A nap végére a sajtos meg az almatorta mindig csontra elfogy. A barackos és a csokihabos úgy kb. félig. Míg az áfonyatorta gyakorlatilag érintetlenül megmarad.
Miért mi a baja az áfonyásnak?
Annak semmi baja. Csak az emberek mást választanak. Nem az áfonyatorta rossz, csak nem kell senkinek.
Hm.
Van amivel még nekem is meg kell birkóznom. Az ízlésekkel s a velük járó pofonokkal.
Realizálni hogy van akinek áfonyatorta vagyok.
S azt is hogy nem az én hibám. Vagy igen.
Észrevenni hogy voltam már barackos.
Amiért én tettem. Vagy nem.
S reménykedni hogy lehetek almatorta.
Ha minden összejön. Vagy igen. Vagy nem.
