Az álomvilággal az az egyetlen baj, hogy arra ösztökél legyen csukva a szemed. Na azzal meg az a bibi, hogy úgy nem lehet közlekedni, mert neki mész minden szir szarnak. Lemaradsz mindenről. Akkor nyilván az a megoldás, hogy kinyitod a szemed. Ott meg az van, hogy neked mennek a csukott szeműek. S meglátod merre kóricáltál, míg aludtál. Sehogy sem jó.
Mindennek meg van a maga helye s ideje. Ez a kedvvel élőknek nem igazán ízletes mondat. Nekem is keserű.
Na megízesítjük.
Úgy még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Sutba a csukott szeműekkel. Kukába az eddigi kóricálásokkal. Majd én kinyitom, becsukom ahogy akarom.
Az elképzelés megvalósul.
Mázlimra önfejűség. Fantasztikus intuitív alkati megoldás.
Nincs késő és nincs korán. Amit elvesztegettem azt megvesztegetem.
Na valóban élet artista. Nagyon mozog a kötél. Mekkorákat bukfencezek a szakadék szélén. Mégis mindig átérek. Miért vagyok annyira biztos ebben?
Mert egyszer már eljátszottam. Álomvilágban. Most eljátszom a valóságban.
Figyelem! Nincs de.
Figyeled, hogy nincs?
Köszi .S ! :)
;)
VálaszTörlés