Az élet nem egy egyoldalú dolog.
Ha állandóan tarkón basznak egy szívlapáttal, az mondjuk még az első egy két odabaszásnál okoz valamilyen fajta emóciót, hepöninget., katarzist de egy idő után -pláne ha az ember mazohista- csak a fájdalmat érzed s max annak örülsz.
Ez is csak bizonyos ellentétekkel működik. Ha előtte megsimogatják, és utána basszák tarkón... Na az úgy már erős. Úgy már van hatás.
Szóval helyzetet kell teremteni, kevés az olyan szerencsétlen élet, ahol az ember csak az egyik oldalt kapja.
Tessék fent is lent is.
Aztán meg sok sikert.
2011. jan. 8.
2011. jan. 4.
okos3
Gratulálok a szerencse tojásoknak. Nekik most viszont látásra.
Na és most, mindenki más, aki nem szerencse tojás, az figyeljen.
Kiemelkedő matektudásomnak köszönhetően és személyes tapasztalatok alapján kiszámoltam, hogy nagyjából a gyermekként töltött idő felét, de legjobb esetben is éveket kell arra szánni, hogy az otthon látott viselkedési normát, és a múltból hozott görcsösséget okozó habitust kiöljük a szürkeállományból.
Ebből az érdekes matematikai algoritmusból több minden is leszűrhető. Egyik ilyen például, hogy bármennyire is igyekszik a szülő, akármennyi könyvet is elolvasott, akárhány hozzáértő embertől kért segítséget a gyermek nevelésben, a felállás mindig ugyanaz, és az ebből fakadó áthidalhatatlan probléma -hogy a jelen generáció igyekszik felnevelni a gondolkodásban egyre inkább előre haladó jövő generációt- sosem fog megszűnni.
Nem is tudom hogy kinek nehezebb. Annak aki tanít, vagy annak aki tanulni próbál. Tehát ebből következő másik fontos momentum, felismerni, hogy amit éppen látunk, hallunk tapasztalunk, az számunkra követendő, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan negatív cselekedet, aminek csak és kizárólag az ellenkezőjét lehet megtenni.
Végeláthatatlanul sorolhatnám ebből a gondolat menetből fakadó észrevételeket, de nem teszem.
Csak remélhetem hogy sosem késő változtatni.
Hogy van remény.
Hogy sikerül elraktároznom minden élményt, és tapasztalatot. A pozitívat és a negatívakat is. Előbbit jó tanácsként, utóbbit intő jelként.
Előre is köszönöm szépen az okítást.
Na és most, mindenki más, aki nem szerencse tojás, az figyeljen.
Kiemelkedő matektudásomnak köszönhetően és személyes tapasztalatok alapján kiszámoltam, hogy nagyjából a gyermekként töltött idő felét, de legjobb esetben is éveket kell arra szánni, hogy az otthon látott viselkedési normát, és a múltból hozott görcsösséget okozó habitust kiöljük a szürkeállományból.
Ebből az érdekes matematikai algoritmusból több minden is leszűrhető. Egyik ilyen például, hogy bármennyire is igyekszik a szülő, akármennyi könyvet is elolvasott, akárhány hozzáértő embertől kért segítséget a gyermek nevelésben, a felállás mindig ugyanaz, és az ebből fakadó áthidalhatatlan probléma -hogy a jelen generáció igyekszik felnevelni a gondolkodásban egyre inkább előre haladó jövő generációt- sosem fog megszűnni.
Nem is tudom hogy kinek nehezebb. Annak aki tanít, vagy annak aki tanulni próbál. Tehát ebből következő másik fontos momentum, felismerni, hogy amit éppen látunk, hallunk tapasztalunk, az számunkra követendő, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan negatív cselekedet, aminek csak és kizárólag az ellenkezőjét lehet megtenni.
Végeláthatatlanul sorolhatnám ebből a gondolat menetből fakadó észrevételeket, de nem teszem.
Csak remélhetem hogy sosem késő változtatni.
Hogy van remény.
Hogy sikerül elraktároznom minden élményt, és tapasztalatot. A pozitívat és a negatívakat is. Előbbit jó tanácsként, utóbbit intő jelként.
Előre is köszönöm szépen az okítást.
2011. jan. 2.
kettőezer+tizenegy
Nem is tudtam volna stílusosabb címet adni. És mint ilyen, fontos kihagyhatatlan gondolatok következnek.
Csak is akkor fogok megszólalni, hogyha lesz értelme annak amit mondok. Reménykedjünk hogy ezután a számat az agyam fogja irányítani. Bár eddig akkor ki tette? Jaj és tilos, ismétlem tilos, vagyis jó, ajánlott kerülni a csúnya szavakat, úgy mint: ***** ******* ******* és ezekhez hasonló, minden olyan szituációban ahol nem akarom hogy kocsisnak nézzenek. Kivételt képez az olyan helyzet amikor megkövetelendő, de ha már itt tartunk ajánlott elkerülni minden olyan helyzetet is ahol a káromkodás "megkövetelendő". Nagyon nehéz év vár rám, már látom.
Ja és diploma, hogy diplomata legyek, nyelvvizsga hogy legyen diploma hogy diplomata legyek.
Normális pozitív, endorfint termelő kapcsolatok ápolása, kiépítése, és minden olyan emberi viszony megszüntetése, ahol ezek a jót jelző szavak még csak fel sem merülnek. Ez a gondolat azért fontos, mert ez nagyon fontos és kész.
Lenne még egy blogra való kívánni való, ami bár legkevésbé megvalósítható, de azért vágynak nem utolsó. Kevésbé anyagias világban szeretnék élni.
Jó lenne többet mosolyogni, és többet szeretni.
Ne aggódj, 2011 a mi évünk lesz :)
Csak is akkor fogok megszólalni, hogyha lesz értelme annak amit mondok. Reménykedjünk hogy ezután a számat az agyam fogja irányítani. Bár eddig akkor ki tette? Jaj és tilos, ismétlem tilos, vagyis jó, ajánlott kerülni a csúnya szavakat, úgy mint: ***** ******* ******* és ezekhez hasonló, minden olyan szituációban ahol nem akarom hogy kocsisnak nézzenek. Kivételt képez az olyan helyzet amikor megkövetelendő, de ha már itt tartunk ajánlott elkerülni minden olyan helyzetet is ahol a káromkodás "megkövetelendő". Nagyon nehéz év vár rám, már látom.
Ja és diploma, hogy diplomata legyek, nyelvvizsga hogy legyen diploma hogy diplomata legyek.
Normális pozitív, endorfint termelő kapcsolatok ápolása, kiépítése, és minden olyan emberi viszony megszüntetése, ahol ezek a jót jelző szavak még csak fel sem merülnek. Ez a gondolat azért fontos, mert ez nagyon fontos és kész.
Lenne még egy blogra való kívánni való, ami bár legkevésbé megvalósítható, de azért vágynak nem utolsó. Kevésbé anyagias világban szeretnék élni.
Jó lenne többet mosolyogni, és többet szeretni.
Ne aggódj, 2011 a mi évünk lesz :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)