Nagyon rég, illetve sosem éreztem magam ennyire agyatlannak. Aztán még nem gondoltam ilyen keveset magamról sosem. Még jó hogy mellé szégyen érzet is párosul.
Jó lesz megbarátkozni ezzel. Megbarátkozni a ténnyel és tovább lépni.
Egyértelműen nem világ vége.
Még ha most úgy is érzem.
A folytonos változás állandóságot szül. Az állandóság meg folytonos változást. Az értelem értelmetlenséget. Az új újabbat. A jó jobbat. A rossz meg nem érdekel. Na így kuszálódik össze szép lassan minden, nem hagyva TERET másnak csak a világnak. ....Na ezt elemezheted.
2011. jún. 6.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)