Ha netán kint és bent is káosz uralkodik, akkor azt mondják őrült. Ha kint káosz van akkor rendetlen vagy, szétszórt, netán még hanyag....na de azért ez már.
Ha odabent zajlik, akkor...akkor káosz van és kész. Látszik. Nekem pl két -zöld néha kék vagy nem'tom fordítva- ilyen ablakom van befelé, amin elvileg látható. Nem hiszem. Biztos.
Ablakokról jut is eszembe. Mai nap után már elmondhatom, hogy sokadjára az az esemény zajlik, hogy adott pillanatban, mikor odalépek hogy kitekintsek-bár mindig más a helyszín, más ablak, más szoba, másnál, mással, más háttér stb.- mindíg akkor látok olyat, ami épp előtte az eszembe volt. Vagy aki. Vagy ami. Mindkettőre volt példa a napokban.
Nyiss ablakot a világra. Tehát, tényleg mondanak ilyet.
Idegesítő egyéb iránt eme szokás, le kéne állni, olyan mézesmadzag illatú. Azért. Mintha arcba csapnának a vágyakkal. Kösz. Pont tudom, hogy ez kell. Igen, és? Ugorjak ki? Átvitt értelemben, vagy hogy?!
Mert, tud ám segíteni a tudat, ugye, meg a sors, természetesen, hogy mutatja az utat. Nagyon kedves tőle.
Mindenkitől kedves, tőlem is, hogy fentről lesek.
Kikerültem a világomból, nincs mese, benne vagyok, de magasban. Kusza. Nem vicces. Kusza.
Káosz, kusza.
Kint is káosz. Bent is káosz. Előbb erre mondtam hogy őrült.
Nem dehogy. Őrültség ilyeneket feltételezni is. Mondani se nem szabad.
Ja, izé, ablak becsukva. Hideg van. Odakint. Talán ez a baj. Megvárom a tavaszt. Pont a télbe vagyunk, várok türelemmel, szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése