A folytonos változás állandóságot szül. Az állandóság meg folytonos változást. Az értelem értelmetlenséget. Az új újabbat. A jó jobbat. A rossz meg nem érdekel. Na így kuszálódik össze szép lassan minden, nem hagyva TERET másnak csak a világnak. ....Na ezt elemezheted.
2009. aug. 6.
A kezdeti lelkesedés irányít, egyébként meg nem tudom szabad-e bárminemű érzelemmel társítani a mondatvégi írásjeleket, de annyi bizonyos, hogy a felkiáltó jelet ebben a rendszerben nem szeretem, mert mindig megálljt parancsol...nem kellenek oda, s ha már itt tartunk , akkor a kérdőjelet is törlöm, mert azt meg az értetlenség szüli, úgyhogy marad a vessző koma, és a határozott pont.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
osztom amit mondasz, de konkrétan soha senki nem tudta még így elmondani, mi is a felkiáltó jel és a kérdő jel, de ha belegondolunk, érthető amit mondasz... talán más a beállítottságom, ezért sem törődtem eddig ezekkel a jelekkel. Valakinek nagy lépés, van, akinek apró... mindenki maga érzi és dönti el. :)
VálaszTörlés!? TILOS :) ez komoly...