Ki nem hagynám hogy hepi karácsonyt. Kevés olyan rokont akitől falra mászol. Még többet olyanból akiket szeretsz, vagy próbálsz. Sok olyan meglepetést aminek örülsz, sok olyan kaját amitől januárban nem leszel plusz 20 kilóval több. Tehát egyszóval SIKERES napokat.
Ide hogy illik a következő megállapítás, tudja ég, de egye fene begyömöszölöm. Például hogy a legújabb évad niptuck vállalhatatlan, de izé ezt nem is akartam írni csak most eszméltem rá, mindegy.
Még fontosabb hogy két kasztot véltem felfedezni a maga ambivalens valójában az elmúlt percben. Az egyik az akinek a közösülés forog a középpontban. Az az bármit megtenne azért a dologért, vagy annak az ellenkezőjét is, ha éppen nem. Másik típus aki bármit elkövet azért hogy távol tartsa magától a civilizáció bármely elemét, vagy éppen magára hívja az emberek figyelmét.
Na már most ez a felfedezés azért lehet, mert egyrészt szociális érzékkel megáldott lények vagyunk akik tán csalódtak és negatívba fordultak, tán naivak és folyton reménykednek. Másodsorban azért, mert bennünk van az állatias ösztön, és az egyszerűség. Kell nekünk tűz víz kaja sz*x és plazmatévé.
Ahogyan azt már a Jurassic Parkból megtanultuk:
Isten megteremté a dinoszauruszt. Isten elpusztítá a dinoszauruszt. Isten megteremté az embert. Az ember megteremté a dinoszauruszt. A dinoszaurusz elpusztítá az embert. Az asszony örökli a földet.
És így jutunk el a boldog ünnepek kívánásán keresztül a társas ösztönlényen át a mindent megevő dinokig.
És addig hogy nem kell forralt bort inni mert elveszett világ lesz.
