Nem írok mostanában mert nincs miről. Csak ezer meg ezer dolog van ami eszembe jut-elenyésző- de van más mód. Néha van jobb. Több is akár. Lényegtelen mi is az, vagy mondhatni nincs hozzá közöd, mert ez szuvenír. De most mégis egy valami:
A legfontosabb az, hogy ártani nem szabad.
Akkor hogyan mondjam el az érzéseimet anélkül, hogy a másikat ne tiporjam a föld alá?
És ami még ennél is fontosabb, hogyan érjek el valamit, ami számomra maga a nirvana de a másik számára meg egyenlő a pokollal? Legalább is annak egy eléggé hasonló változatával.
Ha magamat nézem, az én drága lelkemet, félő hogy a bűntudat a végén felüti szörnyű fejé, aztán meg ki kell találnom mit kezdek vele.
Szóval vagy hagyom hogy a bűntudat visszakergessen a nem kívánt helyre, vagy felülemelkedem és kitalálok egy helyes utat.
Mert hogy az őszinteség egy fontos építő köve egy ember fantasztikus személyiségéhez az rendben van, de a nem megfelelő mennyiségben beadagolt érzések, vélemények néha nagyobbat ütnek, mint a hazugság vagy az elhallgatás.
Na hát ezt oldd meg. S ha sikerült szóljál már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése