illúzió

Amit az eső váltott ki.
- Hiszem vagy tudom hogy én Én vagyok? Csak odafordítom a fejem ha meghallom a nevem? Ha igen akkor a válasz se nem tudom se nem hiszem. Ilyenkor van elfogadás.
- Vigyél magaddal esernyőt, esőkabátot, védekezz az eső ellen mert elázol. Ma eláztam. Nem álltam be eresz alá, hanem sétáltam benne. S mi történt? Hát mi történt volna? Vizes lettem. De, ez csak a tok! a "hangszer" nem ázott el.
Na és itt ér össze a két gondolat menet. Ennél a szónál hogy tok s hangszer.
...Amint megpróbálom elhagyni ezt a tokot, úgy tűnik mintha kívülről vizsgálnám magam. Látnám magam, mintha tükörbe néznék. De ha elhagynám, akkor eltűnne a tartalom is. Ezt így nem lehet. Ezért nem működik a külső szemlélőként nézni magad dolog. Megnyugtató felismerés, hogy akkor a befelé fordulás az egyetlen járható ön vizsgálat.
Eme észrevétel után egy újabb rész gyűrű bekapcsolása a lánc véglegesítéséhez...
-Miszerint az impulzív s egyben folyamatos fizikai történések sorozata nem jár nagyobb változással , nyomatékosabb hangsúllyal mint a bennem lejátszódó különbözőbbnél különbözőbb események, ingerek halmaza. Ez egy takaró az idebent lakozó extrovertált énemnek, s egy felhívás az introvertáltnak arra, miért nem kéne kétségbe esni hogyha nincs olyan szituáció amit elmesélnél s esetleg kínos csönd támadna egy adott beszélgetésben. A nyár elmúlt, amikor fenekestül felfordulhat minden , egyik nap még magyar határ másik nap már odakint, napról napra ébredés, hopp egy nap felkelte, hopp egy kis szórakozás, jaj az újabb történetek amiket alig várunk hogy elmeséljünk. Ellenben marad ez a tér, az odabent, ahol halad tovább a "nyár" jön az új. Ezeket hallja majd pár ember, akiknél a csönd sem kínos , csak egy természetes bensőséges állapot egy kapcsolat részeként.
...Hát ezt hozta el az eső , ilyen vizsgálatot, ezt a tokot, ami kívül helyenként szépen megmunkált, belül pedig gondosan alakított, amiben ma a lenyugvásé a főszerep, (ami nem tudom még hogy össszefügg-e a metamorfózisos bejegyzésemmel, ill. annak válaszára ez helyt álló -e, most nem is ez a fontos) .
Mindenesetre az tény hogy jól jött ez a nyár, a rengeteg élményével, s jól jött az első megállás nélküli két hét ahhoz, hogy tudjam az én hangszerem milyen környezetben, milyen világnak szól a legszebben. S tudjam ha meghallom a nevem vagy leírva látom nem csak elfogadás van és odafordulás a hang irányába, hanem tudatosulás.
S a már emlegetett énkép, ami még mindig változik, de egyre kevésbe megingó a világ állandó forgásához képest.

...és finis
lehet kimenni a vizsgálóból.
lehet törölközni.