2010. febr. 3.

létra/tégla

Realizáltam egy új embertípust. Az opciófüggő jelenlevő. Mesterien amorf magatartás, mindemellett kétségkívül az idő korlátozó hatása, a személyes válság kiküszöbölésének vágya jellemezi. Valódi titkos zseni. Az ego túlhajszolása miatt nem mondható csupán született lángésznek. Ugyanis e fejetlen hajsza, amit a gondok megoldása táplál, kétségbeesett fuldokló képében tünteti fel saját magát, ezzel megfeledkezve, a hátramaradt törmelékek eltakarításáról. S minekutána a nyomok elrejtése, a munka velejárója, aki erről megfeledkezik, figyelmetlen, már-már hanyag cselekvő képében tiszteleg.
Természetes egyszerű megfogalmazásban nevezhetnénk e faj alkotóit számító népségnek, de hiba lenne, hisz a túlélés törvényeit szem előtt tartva, az egyedek nem csinálnak mást, csak egyszerű összehangolási műveletek sokaságát hajtják végre, evvel is jelezve emberi mivoltuk hús vér valóját.
Mindezek ellenére és jelen szemlélet módomban, a tisztelgés teljes hiányát tanúsítom feléjük, kérve szíves elnézésüket.

csak nyugalom

Azt hiszem az életminőség a kitűzött célok milyenségétől függ. Illetve e kettő távolságától.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára újdonsággal szolgáltam. Engem épp ez a szolgálat lep meg igazán.