És akkor egyet sóhajból.
Pont úgy kergeti kutya a farkát, mint 'ember' az egyediséget. Annyi értelemmel s végeredménnyel. Csak megharapja egyszer a saját testrészét. Ha pedig ez megtörténik, gyorsan uzsgyi az állatorvos. Persze ettől még más nem tanul, legjobb esetben is csak 1 élőlény vonja le azt amit le kell. Ezt a párhuzamot követve lassan nem látunk mást pici Földünkön csak tölcsérrel a nyakukon szaladgáló lényeket.
Mintha egyébként máshogy nem venném észre az evidenciát. A valódi (lehet így fogalmazni) egyéniség, és az ő nyomában osonó görcsösség között. Látni is borzasztó, belegondolni meg egyenesen fárasztó, hogy mi játszódik le ilyenkor haladó és követő között.
Kedves Görcs? Téged nem zavar hogy egy hátat látsz magad előtt az üres út helyett? Le se esik mekkora látókörből maradsz igy ki?
Mi van ezzel a szabadság izével? Nem egy túlértékelt szó ez. Hidd már el. Picit se vonz?
Tudod zsigerből, érzésre, őszintén, önmagad.
Külön testet kapott mindenki. Külön vérárammal, végtagokkal,aggyal, lélekkel.
Nem véletlenül!
..Bárcsak eljutna ez hozzád...s megragadna...
Változna...legalább benned...
...Bárcsak tudnád hogy rád gondolok...
Sok emberi lény szereti a másik vállát megfogva, annak hátát követni és bámulni, mert egy esetleges botlás után, fejjel annak a hátnak megy neki, és így az első kocc, nem a beton lesz! érthetetlen koncepció, mégis sokan csinálják... ...szeretnek kétszer koppanni!! legalábbis ebben a felállásban. (:
VálaszTörlésha jól értelmeztem eme bejegyzést! (:
öleel