Lufit fújok, abból sokat, testvérnek, nem-nem ő Boribon, s nem hét lufi lesz, érzést fejezünk ki, mélyet, kedveset. Plusz még táblát rajzol, s tükön ül, Lovasi táncol, én már fáradt vagyok ahhoz hogyha más táncol én is rázzam a seggem, kis átkötés aki tudja érti, aki nem az meg fejezzen ki mélyeket; FÚJJÁL LUFIT. :)

A kezdeti lelkesedés irányít, egyébként meg nem tudom szabad-e bárminemű érzelemmel társítani a mondatvégi írásjeleket, de annyi bizonyos, hogy a felkiáltó jelet ebben a rendszerben nem szeretem, mert mindig megálljt parancsol...nem kellenek oda, s ha már itt tartunk , akkor a kérdőjelet is törlöm, mert azt meg az értetlenség szüli, úgyhogy marad a vessző koma, és a határozott pont.

Kis lépés az emberiségnek , nagy lépés az agynak és léleknek.