mire nem jó a pakolás

"A világnak szüksége van a lélekre,
hogy létezzék;
a léleknek szüksége van a világra,
hogy értelmet adjon a világ létezésének. "
(Tatiosz)

...Még gondolkozom rajta, bár már vagy öt éve kaptam ezt az akkori osztályfőnöktől. De mindenesetre szép. Bármit is akart akkor vele üzenni nekem, vagy épp most.
Azért megnyugtatásképp nem igazán kell törnöm rajta az agyacskámat. Már majd megijedtem hirtelen.

adok-veszek

Önbizalmat vennék,  annyi elég lesz, amennyi raktáron van, annyit fizetek érte amennyit ér, talán még kicsit többet is, de az alig használt, second hand állapotútól kíméljetek meg.
Adnék kétségbeesést, ( bár abból nincs sok csak egy kicsi)  meg bizonytalanságot is szívesen. Akár csere is szóba jöhet.
Itt megtaláltok, vagy egy kicsit arrébb.
Előre is kösz!
Hálám és örökké.

Bones

Csakis a jó oldalát nézve, betegségnek hála, sikerült nem kevesebb mint 14 nap alatt végignéznem egy még alkotásban lévő, de már az 5. évad közepén tartó sorozatot, amely egyenként 45 percet tesz ki. Ha utánaszámolok akkor 4410 percre jön ki, az nagyjából 73,54 óra, és hozzávetőlegesen valamivel több mint 3 nap egyhuzamban. Ezalatt az antropológiai tudásom elérte a maximumát-ofkorsz hozzám mérve- a pszichés magatartás, és a testbeszéd figyelésére korlátozott érzékeim élesedtek és még sorolhatnám. Függő ezerrel.
Már csak egyetlen kérdésem maradt, amit sem matematikailag sem pszichésen nem tudok megválaszolni, hogy van-e még élet csonton kívül?
Találunk. Oda se neki.

A KUTYU AZ KUTYU

Az egyetlen dolog amit biztosan tudok állítani, lassan nyolc év után, az hogy képes vagyok a gondoskodásra és az odafigyelésre. Ezt egyetlen kis élőlénynek köszönhetem, aki számomra -bárki bárhogy is húzza a száját- az egyik legtöbbet jelenti nekem ezen a piciny világon. 
Még kicsike voltam, 14 éves amikor fejembe vettem, hogy szükségem van egy kutyusra, szép sorrendben követve ezzel a halakat a papagájokat a békát és a hörcsögöt. Gondoltam nem állhatok meg. Ez egy létra amit meg kell mászni. Igazából állandóságra vágytam, felelősségre, és egy kis állat szeretetére. Hát elértem. Kaptam egy pici gombócot, aki mára nagy gombóc lett. Egyedi személyiséggel, sajátos habitussal, megszokott cselekvésekkel.
Ez a habitus már második napja hazudtolta meg önmagát. A kedves kis gesztusai eltűntek. A viselkedése felfoghatatlan lett. A helyén feküdt, mintha az eddigi összes jó elszállt volna belőle.
Nem is lehetett ezt annyiban hagyni. Ember vagyok, gazdi vagyok, kellenek a magyarázatok. Nem lehet hogy egyszer csak eltűnt ami eddig volt.
Hát ki is derült hogy egyáltalán nincs itt szó egyszerűségről. Sőt mi több. A sűrgős lett az első tulajdonság amivel illették. Az ultrahang kimutatta hogy; vagy most, vagy már nem.
Ilyenkor nem habozol. Sőt kétségbe se esel. Csak azt mondod hogy akkor azonnal. És ők is ezt mondják.
Hát jön is szuri, s pár perc múlva már ott sincs. Te meg vársz.  És ilyenkor fogalmad sincs hogy mihez kezdj. Aztán kiderül, hogy van akik ilyenkor segítenek. Ugye a barát meg a baj. Nyugtatnak, fogalmuk sincs nekik sem hogy mi lesz, de hisznek. És persze Te is.
Valamivel több mint egy óra telt el így. Vagy egy élet. De ki számolja.
Szabad megnézni, szabad hazavinni, szabad tovább gondoskodni.
És Te megfogalmazhatatlan hálát érzel. Főleg amikor az a gombóc is, akinek a nyelve a száján kívül lóg annyira önkívületi állapotban van még mindig az altatástól, hátra fordul és rád néz.
..Jól van mostmár minden rendben lesz.
S persze hogy minden így lesz. Sőt lesz még hála, mert imádod hogy indikátor lényed van. Aki a maga legegyszerűbb módján jelez ha baj van. S azért is, mert Ő nem tudja, amit Te igen, hogy ezt a figyelmességet, amivel észrevették az ő baját, és gondoskodtak a megoldásról, neki köszönhetik.
S ezt a köszönetet elmondani sem lehet. Bár azért pár könnycsepp még mindig kicsordul.

ragasztó

Mindenki abba kapaszkodik amibe tud.
Aztán hogy ezután már megint azt mondom-e, hogy nem túl előre látó reménységes poszt lett, azt nem tudom, bocsánat hogy nem is érdekel. Félre is teszem már ezt a kedv magot.
De tényleg. Látom hogy nem az űrben vagyunk, hisz nincsen súlytalanság, ellenben van gravitáció, ami ha tetszik ha nem, a földön tart minket. Vagy izé lógunk, kapaszkodunk objektumokba, meg emberekbe, gondolatokba, felfogásokba...na érted hogy mindenbe, hogy ne zuhanjunk. Mert zuhanni nem jó. Olyan ez mintha az álom lenne a valóság első számú verziója. És nekünk kell a fejben megalkotott verzió. Épp ezért érthető, sőt megbocsájtható az izomlázig való szorítás.
Bár csak a hecc kedvéért megnézném mihez kezdenénk a kapaszkodás nélküli lét elméletben. Abban a lebegésben, persze nem tudatmódosító szerek által, hanem pusztán egyénre szabott agyi elgondolásokban.
Szülne egy két érdekeset.
Addig míg ez nem történik, marad a jelen felállás. Az hogy valaki ír valaki meg olvassa. Valaki zenél valaki hallgatja.
Szépen követjük egymást vertikálisan és horizontálisan. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

undergrand dívák vagyunk

Pánik mentesen. Már jeleztem, hogy milyen köntösbe lehet burkolni a lét minőséget, hát nem is kívánom tovább csűrni, csak sziklaszilárdan lefektetni hogy nem megyünk mennyiségre, elvi okokból, és természetesen azért, mert a lehetetlennel viaskodni holmi hit kedvéért értelmetlen, és cseppet sem logikus magatartás díva szemlélet szerint!
Te is, és azt hiszem Én is így értelmezem ezt az undergranditást, ami egy s más szemszögből felettébb páratlan megvilágításba helyezi apró testünket.
Ajánlom egynek, rajtam kívül!!
Fontosnak tartottam utolsó sort, ha lehet a legfontosabbnak, hisz valóban ritka játszmáról van szó, amibe más nem fér bele. :)

Érzek egy enyhe szellőt!

létra/tégla

Realizáltam egy új embertípust. Az opciófüggő jelenlevő. Mesterien amorf magatartás, mindemellett kétségkívül az idő korlátozó hatása, a személyes válság kiküszöbölésének vágya jellemezi. Valódi titkos zseni. Az ego túlhajszolása miatt nem mondható csupán született lángésznek. Ugyanis e fejetlen hajsza, amit a gondok megoldása táplál, kétségbeesett fuldokló képében tünteti fel saját magát, ezzel megfeledkezve, a hátramaradt törmelékek eltakarításáról. S minekutána a nyomok elrejtése, a munka velejárója, aki erről megfeledkezik, figyelmetlen, már-már hanyag cselekvő képében tiszteleg.
Természetes egyszerű megfogalmazásban nevezhetnénk e faj alkotóit számító népségnek, de hiba lenne, hisz a túlélés törvényeit szem előtt tartva, az egyedek nem csinálnak mást, csak egyszerű összehangolási műveletek sokaságát hajtják végre, evvel is jelezve emberi mivoltuk hús vér valóját.
Mindezek ellenére és jelen szemlélet módomban, a tisztelgés teljes hiányát tanúsítom feléjük, kérve szíves elnézésüket.

csak nyugalom

Azt hiszem az életminőség a kitűzött célok milyenségétől függ. Illetve e kettő távolságától.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára újdonsággal szolgáltam. Engem épp ez a szolgálat lep meg igazán.