2010. jan. 25.

Ha már úgy sincs önálló gondolatunk

Jack: De érted, ha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja, és történjék bármi, a kanapé gondot letudta.Összegyűjtöttem mindent, de tényleg. Volt egy jó kis hifi tornyom, volt egy tisztességes ruhatáram, már majdnem kész voltam.
Tyler:  És most fuccs az egésznek. 
J: Fuccs az egésznek.
T: Tudod mi az a dunyha?
J: Egy paplan.
T: Egy takaró, egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez, a szó nomád értelmében? Lófaszt. Akkor mik vagyunk? 
J: Nem tudom, hát gondolom fogyasztók. 
T: Úgy van, Mi fogyasztók vagyunk. Az élet színvonal megszállottság melléktermékei.  Bűnözés, éhezés, szegénység. Ezekkel  nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok. Televízió. Az ötszáz csatorna. Egy név az alsó gatyánkon. Viagra. Hajnövesztő.
J: Martha Stuart.
T: A francba Martha Stuarttal. Martha Stuart a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét vagy mit, a zöld kárpittal együtt. Ne akarj mindent megszerezni. Ne akarj tökéletes lenni, Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön aminek jönnie kell.
Jó ez csak egy vélemény, lehet hogy tévedek, talán tragédia történt. 
J: Nem. Csak holmik voltak.Nem történt tragédia, de... 
T: Nézd amik elvesztek; a modern háztartás alappillérei.
J: Nem. Igazad van. Különben is a biztosító valószínűleg fizetni fog. 
T: Amit birtokolsz, az birtokba vesz. Csinálj amit akarsz.