Hatszor elkezdve is egy a lényeg.
Az az úgy nevezett csalódás. Újra és újra. A másikban, magadban. Másnak okozott. Magadból kiindult, mást elért. Bármelyik megközelítés. Fájdalommal jár.
Ez erő függő. Hajlamra okot adó. Szeretetre vágyó.
Társ. A másik ember. Az a valaki. Az a helyzet. Az az életút.
Ez már nem is a fizikai taccs. Ez annál mélyebbre vág.
Hát leesett??? Le bizony.
Mekkora durvaságról tesz tanúbizonyságot. Mekkora szívtelelenség. Lélekjelenlét. Vagy éppen annak a hiánya.
A kör: Más csalódik magában miattad. S a maga tudja a más magára vonatkoztatja a maga másra vonja. Másnak szar magának szar.
Hogy ezt miért? Nagyobb kép, még mindig nem sírok bár könnybe már lábad.
Ne felelj meg. Nem szabad. Nem elrettentő. Felhívó. Óvatosan.
Nem kell.
Kispállal stilusosan:
Szeress nyugodtan én nem figyelek oda.
Ez honnan jön? Merre tart? Van ennek oka. Van ennek célja.
...És a végén hatszor átgondol ismét, hogy rányomjon-e a szép színes gombra.
De mint jelek mutatják megteszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése