosni, durván, és szitkozódni közben bársonyos hangon, rokonait és egyéb testrészeit felhozva, hogy tudja mit vétett amikor maga ellen és ellenem cselekedett!

nyiss ablakot a világra?

Ha netán kint és bent is káosz uralkodik, akkor azt mondják őrült. Ha kint káosz van akkor rendetlen vagy, szétszórt, netán még hanyag....na de azért ez már.
Ha odabent zajlik, akkor...akkor káosz van és kész. Látszik. Nekem pl két -zöld néha kék vagy nem'tom fordítva- ilyen ablakom van befelé, amin elvileg látható. Nem hiszem. Biztos.
Ablakokról jut is eszembe. Mai nap után már elmondhatom, hogy sokadjára az az esemény zajlik, hogy adott pillanatban, mikor odalépek hogy kitekintsek-bár mindig más a helyszín, más ablak, más szoba, másnál, mással, más háttér stb.- mindíg akkor látok olyat, ami épp előtte az eszembe volt. Vagy aki. Vagy ami. Mindkettőre volt példa a napokban.
Nyiss ablakot a világra. Tehát, tényleg mondanak ilyet.
Idegesítő egyéb iránt eme szokás, le kéne állni, olyan mézesmadzag illatú. Azért. Mintha arcba csapnának a vágyakkal. Kösz. Pont tudom, hogy ez kell. Igen, és? Ugorjak ki? Átvitt értelemben, vagy hogy?!
Mert, tud ám segíteni a tudat, ugye, meg a sors, természetesen, hogy mutatja az utat. Nagyon kedves tőle.
Mindenkitől kedves, tőlem is, hogy fentről lesek.
Kikerültem a világomból, nincs mese, benne vagyok, de magasban. Kusza. Nem vicces. Kusza.
Káosz, kusza.
Kint is káosz. Bent is káosz. Előbb erre mondtam hogy őrült.
Nem dehogy. Őrültség ilyeneket feltételezni is. Mondani se nem szabad.
Ja, izé, ablak becsukva. Hideg van. Odakint. Talán ez a baj. Megvárom a tavaszt. Pont a télbe vagyunk, várok türelemmel, szeretettel.

változás ejj

Másolhatnék befelé ide le ni, de nem fogok. Énekelnék itt, szépen csengő hangon, dallamosan, de nem tudok.
Egyébként is. Változtatni. Pfff
...többiektől szép az élet....még a földnek is van holdja...SZAR
...többiektől szép az élet...másoktól meg kurva ronda.....JÓ
S mi az oly jellemző, persze az első az élő, a második az avitt. A jót lecseréljük a rosszra meggondolatlanságból, meg biztos ortt-ből, meg kiskorúkakból, butaságból.
Nem örülök, már akkor sem örültem, most még inkább nem örülök, nem is fogok, és Én direkt a JÓ, tökéletes, illő, pazar szöveget éneklem, mert az a polgárpukkasztó, meg az az eredeti és még egyszer mondom, többször immár, mert az a JÓ.
Nem is értem igazság, az igazság mind két esetben, de hol itt a paralel?

mennyire könnyű, mondd

Szakíts ha bírsz. Megvan téve, meg lesz téve, elég a kézen fogásból. Nem kell. A kérdőjel és én állandóan együtt vagyunk. Nem hagy élni. Illetve hagyni hagy, csak élni nem él. Mert nem is tud. Így bár én igen, de nem egyszerűen. Gát. Meg mankó. De el van hajolva. Szar mankó. Szar Jankó.
Sok időt töltöttünk együtt. Sokat sokat. Nem volt szép. Óvatos volt. Azt hittem beletanul. Hazudott. Na még ez is. Állandóan csak megjátszotta magát. És elbizonytalanított. Igen. A legfőbb hibája. Az ő hibája. Egyértelműen.
Keresek mást. Nem fog hiányozni. Van pár képem róla. Mondtam neki ne is aggódjon, mert nem fogom elfelejteni, nem is hagyná, eddig se hagyta. Folyton csak kérdezősködött. Ez a dolga. Tudom. Már az elején látszott rajta, de én bedőltem neki. Azt hittem majd idővel kiegyenesedik. De nem tette. Úgy hogy, most szakíts, ha bírsz.
-Innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz. Nem én. Leszek annyira könnyű. Nem én. Vagyok annyira szép..

Kérdőjel és Én. off. Vagyis K.O. azaz Közlöm Off.
Kérdőjel és Én
Jó vagyok? basszus. Az emlékek.
Jó vagyok?

ez már zsiros kenyér?

Jött egy link. Mindegy, itt van, tudom, meg lesz ez nézve egy .S (:)) mástól, ezért tessék :műpa neked.
Bizony grimasz lett a végén szerény arcomon.
Van itt meg minden, Lovasi köré gyűlt régi és új, lejárt és felmelegített. Meg van említve Cseh Tamás, Zorán, Tövisházi Ambrus, akit akarsz, és egy kis 30y is. Persze. Mert mai kép van.
És egy szó. Egy tökéletes metafora, vagyis inkább a magyarnak mondható státusz szimbólum.
Kérem szépen, amikor egy hazai zenei palettát vonultatunk fel, az elmúlt húsz évből, és ugrálgatunk a mostani plakátos, internetes, kis és közepes fesztiválokon megforduló együttesek körében, lesünk, legfőképp hallgatunk, és azt a szót látjuk mögöttük hogy epigon, akkor bizony megállunk egy percre.
Azt hiszem sok mindenre lehet fogni, ezt ami itt megy, és nem feltétlenül kell ebben élni, ezt szívni be jó mélyen,mert persze vissza ugorhat bárki kénye kedve szerint a beat korszakba, vagy még messzebb, amit talán Lévay Balázs szívesen megmutat hogy is kell, - ahogy a dob meg basszus zakatol a fülében-  vagy tengerentúlon kapisgálni, bármi, de ha mégis itt leállunk, és mai tizen - huszon évesként szórakoznánk, úgy koncerten, a színpad előtt tolongva, miután egyre mélyebbre nyúltunk a zsebünkben, jusson eszünkbe, hogy azt teszik elénk amit megeszünk.
Talán évről évre ezért leszek kevésbé rajongó, ezért váltok . Persze marad az ágy, asztal, tévé, és még mindig Én szeretlek téged, miközben lángoló valaggal szaladok ki a pokolból, és nézem a fejed felett a kérdőjelet, de már nem kezdek így egy évet, bármennyire is azt hittem, hogy na, akkor majd lesz valami Lovasi izé.
Helyette inkább kétszer is átgondolom, hogy mennyire tudok elmerülni egy  ( sajnos még ha bántó is ) jogosan önállótlannak nevezett egy  akár több órás zenei performanszon.
Öröm az ürömben, hogy mindig akad új és akad más. Bár egyre nemzetközibb, és idegen nyelvűbb, de a minőség azért magáért beszél. Még ha hangosabban is.

skálán marad

Veszélyesen taszító.
Hisztis nagyképű.
Szánalmasan egyszerű.
Ujját szopó felnött.
Kontroll nélküli vezető.
Lehetetlenül együgyű.
Kis lábon járó óriás.
Riasztó nagypolgár.
Hányinger keltő szép falat.
...Tele van a padlás. Ilyenekkel. A padlás kerek. Geoid alakú. Geoid egy olyan forma, melynek alakja geoid. Az ilyenek az alkotó részei. Az ilyenek a ruhában a moly. Talpban a szálka.
Világos.
Jót tesz az új háttér. Átszűrődik megannyi csoda.

lesz a volt

Sokan vagyunk. -Olyan hajnaltól pirkadatig nem tudom megszámolni ujjacskáimon, számológépen, lapon papíron a pontos összeget- sokan.
Jó ez? Jövés menés átjáróház. Ki az ajtón be az ajtón.
Hogyan találjak ki egy újat? Az az egy. Ennyiből?
Ha az egyik helyen valami eget rengető történik, elképesztő, borjú az új kapura bámuló fantasztikum, honnan tudod hogy odaát éppen nem az a zsenialitás üti fel a fejét?!
Kapunk egy-egy másodpercet? Száz évből, egy sóhajtásnyit? Akár ez a sóhajtás el is maradhat? Vagy most sóhajtottam, most mikor a másik is épp?
Az a tekintet az a villany mikor szegeződik, mikor gyullad ki? Már meg volt?
Meg lesz egyáltalán?
Biztos, hogy csak egy Lincoln, Einstein, Hemingway, Hendrix, Bob Marley létezett?
Vagy mindenki a gitártudás egyénre szabott Hendrix-e? A fizika megalkotóinak Einstein-e?
Lehetséges bármi is? Még?
Bennem van egyáltalán bármi?  Már?
..Keresni kell?
Azt a fehér hollóját neki.

tavaszi nagyatakarításig

Általában meg ha már kéne, de nem jön. Igyekszik a fene. Az meg nagyon. Meg is lepődhetnék, hogy az alkaromat nyomja ez a sok morzsa, a hajamból már megint csöpög a víz, egyszer majd csak beesik a billentyűzet közé, és lesz nagy csitt csatt. Bár kötve hiszem. De az szép lenne. És esetleg eltűnne a sok morzsa is. Nem nyomnám az agyamat enyhén jobbra fordítva hogy üldözzem a fejemből kizúduló betűket. Már kettő az egyben a megoldás halmaz. Meg ismét a várva várt időszak, megint mondom azt a szót, ami csak egy látens kamu, egy  ideologizált majdani titulust adó fárasztó stresszel járó néha kudarccal, ha zsenike, vagy lángész vagy örömmel, pénzzel egybekötött 7 betűből álló marhaság: TANULÁS.
Szuper.
Legyek akkor lelkes és optimista, látókör tágító, nyugodt, körömrágás mentes dijákjány. Asztal lesöprő, hajat szárító, összeszedett ember.
És induljak neki.
Azt hinnéd szenvedés imitálás folyik. Tévedés. Azt hiszem a kötelező kiugrom az ablakon időszak, a mindenki nyaljon sót, a redőny közé szoruló pókháló, 8 pohár három négyzetcentiméteren, összezsugorodott világ és agy, most egy kicsit  megy az ágy alá.
Bár génmanipuláló tett, de ki nem ölt állarcot manapság?

hatÁSOK

Fogadj. Meg.Este. Még. Van pár óra.Cetli. Piros toll. Gondolat jelek. Beteljesül. Nem sokára.
Össze csapott lett. Mexikó a hibás. Vagyis a tequila. Természetesen.
Hajnalban kidobtam a kukába. Véletlenül. Az osztrák a hibás. Félig magyar igy a pontos.
Bekattant, hogy talán nem szabad. Kivettem. Bár nem tudom hogy azt-e. De remélem. Elkalandoztam. Amerika a hibás. Brarndon és kész.
Eddig gördülékeny.
Van még pár nap az évből.
Csak ne hibázzanak oly sokat a nemzetek.
KIvÁncSian várOM.