mennyire könnyű, mondd

Szakíts ha bírsz. Megvan téve, meg lesz téve, elég a kézen fogásból. Nem kell. A kérdőjel és én állandóan együtt vagyunk. Nem hagy élni. Illetve hagyni hagy, csak élni nem él. Mert nem is tud. Így bár én igen, de nem egyszerűen. Gát. Meg mankó. De el van hajolva. Szar mankó. Szar Jankó.
Sok időt töltöttünk együtt. Sokat sokat. Nem volt szép. Óvatos volt. Azt hittem beletanul. Hazudott. Na még ez is. Állandóan csak megjátszotta magát. És elbizonytalanított. Igen. A legfőbb hibája. Az ő hibája. Egyértelműen.
Keresek mást. Nem fog hiányozni. Van pár képem róla. Mondtam neki ne is aggódjon, mert nem fogom elfelejteni, nem is hagyná, eddig se hagyta. Folyton csak kérdezősködött. Ez a dolga. Tudom. Már az elején látszott rajta, de én bedőltem neki. Azt hittem majd idővel kiegyenesedik. De nem tette. Úgy hogy, most szakíts, ha bírsz.
-Innen nem tűnök el amíg a helyemen ülsz. Nem én. Leszek annyira könnyű. Nem én. Vagyok annyira szép..

Kérdőjel és Én. off. Vagyis K.O. azaz Közlöm Off.
Kérdőjel és Én
Jó vagyok? basszus. Az emlékek.
Jó vagyok?