a szomszédba is:)

Van egy világod, amiben élsz. Egy buborék, amiből nem mehetsz át csak úgy a másikba. Maximum kapcsolódhatsz. Ide gyűjtögetsz , hogy legyen télire, hogy ne vegetálj, hanem a szó szoros értelmében élj.
Furcsa is amikor nagyobb, másabb buborék közelít feléd. Ilyen nekem a nem választott közeli ismeretség, a munkahely, akár még a suliban is egy kis vagy éppen nagyobb közeg.
S ilyenkor elsőre ítélsz. Hogy ő ilyen kaszt, ő olyan , csak hogy könnyebb legyen. De aztán engeded ha nem vagy extrovertált, a hatásokat, hátha jönnek. Hátha az elsőre ítélés ismét megdől és olyat kapsz amit nem is gondoltál volna. Hányszor de hányszor történt már ehhez hasonló velem, a saját függönyöm miatt.
Lehet hogy sosem leszünk egy világ, hogy az elveink merőben különböznek, vagy az értékrendünk, de kaphatunk tőlük. Mert a nekünk "nem megfelelő" emberek is tudnak szeretni, ők is éreznek, sírnak nevetnek.
Önzetlen feltöltődés. Mosolyt adni, s kapni. Ismeretlen ember, felszínesnek vélt beszélgetés, a tipikus hogy vagy? mi újság? Örültem. A legjobbakat.....és még ezer apróság, megannyi sablon szöveg, ami ha őszinte bumerángként viselkedik; És az eddig értelmetlennek tűnt köszönés és társas lét értelmét nyeri. Ez kortól független. Ezt sem a társadalmi rang adja.
Ez belőled jön, onnan legbelülről, papírtól, ruhától, kocsitól, sminktől, egzisztenciától függetlenül.
..Elvégre is nem mindenkit választunk barátunknak, vagy éppen társnak. Nem is tudnánk.
Akkor meg?

zárójelben...mi si ez a nos?

Nekem kell a vélemény számokban, hogy gondolkodjak.
Nem váll veregetés, hogy király vagyok egyet értenek, aki egy követ fúj fel a kocsira:)
Morfondírozás, ha valami nem tetszik , vajon miért nem, gondoljam át, újra bukkanok, hibázok?!...

...Változásunkra apró szelek.

Akkor köszi.

csontváz, hús , bőr....lény

20 éves. 165 magas. valódi kis ember. A számokat értik az emberek, ugye kis herceg, a többit nagyritkán , kivétellel szerencsére. Tehát ez vagyok Én, számokban nem nagy , érzésekben kusza , tulajdonságokban összetett, bohókás, zizzent, mindig más , de jobbára kis önbizalmú, káosz homo sapiens.
Kapok hideget meleget, mert a társadalom szerves részeként ez elengedhetetlen, ezért bántanak, ezért ölelnek, kibeszélnek, bíznak, és eddig azt hittem talán észre vesznek.
Ez a hitem most megdőlt.
Látnak!!!! Nincs talán, esetleg, lehetséges. Tény van.
Ez is tán az öntudatra ébredés egy formája , de igen is fontos, az én lelkemnek számító mozzanat.
Úgy menni, hogy hologram vagy elszomorító, de a hirtelen felismerés hogy nem az vagy, hanem egy hülye, igenis kellesz, az hátborzongató. Megható.
Bármikor nyomot hagyhatsz észrevétlenül.
Gondolj csak bele, amit nem látunk nem biztos hogy nincs is ott.
Kiről is szólnak a gondolataid? na ezek a nyomok....
Bennem vannak mélyek, s most már tudom hogy én is hagyok mélyet.
Nem sorolok, mert névtelenség van, de annyi biztos, hogy Én érzem, és Te is érzed.