TRANSZPARENS

Amikor a reményvesztett ember annyit ír, hogy nincs több poszt. Rendben, kiegyezem, abban hogy nem reményvesztett, de megtelt annyi szent. Tudom hogy árral szemben úszni nehéz, tudom hogy egy hatalmas teremben ahol mérhetetlen decibellel szól a zaj, ott megszólalni, semmiség, de mindezeket felvállalva menni mindig, elhivatottan, az megható. Ha hagyod hogy az ár mégis magával sodorjon, az ellenben szomorú. Sokszor várható, és idők kérdése felkiáltású, de attól még gyászos.
Épp ezért, személy szerint, mellszélességgel támogatom a folytatást!
Várom és vágyom a további kék madárra, jó zenére és vicces képre, mindenre, ami megfog, és utána ki is jön, mert kell, mert értelemért kiállt, és kultúrfaló, és intelligens, és egyedi, művészi is persze, és szeretem!
Ha la fin, akkor elfogadom, ha mégse akkor táncolok!
...nem hagyni a hülyékre, lécci lécci....hisz nem véletlenül lábaim karjaim szemeim miegymás, és no.1!
csak így: páz!