2009. aug. 6.
Lufit fújok, abból sokat, testvérnek, nem-nem ő Boribon, s nem hét lufi lesz, érzést fejezünk ki, mélyet, kedveset. Plusz még táblát rajzol, s tükön ül, Lovasi táncol, én már fáradt vagyok ahhoz hogyha más táncol én is rázzam a seggem, kis átkötés aki tudja érti, aki nem az meg fejezzen ki mélyeket; FÚJJÁL LUFIT. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A parton ülök, nézem a csillagokat... nézem, ahogy a távolban eltünik hamarosan a villogó, bosszús őrület, villámokat szórva, és bőgve azért, mert elmész... szomorú az ég is, hisz itthagysz minket sokára! A parton megpihenő csónak is álmát alussza, tele kételyekkel, melyet az beléje hulló eső nyomasztott egyre mélyebbre. Reménye álmába van, mellyel elviselhető a teher, mely az este lesujtotta őt. Lánca mint a remény kötele a part felé nyúlik hosszan, "húzzatok ki, mert megfulladok..." fennhangon. De én csak ülök egy felfordított hajon és nézem, ahogy elmész... nézem, ahogy otthagysz, mert nincs más választásod. Mint fuldokló hajót, otthagytak a parton, én is maradok, mert tudom, visszatérsz hozzám reggel, kimenteni a szakadékból, és azért, mert csak akkor tudom merre fogok mozdulni: a mélybe, vagy Veled a magasba.
VálaszTörlésHa ez lenne az utolsó nap, mit tennél... legszívesebben azzal töltenéd a végtelen pillanattól áthevült rendhagyóan remegő tested melegének minden szívdobbanáshoz vezető utolsó másodperceit, akivel tudod, h a legboldogabb lehetnél, miután eljön a horizonton az a momentum, mikor menni kell. Boldog vagy, mert átöleltél, boldog vagy, mert úszol a szemeimben, boldog vagy, mert így akartad. Boldog vagy, mert kérted, h az lehess. Megkaptad, mert így szeretetted volna. De akkor miért nem csinálsz mindent érzéssel... Miért hagyod, h a boldog pillanatok elhaladjanak melletted, mint üresfejű, pislákoló villanyoszlopok... Ha itt a vég, miért csak akkor érezzük úgy, h minden lehetséges... Egyszer, csak egyszer tegyél meg minden egy nap, amit akkor megtennél, ha az utolsó napod lenne. Meglátod, ez minden nap lehetséges, csak akarnod kell és kérned, Magadtól. Mert mindenki akkor boldog, ha az akar lenni. :)
VálaszTörlésSok embert egy pillanat, egy perc, egy óra, vagy egy teljes nap magával ragad. Nem tud tőle szabadulni, mert legszívesebben minden napját így töltené el... de miért nem teszed meg akkor... ismered a kutya és a s*ggébe állt szög esetét, amikor is a kutya nyüszít, mert benne ül a szögbe, de annyira azért mégsem fáj, h arrébb menjen... ilyenek a bátortalan emberek is. Nem mernek nagyon lépni, gondolni, érezni, tenni... Félnek és a félelem taszítja őket az álmok világába, miközben az álmaikat élhetnék is. Én az álmomat élem... és Te... mikor jössz utánam. Itt mindenkinek van helye.
VálaszTörlés