Az az igazság, hogy most valahogy nem jó. Olyan nem jó. Van üldözési mánia, ami azért kellemetlen, mert alaptalan szerintem csak az agy kusza játéka, játék aminek a vége nem hepi finis, van önmarcangolás rész, ami úgy néz ki, hogy ketten állunk egymással szemben, egy lelkiismeret és egy én, és üvölt a lelkiismeret az énnel, hogy minden amit tesz az nem jó, vagy éppen amit először úgy gondolt hogy jó lesz, az megváltozott és azért nem jó, van egy kellemes hurok a nyakamon ami egyre szorosabb, és a megoldás az csak látens kezelésként érhető el, nem lehet véglegesen, de csakis azért, mert nem is törekszem rá, szóval csúnyán néz ki ez a pár sor, még talán őszintén is, és a legdurvább az, hogy az egész szarosságot egy mondatba bele tudtam írni, csak úgy, hogy mondatrészekké alakítom, ami felfogható annak, hogy ezek a mondatrészek amik problémaként jelentkeznek műbalhék, és egyszerűen reálisan kéne nézni mindent, és kussolni. Ó jaj majd el felejtettem, külön mondatban, olyan érzés is előjött hogy: soha soha soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése