Manapság már nem is csodálkozom azon hogy mindenki 'stílusos'. Olyan időket élünk, ahol a cipő, a nadrág a felső ruházat a mérvadó. A haj a smink, az ékszerek. A külcsíny. Szó se róla szemnek jól eső. Valóban jó látni igényes, pöpec, tip-top emberkéket szaladgálni erre-arra. Látszik a gondos megformálás. Az idő amit arra szánt reggel kicsi szentem, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Nem perceket, órákat töltött szekrény előtt hogy kiválassza az aznapi időjárásnak, kornak, hangulatnak megfelelő anyaghalmazt. S ugyanennyi időt a fürdőszobában, tükör előtt. Finomított, igazított, alkotott. Tisztaság fél egészség. Ruhát magára. Ó hajjal szöszmötölés. A festés; szempilla, szemhéj, alapozó, a szájfény a maszk gyártása kreatívan , hogy kitűnő legyen, hogy Ő KItűnő legyen. Aztán mikor elkészült, minden a helyén, gyorsan lakkot az egészre tetőtől talpig hogy egész nap olyan fess legyen mint kora reggel. Még táska magára a divatos újság, a könyvtáros ajánlata által olvasott könyv, vagy a gyors éttermekből jól ismert kávé útközben s bele a mókuskerékbe.
Tudom hogy megy ez, nekem is vannak hasonló kliséim. Fontos a kényelem. Szeretem én is jól érezni magam a bőrömben. Szeretem a szépen megmunkált látványt. Az igényességet. Az összhangot. Mindemellett, én szeretek még valamit, amit nem lehet márkákkal hangsúlyozni, vagy kenceficékkel eltakarni, csak rettentő nagy odafigyeléssel kezelni. Napról napra, óráról órára.
Ezt a 'valamit 'belbecsnek hívják.
...Erre mennyi időt szánsz?
Szívem megdobban.
VálaszTörlésKiváló.