Szeresd a melankolikus embereket! Várd a depressziós művészeket!
..Erre figyelünk oda. Erre kapjuk fel a fejünket.
Nekem le van szegve. Most.
Na ezért nem tudok mit is mondani mit is mit is.
Le van zsibbadva az agyam.
Ezért nem tudok létezni, hogy is hogy is hogy is.
Vicc és köz röhej tárgya és nem is igazán mert természetes folyamatnak mondható mert ha kell akkor kell nincs mit tenni, aztán meg az hogy megbánod az a normális ha nem bánnád meg akkor még a végén azt hinnéd hogy jót kértél. De csodák nincsenek. Izé azt mondják vannak. Csak azt mondják még, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni rá, mert akkor nem jön. Az majd csak úgy ha nem várod. De akkor meglep.
Mondjuk mint engem a hal ízű paradicsom. Az például egy csoda. Erre még én is lesek.
De egy paradicsom nem indít el agy tekervényeket.
Ez a bib.
Rá kell jönnöm mennyire érdekel a paradicsom. Hogy mennyire tudok róla beszélni. Arról hogy piros, az illatáról. meg arról, hogy az olaszoknak az tulajdonképpen desszert, nem alacsonyítják le, hogy tessék itt egy kis zsíros kenyér mellé meg paradicsom. NEM NEM. Külön álló objektum.
Ez kell ide. Sok sok külön álló objektum.
Ha nem jön külön, akkor a másik verzió, a már előbb említett bús meg komor. Akkor jön a szó csőstül.
lásd:
Az ember olyan anatómiailag össze rakott lény, akinek folyton mozgásban kel lennie, mert ha nem a teste elernyed.
Az ember olyan léleknek nevezett piros szív alakú dobogóval van megáldva ami egyébként a fejtetőbe megy bele, amitől mindig minden érzése változik.
Az ember olyan kitalált különálló objektum amiről vagy jó esetben akiről folyton lehet beszélni, mert ennek az objektumnak soha semmi nem jó.
Hát akkor most egy ember hiányzik jobban, vagy egy paradicsom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése