20 éves. 165 magas. valódi kis ember. A számokat értik az emberek, ugye kis herceg, a többit nagyritkán , kivétellel szerencsére. Tehát ez vagyok Én, számokban nem nagy , érzésekben kusza , tulajdonságokban összetett, bohókás, zizzent, mindig más , de jobbára kis önbizalmú, káosz homo sapiens.
Kapok hideget meleget, mert a társadalom szerves részeként ez elengedhetetlen, ezért bántanak, ezért ölelnek, kibeszélnek, bíznak, és eddig azt hittem talán észre vesznek.
Ez a hitem most megdőlt.
Látnak!!!! Nincs talán, esetleg, lehetséges. Tény van.
Ez is tán az öntudatra ébredés egy formája , de igen is fontos, az én lelkemnek számító mozzanat.
Úgy menni, hogy hologram vagy elszomorító, de a hirtelen felismerés hogy nem az vagy, hanem egy hülye, igenis kellesz, az hátborzongató. Megható.
Bármikor nyomot hagyhatsz észrevétlenül.
Gondolj csak bele, amit nem látunk nem biztos hogy nincs is ott.
Kiről is szólnak a gondolataid? na ezek a nyomok....
Bennem vannak mélyek, s most már tudom hogy én is hagyok mélyet.
Nem sorolok, mert névtelenség van, de annyi biztos, hogy Én érzem, és Te is érzed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése