Gratulálok a szerencse tojásoknak. Nekik most viszont látásra.
Na és most, mindenki más, aki nem szerencse tojás, az figyeljen.
Kiemelkedő matektudásomnak köszönhetően és személyes tapasztalatok alapján kiszámoltam, hogy nagyjából a gyermekként töltött idő felét, de legjobb esetben is éveket kell arra szánni, hogy az otthon látott viselkedési normát, és a múltból hozott görcsösséget okozó habitust kiöljük a szürkeállományból.
Ebből az érdekes matematikai algoritmusból több minden is leszűrhető. Egyik ilyen például, hogy bármennyire is igyekszik a szülő, akármennyi könyvet is elolvasott, akárhány hozzáértő embertől kért segítséget a gyermek nevelésben, a felállás mindig ugyanaz, és az ebből fakadó áthidalhatatlan probléma -hogy a jelen generáció igyekszik felnevelni a gondolkodásban egyre inkább előre haladó jövő generációt- sosem fog megszűnni.
Nem is tudom hogy kinek nehezebb. Annak aki tanít, vagy annak aki tanulni próbál. Tehát ebből következő másik fontos momentum, felismerni, hogy amit éppen látunk, hallunk tapasztalunk, az számunkra követendő, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan negatív cselekedet, aminek csak és kizárólag az ellenkezőjét lehet megtenni.
Végeláthatatlanul sorolhatnám ebből a gondolat menetből fakadó észrevételeket, de nem teszem.
Csak remélhetem hogy sosem késő változtatni.
Hogy van remény.
Hogy sikerül elraktároznom minden élményt, és tapasztalatot. A pozitívat és a negatívakat is. Előbbit jó tanácsként, utóbbit intő jelként.
Előre is köszönöm szépen az okítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése