2009. nov. 18.

Közeli Judi vagyok, nagyon közeli

Anyuuu, szeretnék különc lenni!
Anyuuu, hogyan csináljam???
Anyu, képzeld ma ugyan olyan ruha volt Messzi Erzsin és Közeli Judin. És képzeld anyu, Erzsi átöltözött.
Anyuu, miért van ez?? Hát most baj az hogyha ugyanolyan ruhánk van? Engem nem zavart, nem éreztem azt, hogy fuccs az egyéniségemnek. Anyu, ha ugyanolyan ruhánk van , akkor már nem is vagyunk egyéniségek?
Mi számít itt, ennyire igazán?
Kinek mutatjuk a különbözőségünket?
Volt már ilyen máskor is, akkor is mosolyogtam, aranyosnak tartottam. Rosszul tettem?
Nekem eszembe sem jutott hogy más ruhát vegyek fel, szép ruhát, báli ruhát.
Neki eszébe jutott.
Messzi Erzsi váltott, Anyu, váltott.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Én maradhatok??? Szeretnék. Mert ez vagyok. Így vagyok. Most már talán magam vagyok.
Anyu, nem baj. Ugye nem baj?
Ez nem copy. Nem volt copy. Kihasználom a lehetőségeket, úgy ahogy én érzem. Anyu jól teszem?
Igen. Ugye. Jól érzem. Jól teszem.
Anyu, Én Judi vagyok. Közeli.
Anyu, Ő Erzsi . Messzi.
Majd integetek neki. Közelről. Messzire.
Visszainteget. Ha kényelembe érkezett. Látod az arcán a könnyebbséget?

2 megjegyzés:

  1. :-D Szeptember óta készségesen megizzadtam a régi, csinosan míves ruhámban. Így ma jellemem komisz bája diadalmaskodott a hangulati elemeken és kiabálta sőt követelte az oly rég megérdemelt, változással átitatott jelenetet. Így bensőmben lezajlódó párbeszédeim megfogalmazása új csomagolást kapott, de a tartalom koncentrált mondanivalója persze semmit sem változott.

    VálaszTörlés
  2. Tehát szememet ért látvány nem más, mint a képzelet játéka. Forma változhat. Tartalom maradhat. Tüzetesen szép új ruha mögé lesünk.
    Meglássuk, mire lelünk. :)

    VálaszTörlés