Van egy világod, amiben élsz. Egy buborék, amiből nem mehetsz át csak úgy a másikba. Maximum kapcsolódhatsz. Ide gyűjtögetsz , hogy legyen télire, hogy ne vegetálj, hanem a szó szoros értelmében élj.
Furcsa is amikor nagyobb, másabb buborék közelít feléd. Ilyen nekem a nem választott közeli ismeretség, a munkahely, akár még a suliban is egy kis vagy éppen nagyobb közeg.
S ilyenkor elsőre ítélsz. Hogy ő ilyen kaszt, ő olyan , csak hogy könnyebb legyen. De aztán engeded ha nem vagy extrovertált, a hatásokat, hátha jönnek. Hátha az elsőre ítélés ismét megdől és olyat kapsz amit nem is gondoltál volna. Hányszor de hányszor történt már ehhez hasonló velem, a saját függönyöm miatt.
Lehet hogy sosem leszünk egy világ, hogy az elveink merőben különböznek, vagy az értékrendünk, de kaphatunk tőlük. Mert a nekünk "nem megfelelő" emberek is tudnak szeretni, ők is éreznek, sírnak nevetnek.
Önzetlen feltöltődés. Mosolyt adni, s kapni. Ismeretlen ember, felszínesnek vélt beszélgetés, a tipikus hogy vagy? mi újság? Örültem. A legjobbakat.....és még ezer apróság, megannyi sablon szöveg, ami ha őszinte bumerángként viselkedik; És az eddig értelmetlennek tűnt köszönés és társas lét értelmét nyeri. Ez kortól független. Ezt sem a társadalmi rang adja.
Ez belőled jön, onnan legbelülről, papírtól, ruhától, kocsitól, sminktől, egzisztenciától függetlenül.
..Elvégre is nem mindenkit választunk barátunknak, vagy éppen társnak. Nem is tudnánk.
Akkor meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése