Kicsit más. Érezhetően magasabb rendű. Ha hitetlenkednék kifelé, akkor nem születne meg most ez, bár tény, hogy folyamatosan ezt teszem, de remény is akad, ezért hátha:
Először egy kis háttér információ: Ludwig Josef Johann Wittgenstein XX. századi osztrák filozófus, merőben újító látásmóddal...Mindemellett az ő műveit Kertész Imre fordította magyarra.
Tök hivatalos, de mázli, mert így találtam meg és valóban elgondolkodtatott, bár jelentősen szabafordításnak vallott sorokról lesz szó, az a bizonyos ott van benne. Akár Wittgenstein, akár Kertész szemszögéből nézzük.
"A feltűnően kínos kérdés, amivel Wittgenstein szakadatlanul nyaggatja magát: hogy vajon "értékes-e" , amit létrehoz, vagy sem. Olyan ez, mintha a kagyló a gyöngy piaci árfolyamát mérlegelné, miközben a tenger mélyén magából kiizzadja: be kell látni, hogy ennek a kérdésnek a természete gyökeresen különbözik a kagylótermészettől..."
A tehetség, a zsenialitás, a feltett kérdések, bizonyos fokú félelem, sokszor megtorpanásra késztető értelem keresés, megrökönyödés.
Egyszerű, mások által beléd ültetett kételyek, amit odabent szépen lassan hagysz elhatalmasodni , áthidalhatatlan szakadékokhoz vezethet.
...Nem kívánok többet hozzáfűzni.
hááá.
VálaszTörlés